Paul Millsap szülinapja és az elveszett statisztikai ritkaságok

1985. február 10-én látta meg a napvilágot Paul Millsap, a jelenleg is a Denvert erősítő, korábbi négyszeres All-Star erőcsatár. A Louisianában született és felnőtt Millsap mindig radar alatt közlekedett, végzős gimnazistaként az országos rangsorban az erőcsatárok között is mindössze a 31. helyen jegyezték, így csak a helyi Louisiana Techre kapott ösztöndíjat 2003-ban. A mindössze két méterre nőtt erőcsatár itt megmutatta, hogy akarattal lehet pótolni a hiányzó centiket, mindhárom egyetemi szezonjában ő bizonyult az NCAA legjobb lepattanózójának (soha senki nem volt erre képes korábban), emellett 92 meccsén 2-es blokkátlagot is összerakott. 

Mivel csapata nagy sikereket nem ért el, így a 2006-os drafton csak a második körben, a 47. helyen kelt el, a Utah Jazz csapott le rá. Az első perctől kezdve nem tipikus másodikkörös játékosnak tekintették Utahban, újoncként mind a 82 alapszakasz-meccsen játszott és a Második Újoncötösbe is beválasztották, míg a playoffban a főcsoportdöntőig menetelő gárdában 17 meccsen 15 perc felett átlagolt. Második évében kicsit megtorpant a fejlődése, harmadévesként viszont Carlos Boozer sérülései miatt rengeteg játékidőt kapott, amit jó játékkal hálált meg. 2009 nyarán korlátozott szabadügynökként tesztelt a játékospiacot, a Portland Trail Blazers pedig négyéves, 32 milliós szerződést rakott le elé, ezt azonban a Jazz meccselte és maradt Utahban.

A 2009-10-es évadban még Boozer kapott lehetőséget kezdőként, de egyre egyértelműbb volt, hogy a jövő Millsapé - 2010 őszétől már kezdőként számítottak rá, ő pedig azonnal 17 pont fölé emelte az átlagát, 75% fölé javította büntetőzését, és a lepattanózás mellett a védekezés más területein is kamatoztatta gyorsaságát és keménységét, nagyon kellemetlen ellenfélként kezdték jegyezni. A 2011-es edzőváltást követően is megőrízte helyét, de a Jazz alig jutott be a playoffba Deron Williams távozását követően, és ott sem osztottak nekik sok lapot, ráadásul a Williams-cserében érkezett a posztjára Derrick Favors - amikor 2013 nyarán lejárt a szerződése, ő sem akart maradni és igazán a Jazz sem marasztalta. 

2013 júliusában írt alá két évre összesen 19 millió dollárért Atlantába, ahol egy kiváló csapat formálódott, ráadásul Al Horforddal kifejezetten jó párosnak ígérkeztek a palánkok alatt. A váltás tökéletesen bejött Millsapnak, aki rögtön első évében meghívást kapott az All-Star Gálára, amit további három meghívás követett 2015 és 2017 között, 2016-ban pedig All-Defensive második ötösbe szavazták be - 2015 nyarán három évre, 59 millió dollárért hosszabbított. A 2014-15-ös évadban a Hawksszal számos alapszakasz-rekordot állított fel, 60 győzelmet arattak, januárban 17-0-t futottak, ami után a liga történetében először a komplett kezdőötös érdemelte ki a Hónap Játékosa(i) címet. Mike Budenholzer csapata ebben az évben a főcsoportdöntőig menetelt, ám ott egy csúnya, 4-0-s pofonba szaladtak bele a LeBron James vezette Cleveland ellen. Egy évvel később a második körben találkoztak a felek, ott szintén kisöpörte őket a bajnoki cím felé száguldó Cavs, majd a 2017-es rájátszásban már a Wizards is sok volt az első körben. 

