31 éves Draymond Green, 55 esztendős Kevin Johnson

55 évvel ezelőtt, 1966. március 4-én született Kevin Johnson, akinek az életéről négy éve megemlékeztünk már:

A fiatal irányító a California Golden Bears játékosa volt az egyetemi karrierje során 1983-tól 1987-ig. Érdekesség, hogy 1986-ban az Oakland Athletics az MLB draftjának 23. körében kiválasztotta, ám pár farmcsapatban töltött edzőmeccs után úgy döntött, hogy teljes figyelmét a kosárlabdának szenteli. Egyetemi pályafutása is szépen alakult, hiszen harmad- és negyedévesen is a Pac-10 konferencia első csapatába választották, és ő lett a Pac-10 első játékosa, aki tripla-duplát jegyzett - mezét 1992-ben visszavonultatta a Californa Egyetem.

Az 1987-es draft hetedik helyén vitte el a Cleveland Cavaliers, de a Cavsnél nem volt könnyű dolga, hiszen Mark Price-szal kellett megküzdenie irányítóposzton. Nem is sikerült első féléve, ezért még ebben a szezonban, a deadline előtt elcserélték a Phoenix Sunshoz - mellette többek között Tyrone Corbint és azt az első körös draftjogot adta a Cleveland, amivel 1988-ban Dan Majerle-t választotta a Suns, cserébe pedig Larry Nance-t kapták. Azonnal 12 pont, 8 gólpassz fölé nőtt átlaga még ebben az idényben, de a nagy robbantásra várni kellett a következő idényig.

Szinte pillanatok alatt rájöhetett a Suns, hogy megérte a csere, hiszen az 1988/89-es szezon legtöbbet fejlődött játékosának választották Johnsont: 20.4 pontot és 12.2 gólpasszt tett a közösbe mérkőzésenként, ezzel Isiah Thomas és Magic Johnson mellett az NBA történetének harmadik olyan játékosa lett, aki képes volt legalább 20 pont mellett legalább 12 gólpasszt is átlagolni egy évben, nem is csoda, hogy év végén az All-NBA második csapatába is beválasztották. A rájátszásban a nyugati döntőig meneteltek, ahol a Los Angeles Lakers kisöpörte őket.

A következő két esztendőben is 22 pont és 10 gólpassz fölött átlagolt, mindkét idényben meghívták az All-Star gálára, és mindkét évben ott volt megint az All-NBA második csapatában. Az 1990-es PO alkalmával előbb a Utah Jazz-t, majd a Los Angeles Lakerst is kiverték, ezzel a Suns lett az egyetlen együttes, amely kiejtette John Stockton és Magic Johnson csapatát is egyetlen rájátszás alatt. A nyugati döntő megint végállomás volt számukra - most a Portland TrailBlazers jutott a nagydöntőbe, egy évvel később pedig már az első körben kiestek a Utah ellen.

1991/92-ben 0.3 ponttal maradt le a 20/10-es dupla-duplaátlagtól, viszont ott volt így is az All-NBA harmadik csapatában, a PO-ban pedig a második körben állította meg őket két évvel korábbi legyőzőjük, a Portland. 1992 nyarán súlyos sérülést szenvedett - sérvet kapott, amikor megpróbálta felemelni egyik újonc csapattársát, az NBA történetének egyik legkövérebb játékosát, Oliver Millert, ezt azonban 1996-ig nem diagnosztizálták nála, így négy évig folyamatosan sérülésekkel küszködött az alapszakaszban - a PO-okban összesen egy meccset hagyott ki, és a rájátszásban rendre egészen kiválóan teljesített folyamatos fájdalmai, gondjai ellenére is.

A Charles Barkley-val megerősített Phoenix így is az alapaszakasz legjobb mérlegével zárt 1992/93-ban, és döntőbe is jutottak, ott azonban a Chicago Bulls verte őket. A következő idényben visszatért a régi Johnson: újra meghívták az All-Starra, és az All-NBA második csapatának tagja lett - mindkét elismerést azonban utoljára kapta meg. Ebben az évben és a következőben is a későbbi győztes Houston Rockets állította meg őket a második körben, egy évvel később pedig a San Antonio Spurs már az első kanyarban megálljt parancsolt KJ-éknek. 1994 nyarán tagja volt a Dream Team II-nek, amely világbajnokságot nyert.

1995/96-ban még egyszer sérvet kapott, 1996 nyarán pedig meg is műtötték. 1996/97-ben még 20.1 pontot és 9.3 gólpasszt jegyzett átlagban, 70 meccsen - a Seattle ütötte ki őket a PO első körében -, egy évvel később azonban meredeken romlott teljesítménye, hiszen csak 9.5 ponttal és 4.9 gólpasszal zárt, ezért 1998 nyarán be is jelentette visszavonulását. Az 1999/2000-es alapszakasz végén visszatért Jason Kidd sérülése miatt, és a PO-ban meg is verték a Spurst az első körben, a Lakers azonban megállította őket a másodikban, Johnson pedig 2000 augusztusában végleg abbahagyta a profi kosárlabdázást.

Mint ismeretes, visszavonulását követően politikai pályára állt az egykori kiváló játékos. 2008-ban szülővárosa, Sacramento polgármesteri pozíciójáért indult a 2000 óta hivatalban lévő Heather Fargo ellen, és meg is nyerte azt, 2012-ben pedig újraválasztották - 2016 decemberéig volt ebben a pozícióban, és ő volt a város első afro-amerikai polgármestere. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Kings Sacramentóban maradt, és nem költözött el Seattle-be a franchise.

 

Szintén ma ünnepli, de még csak a 31. születésnapját a Golden State Warriors erőcsatára, a liga egyik legsokoldalúbb, de egyben legellentmondásosabb játékosa, Draymond Green. Két-két alkalommal csúszott le az Év Védője és az Év Legtöbbet Fejlődött Játékosa díjakról, mielőtt a 2016/17-es idényben őt választották volna a liga legjobb védőjátékosának, ezzel megnyerte első egyéni trófeáját. 2015 decemberében 5-by-5-ot csinált, ezzel Nicolas Batum mellett az egyetlen kosaras lett, akinek az azt megelőző 12 évben sikerült ez az NBA-ben - azóta Anthony Davisnek és Jusuf Nurkicnak is összejött ez a számsor. Az elveszett történelmi meccséről február 10-én megemlékeztünk már: úgy ért el tripla-duplát, hogy pontból nem volt meg neki a 10, ha viszont meg lett volna, akkor egyszerre jegyzett volna quadruple-duplát és 5-by-5-ot is...

Rendkívül sokoldalú, hasznos és legkevésbé sem a pontszerzésre épülő játéka mellett borzasztóan sokat szerepelt a hírekben a mellékzöngékkel is - kikerültek a netre oda nem illő fotói, a pályán egy időben rendszeresen kung-fu mozdulatokat csinált, DeMarcus Cousins mellett a játékvezetők kedvence lett, ha arról volt szó, kinek kell kiszórni egy-egy technikait, tavalyelőtt pedig akkori csapattársával, Kevin Duranttel rúgta össze a port emlékezetes módon. A 2016-os döntő elvesztését is sokan az ő butaságának tulajdonítják, illetve emiatt az ő számlájára írják, de az is igaz, hogy az alapszakasz-rekordot megdöntő és öt év alatt háromszor is diadalmaskodó Warriors eredményességének az egyik kulcsa az ő játéka volt - sem az egyik, sem a másik oldalát nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A 2019-20-as szezonban ő is mélyen tudása alatt játszott, sérülésekkel is bajlódott, de idén Steph Curry visszatérésével az átalakított, atletikus játékosokat szerző GSW-nek ismét a vezére, bár néha becsúsznak olyan butaságok, mint nemrég a Hornets ellen, amikor az ő kiállításán ment el egy győzelem...

Isten éltesse őt is és Johnsont is!

 

Ha március negyedike, akkor ki kell térnünk Deron Williamsre is, akinek a 2011/12-es volt első és utolsó teljes szezonja a New Jersey Netsnél, hiszen egy évvel korábban, 2011 februárjában került a csapathoz, 2012 nyarán pedig a gárda Brooklynba költözött. Ez volt a játékmester legjobb idénye is az együttesnél - 21.0 pontot és 8.7 gólpasszt átlagolt találkozónként, igaz, a 66 meccses, lockout által rövidített alapszakaszból csak 55 összecsapáson tudott részt venni.

A 2012. máricus 4-ei, Charlotte Bobcats elleni ütközet azonban kiemelkedik közülük, hiszen Deron pályafutása legjobb napja volt ez: 57 pontot dobott 16/29-es mezőny-, 4/11-es tripla- és hibátlan, 21/21-es büntetőmutatóval. Volt még 7 gólpassza, 6 pattanója, igaz, 5 eladott labdája is karriercsúcsa mellett.

 

Még egy nagy teljesítményt ki lehet emelni március 4-ről, ami Michael Jordanhez köthető. A liga ikonja a Detroit Pistons otthonában lépett pályára 34 évvel ezelőtt, 1987. március 4-én, és 61 ponttal terhelte meg Isiah Thomasék gyűrűjét. A harmadik szezonjában járó Jordan 22/39 volt mezőnyből, 17/18 büntetőből, és volt még 7 pattanója, 3-3 gólpassza, szerzett labdája és blokkja, valamint 5 eladott labdája, csapata pedig hosszabbításban győzött 125-120-ra.