25 éves Donovan Mitchell, Kevin Love 33

1996. szeptember 7-én született, tehát 25 esztendős lett a mai napon a Utah Jazz sztárja, Donovan Mitchell, akit a 13. helyen választottak ki a 2017-es drafton: a Denver Nuggets a 24. picket és Trey Lylest kapta ezért a draftjogért, így került a Utah Jazzhez. Mitchell azonnal 20.5 ponttal, 3.7 pattanóval és ugyanennyi gólpasszal nyitott, de emlékezetes módon Ben Simmons miatt nem lett az Év Újonca.

Második évére 24-4-4-et tudott már, és lényegében ugyanezt produkálta a 2019-20-as szezonban is hatékonyabb kiadásban (53.7%-ról 55.8%-ra ugrott a TS-mutatója) - ezúttal már meghívták az All-Star gálára is.

Első három évében volt a PO-ban a Jazz-zel, de első két szezonja során kifejezetten gyenge százalékokkal hozta pontjait. A 2020-as buborékban aztán klasszis ugrást mutatott be: 36.3 pontja mellett 5 pattanót és közel 5 gólpasszt hozott, mindezt majd 70%-os TS-mutatóval. Egészen bámulatos párharcot vívott a Nuggets hátvédjével, Jamal Murray-vel, de a Utah 3-1-es vezetésről így is elbukott az első körben - igaz, ez legkevésbé Mitchellen múlott.

A 2020-21-es szezonra a Jazz továbbfejlesztette játékrendszerét, ráálltak a triplákra, a rengeteg felszabaduló hely pedig kedvezett Mitchell játékának, Mike Conley felépülésével pedig  irányítóként és dobóhátvédként felváltva tudtak játszani. Karriercsúcsot jelentő 26.4 pontot átlagolt 38% feletti triplázással, először jutott 5-ös gólpasszátlag fölé az alapszakaszban, a Jazz pedig hamar Nyugat élére került, ahonnan Mitchell lábsérülése sem taszította le, ami miatt az alapszakasz utolsó heteit ki kellett hagynia. A playoff első meccsén még nem engedték pályára, de utána 28.5 pontot átlagolva zsinórban négyszer nyertek a Grizzlies ellen, majd a második körben a Clippers ellen hat meccsen bődületes, 34.5 pontos átlagot teljesített 5 pattanóval, 5.3 gólpasszal és 45%-os triplázással, de a Jazz nem tudta kihasználni Kawhi Leonard sérülését és nem jutott be a főcsoportdöntőbe. 

Az immár kétszeres All-Star hátvéd 2020 őszén kötött idő előtti, 4+1 éves, több, mint 160 millió dolláros hosszabbítást a Utah-val, amely 2021 nyarán kezdett el ketyegni.

 

Nála nyolc esztendővel idősebb, 33 éves Kevin Love, akinek a karrierjét két jól elkülöníthető részre lehet tagolni.

2008-ban 1/5-ös pick volt, de szintén bekerült egy draftnapi cserébe, amelyben többek között az 1/3-as OJ Mayoért került végül a Minnesota Timberwolveshoz a Memphis Grizzliestől. Karrierje első hat évében igazi dupla-duplagép volt - 2010/11-ben 20.2 pontja mellett már 15.2 pattanót átlagolt, utóbbival a liga legjobbja lett, és bekerült az All-Star csapatba is, ráadásul megnyerte a Legtöbbet Fejlődött Játékos díját. Egy évre rá már 26 pontot átlagolt 13.3 pattanó mellett, az újabb All-Star jelölést pedig egy All-NBA második csapattagság követte a szezon végén.

A következő idénye egy kéztörés miatt lényegében ment a levesbe, de 2013/14-ben újfent hozta átlagait már 4.4 gólpasszal, meccsenként 2.5 bedobott hármassal és 37.6%-os triplamutatóval, újabb All-Star gálával és megint egy All-NBA második ötösbe jelöléssel. A Timberwolves azonban Love hat, itt töltött éve alatt egyetlen egyszer sem jutott rájátszásba, sőt... ebben a 2013/14-es idényben volt a legjobb az együttes 40-42-vel, de még a 48-34-es Phoenix Suns sem került be a PO-ba, és a Minny még tőlük is fényévnyire volt.

2014 nyarán többek között az egy évvel korábbi és az azévi 1/1-es, Anthony Bennett és Andrew Wiggins mentek érte cserébe, így került a Cleveland Cavaliershez az ohióiakhoz visszatérő LeBron James mellé. Itt már leginkább 16-17 pontos és 10-11 pattanós játékos lett, de olyan sokat nem estek vissza számai, megítélése viszont igen - védekezésben rengeteg gond volt vele, nem is igazán lehetett megtalálni a posztját az egyre inkább átalakuló ligában. Mindettől függetlenül 2016-ban bajnok lett a Cavsszel, és ebben neki is jelentős szerepe volt.

A következő két évben, 2017-ben és 2018-ban megint eljutott az All-Star gálára, és stabilan hozta számait LeBron mellett és James távozása után is - más kérdés, hogy amíg Minnesotában még úgy látták, hogy akár egy franchise-t is lehetne köré építeni, ez az időszak Clevelandben gyorsan véget ért. 

Love az elmúlt két évben rengeteg sérüléssel küszködött, a formája is elkezdett hanyatlani, ami különösen a 2020-21-es évadban vált erősen érezhetővé - akadtak jó meccsei, de konzisztensen már nem tudta hozni magát. A Cavs igazolásokkal és draftokkal fel is készült rá, hogy hamarosan véget ér a Love-éra Clevelandben - szerződéséből még két év és körülbelül 60 millió dollár van hátra, de meglepő lenne, ha kitöltené.

Fontos kiemelni vele kapcsolatban, hogy 2018-ban nyilvánosan is bejelentette, hogy szorongással küszködött, többször is volt pánikrohama, amire kezelést is igénybe vett. Ez a bejelentés fokozatosan több sztársportoló előtt megnyitotta az utat, hogy bevallják, ilyen jellegű problémáik vannak, Love-nak köszönhetően az (él)sportolók mentális egészsége pár év alatt fontos témává vált. 

 

Újabb 14 évet ugorjunk vissza az időben: 47. születésnapját ünnepli a Denver egykori sztárja, Antonio McDyess, aki az 1995-ös drafton 1/2-es volt, és a Los Angeles Clippers passzolta el játékjogát az első kör közepén kiválasztott Brent Barryért és Rodney Rodgersért. Látványosan játszó, robbanékony, atletikus magasember volt, akit 1997-ben három elsőkörös és két második körös pickért elcserélt a Denver a Phoenix Sunshoz. Egy évet töltött csak az arizonaiaknál, majd 1998 nyarán szabadügynökként visszatért Coloradóba.

Ezt követően bontakozott ki igazán: a következő három idényéből kétszer is hozta a 20/10-es átlagot, 2000/01-ben elvitték az All-Star gálára, 2000-ben pedig ott volt az olimpiai bajnoki címet nyerő amerikai válogatottban. 2001/02-ben súlyos térdsérülést szenvedett, és ez örökre megváltoztatta játékát amellett, hogy két és fél, de lényegében három szezonja ment rá arra, hogy felépüljön. 2002 nyarán elcserélték a New York Knickshez, ahonnan 2004 januárjában távozott - többek között Stephon Marburyért és Anfernee Hardaway-ért cserébe újra a Suns kosarasa lett.

2004 nyarán talált új otthonra, miután a Detroit Pistons szerződtette. Teljesen más szerepkörben számolt vele a friss bajnok: Ben Wallace és Rasheed Wallace mögött volt harmadik számú magasember, de visszaeső átlagai ellenére is nagyon hasznosan kosárlabdázott. Öt évet töltött az autóvárosiaknál (2008 novemberében a Nuggetshez cserélték Allen Iversonért, de ők kitették a keretükből, ő pedig visszaigazolt Detroitba, ezt akkor még lehetett), majd 2009-ben aláírt még a San Antonio Spurshöz, ahonnan 2011-ben vonult vissza. Isten éltesse sokáig őt, Mitchellt és Love-ot is!