2017 nyarán a korábbi sikercsapat végleg felbomlott, a korábban már aktívan árult erőcsatár pedig úgy döntött, nem hívja le szerződése utolsó évét - 32 esztendősen, szabadügynökként elfogadta a Denver Nuggets három évre szóló, összesen 90 millió dolláros ajánlatát. Itt már folyamatosan csökkenő számokat hoz, ugyanakkor egyrészt védekezésben nagyon sokat hozzá tud még tenni, triplázását folyamatosan fejlesztette (a 2019-20-as évadban 43% felett szórt kintről, illetve 81% felett büntetőzött - mindkettő óriási karriercsúcs). Veterán, kiváló mentalitású vezérként nagy szerepe volt abban, hogy a fiatal húzóembereire építő Nuggets lépésről lépésre fejlődjön és tavaly már főcsoportdöntőt játszhasson. 

2020 novemberében úgy döntött, hogy egy évre, 10 millió dollárért marad Denverben - továbbra is kezdő, de már csak 23-24 percet átlagol az eddig jól szereplő gárdában, fokozatosan átadja a helyét a fiataloknak. Ha nem történik semmi rendkívüli, szinte biztosan innen fog visszavonulni valamikor a közeljövőben. Több, mint 1000 alapszakasz-meccset és 120 playoff-összecsapást teljesített eddig igazán komoly sérülés nélkül, már biztosan keresett 183 millió dollárt - nem mindennapi teljesítmény ez egy második körben draftolt játékostól. 

Az akkor éppen 26. születésnapját ünneplő Millsap közeli szemlélője lehetett egy szomorú esetnek: a liga egyik legnagyobb edzőlegendája, Jerry Sloan éppen 10 éve, 2011. február 10-én váratlanul bejelentette, hogy 23 év után távozik a Jazz vezetőedzői székéből. Már korábban is akadtak összetűzései a gárda All-Star irányítójával, Deron Williamsszel, de Sloan azt mondta, hogy korábban is voltak kemény konfrontációi a sztárjátékosaival az előző 23 évben, csak most jutott el arra a pontra, hogy már nem érez magában erőt, hogy ezeket a csatákat lefolytassa - ezért inkább lemond. A Jazzt sokként érte a 68 éves mester távozása, hiszen 1988 óta gyakorlatilag külön intézménnyé nőtte ki magát, ráadásul pár nappal korábban még bejelentette, hogy aláírt egy hosszabbítást a 2011-12-es évadra. Ő volt az első vezetőedző, aki egy franchise-nál ért el legalább 1000 győzelmet (később csatlakozott hozzá Gregg Popovich, aki egyébként példaképének, mentorának tekinti), és zsinórban 15 éven keresztül pozitív mérleggel zárt az alapszakaszban, erre rajta kívül három edző volt képes. 

Később, 2013-ban még visszatért tanácsadóként és a játékosmegfigyelői csapat segítőjeként, 2014-ben pedig a klub egy 1223-as számmal ellátott zászlót húzott fel a csarnokba, utalva Sloan győzelmeinek számára a csapat élén. Sajnos 2016-ban Parkinson-kórt és demenciát diagnosztizáltak nála - 2020. május 22-én, 78 éves korában hunyt el, Isten nyugosztalja!

2017. február 10-én a Golden State Warriors a Memphis Grizzlies vendége volt, és 122-107-re nyert is a későbbi bajnok. A mérkőzés nem a 67-15-tel végző Warriors sikeréről marad azonban emlékezetes, hanem arról, hogy Draymond Green gyakorlatilag soha nem látott statisztikai sort produkált: 11 pattanóval, 10 gólpasszal és 10 szerzett labdával megvolt a tripla-duplája.

5 blokkja azt jelentette, hogy 10 ponttal quadruple-duplát és egyben 5 by 5-ot is jegyzett volna egyszerre, amire soha senki nem volt képes a korábbiak során. Ő sem tette ezt meg, mivel 4 ponttal zárt (2/6 mezőny, 0/3 tripla), így egyik statisztikai bravúrt sem sikerült feljegyeznie ezen a találkozón.

Korábban 10-10 pattanót, gólpasszt és szerzett labdát is csak egy ember tett a közösbe egyetlen találkozó során: Alvin Robertson, de neki összejött a quadruple is, míg Greennek nem. Ez volt az első tripla-dupla, amit pontok nélkül sikerült összehozni.

Green egészen egyedi produkciója: