32 éves Steph Curry

Wes Unseld 1946-ban született, és az 1968-as draft 1/2-es helyén vitte el a Baltimore Bullets - ennél a franchise-nál töltötte teljes pályafutását. 201 centije ellenére a korszak egyik legjobban védekező centere volt. Rögtön első évében az Év Újonca cím mellett az alapszakasz legértékesesebb játékosának járó díj is az övé lett - ezt rajta kívül csak Wilt Chamberlain tudta megcsinálni az NBA történetében. Ebben az évben az All-Star gálára is meghívták, és az All-NBA első csapatába is bekerült.

1970/71-ben jutott be csapata először az NBA döntőjébe, de az Oscar Robertson és Kareem Abdul-Jabbar fémjelezte Milwaukee Bucks kisöpörte őket. 1973/74-ben költözött a franchise Washingtonba - egy évig Capitol Bullets, majd Washington Bullets néven futottak egészen 1997-ig. Négyszer jutott még el az All-Star gálára első szezonját követően: 1971-től 1973-ig zsinórban háromszor, majd 1975-ben. Ebben a szezonban karrierje során másodjára is bejutott a döntőbe a fővárosiakkal, de nagy meglepetésre a Rick Barry-féle Golden State Warriors legyűrte őket, ráadásul megint söpréssel buktak.

A csapatsikerre három évet kellett még várni. 1978-ban aztán az Atlanta Hawks, a San Antonio Spurs és a Philadelphia Sixers testén keresztül bejutottak újra a fináléba, és meg is verték a Seattle SuperSonicsot, Unseld pedig a döntő MVP-je lett. Egy évvel később lett volna lehetősége a Bulletsnek a duplázásra, de a Lenny Wilkins vezette Sonics visszavágott, Unseld pedig karrierje vége felé érkezett.

Az 1980/81-es idény után fejezte be végleg a center, nem sokkal később pedig vissza is vonultatta a franchise 41-es számú mezét. Karrierje során 10.4 pontot és 14.0 pattanót átlagolt. A Hírességek Csarnokának 1988-ban lett a tagja, 1996-ban pedig az NBA valaha volt 50 legjobb játékosa közé is beszavazták. Aktív pályafutását követően előbb elnök volt, majd 1987-től 1994-ig vezetőedzőként dolgozott a klubnál, ezt követően pedig GM-i posztot is betöltött. A fővárosi klub egyik legnagyobb legendája.

 

Unseldhez képest 23 évvel később látta meg a napvilágot Larry Johnson, aki egyszerűen csak "Nagymama" becenévre hallgatott.

Johnson a UNLV egyetemen is óriási sztár volt már. Első két évében még a kevéssé ismert Odessa College játékosa volt, 1989-ben azonban átment a Las Vegas-i egyetemre. Minden idők egyik leggyorsabb kosárlabdáját játszotta a Runnin' Rebels, és eredményesek is voltak: 1990-ben NCAA bajnokok lettek, egy évvel később pedig csak a döntőben kaptak ki a Duke-tól - az előtte való évben őket verték 30 ponttal.

Johnson az 1991-es draft 1/1-ese volt, a Charlotte Hornets választotta ki, és első évében rögtön az év újonca lett. Még ebben az idényben ott volt az All-Star gála zsákolóversenyén, de a bekötött szemmel tömő Cedric Ceballos mögött "csak" második lett. Második szezonja volt egyénileg a legjobb, hiszen 22 pont és 10 pattanó fölött átlagolt, All-Star lett - a Hornets történetének első játékosa volt, akit a kezdőbe szavaztak a szurkolók -, és az All-NBA második csapatába választották év végén.

1993-ban az akkori legzsírosabb szerződéshosszabbítást írta alá, 12 évre 84 millió dollárért szignózott - érdekesség, hogy 2001-ben visszavonult, de ezt követően még több mint 20 millió dollárt rakott zsebre... a New York Knickstől. A második idénye után hátsérülést szenvedett, ami teljes karrierjére rányomta innentől kezdve a bélyegét. 1994-ben ettől függetlenül ott volt a Dream Team II-ben, és az amerikai válogatottal aranyérmet nyert a világbajnokságon.

Játéka sokoldalúbb, de kevésbé erőteljes lett, az 1995-ös All-Star gálára meg is hívták még, viszont Alonzo Mourninggal sem jött ki túlságosan a Hornetsnél, ezért mindkettejüket elcserélték: Mourningot 1995-ben, Johnsont pedig 1996 nyarán - utóbbi a Knickshez került többek között Anthony Masonért cserébe. Az 1999-es keleti döntő harmadik meccsén úgy nyert 92-91-re csapata, hogy Johnson 5.7 másodperccel a vége előtt mutatott be 3+1-es akciót, a 4-3-ra megnyert, Indiana Pacers elleni párharcot követően azonban a döntőben kikaptak a San Antonio Spurstől.

2000/01-ig játszott, a szezont követően folyamatos hátfájdalmai miatt visszavonult. 2012 áprilisában újra a Knicks szolgálatába állt: a játékosok fejlesztésével és üzleti ügyekkel is foglalkozott "munkaköri leírása" alapján.

Ma ünnepli azonban 32. születésnapját egy olyan játékos is, aki az elmúlt esztendők során haladt a halhatatlanság felé - ő nem más, mint a 2015-ös, 2017-es és 2018-as bajnok Golden State Warriors kétszeres MVP-je, Steph Curry.

Az irányító a Davidson egyetemre járt három évet (2006-09), majd a 2009-es NBA drafton az első kör hetedik helyén választotta ki őt a Golden State. Nem kezdett rosszul finoman fogalmazva sem, hiszen 17.5 pontot, valamint 5.9 gólpasszt átlagolt, de egy pocsék Warriorsnél, Monta Ellis hátvédpárjaként. Második idényében továbbjavult, pályafutása szempontjából azonban talán a harmadik éve volt a legfontosabb. Állandó bokaproblémái miatt - 3-4 alkalommal kellett huzamosabb időt kihagynia jobb bokája sérülése okán, amit a 2011/12-es idény előtt meg is műtöttek - mindössze 26 mérkőzésen lépett pályára, 14.7 pontra vissza is esett átlaga.

Két dolog miatt volt ez igazán fontos. Egyrészt ennek köszönhetően tudott hosszabbítani vele a Warriors a 2012/13-as idény előtt 4 évre 44 millió dollárért - ez akkor rizikós lépésnek tűnt a sérülései miatt, aztán viszont a liga legjobb kontraktusa lett, és többek között ennek a szerződésnek köszönhetően fért be a Warriorshöz 2016 nyarán Kevin Durant. Másrészt átalakította kicsit játékát és főleg edzéstervét, máshogy és máshova erősített, mint addig, ez pedig játékára és strapabíró képességére finoman szólva is jótékony hatással volt - nem igazán voltak sorozatos gondjai a bokájával, egészen a 2017/18-as idényig.

2012/13-ban addigi legjobb szezonját futotta (22.9 pont, 6.9 gólpassz), az azt követő három évben pedig fejlődése töretlen volt - 2013/14-ben 24.0 pont és 8.5 gólpassz álltak a nevei mellett, először hívták meg az All-Star gálára és került be az All-NBA második csapatába, 2014/15-ben pedig 23.8 ponttal és 7.7 gólpasszal ő lett az alapszakasz MVP-je, másodjára is All-Star lett, és természetesen az All-NBA első csapatában is helyet kapott.

2015/16-ban minden idők egyik legjobb alapszakaszát futotta támadásban, miután 30.1 pontját egészen földöntúli, 66.9%-os TS-sel hozta, 402 bedobott hármassal pedig óriási csúcsot állított fel - másodjára is MVP-nek választották. A tripladobását egyébként külön ki kell emelni: 2012/13-tól kezdve 5 éven keresztül ő dobta a legtöbb hármast a ligában, ráadásul minden idők hat legtöbb triplát hozó idényéből négy is az ő nevéhez fűződik (2014/15 - 286; 2015/16 - 402, 2016/17 - 324 és 2018/19 - 354, csak James Harden 2018/19-es 378-a fér be a második, illetve Paul George 2018/19-es 292-je fér be az ötödik helyre), nem véletlenül tartják már most sokan minden idők legjobb shooterének.

2014-től 2019-ig összesen hatszor volt All-Star, összesen három All-NBA első (2014/15, 2015/16, 2018/19), két második (2013/14, 2016/17) és egy harmadik csapattagsága van (2017/18). 2015-ben megnyerte az All-Star gála tripladobóversenyét, egy évre rá, 2015/16-ban pedig tagja lett az 50-40-90-es klubnak - egy egész szezonon keresztül 50% fölött dobott mezőnyből, 40% fölött triplából és 90% fölött büntetőből.

A csapatsikerek sem maradtak el: kitűnően alakította át körülötte a keretet az új tulajdonos, Joe Lacob, valamint az új GM, Bob Myers. Megszabadultak a hasznot nem hozó játékosoktól (Ellis-Bogut csere), kiválóan draftoltak (Klay Thompson, Draymond Green), így egyre vérmesebb reményeik lehettek, de a PO korai stádiumában rendre elbuktak - 2012/13-ban a Spurs a második, egy évre rá a Clippers már az első körben búcsúztatta őket. Az utolsó kulcsmozzanat Mark Jackson menesztése volt, Steve Kerr-rel pedig Curry és a csapat is felért a csúcsra 2015-ben, megvolt az első bajnoki címe.

2015/16-ban a 73-9-es, legendás alapszakasz után Curry megsérült a PO elején, ez pedig meglátszódott az ő és csapata játékán is - az Oklahoma City Thunder ellen majdnem kiestek, szinte a sírból hozták vissza azt a párharcot Thompson elképesztő hatodik meccsével. A Cleveland Cavaliers elleni döntőben ettől függetlenül 3-1-re vezettek, de jött a történelmi leolvadás és a 4-3-ra elveszített finálé. 2016 nyara azonban nemcsak erről marad emlékezetes, hanem arról is, hogy ekkor igazolták le Kevin Durantet, amit a sztárok, így Curry relatív alacsony bére mellett a hirtelen megemelkedő sapkának is köszönhettek.

Átlagai (25.3 pont, 4.5 pattanó, 6.6 gólpassz) és hatékonysága (62.4% TS) ugyan visszaestek, viszont a PO-on játszi könnyedséggel ment át a Golden State, és a fináléban ezúttal nem jelentett akadályt a nagy rivális Cleveland két vállra fektetése, így az irányító megnyerte második bajnoki címét is. 2017/18-ban megint voltak gondjai a bokájával, sokat kihagyott, de a Houston Rockets ellen 2-3-ról megfordított párharc után a Cavs megint nem jelentett gondott az oaklandi alakulatnak, így megnyerte harmadik aranygyűrűjét.

Tavaly is jó éve volt (27.3 pont, 5.2 pattanó, 5.1 gólpassz, 64.1% TS), a Golden State 57-25-tel megnyerte nyugatot, és újra bejutott a döntőbe, zsinórban ötödik alkalommal. Durant azonban lesérült már a Clippers ellen is, majd visszatért a Raptors elleni döntő ötödik mérkőzésén, de elszakadt az Achillese a Toronto. A gondok csőstül jöttek: Klay Thompson ACL-térdszalagja is elszakadt a hatodik találkozón, így a Warriors végül 4-2-re kikapott. Durant a nyáron lelépett, Thompson még most is rehabol, így várható volt, hogy visszaesik a Golden State. Curry rögtön a szezon elején eltörte a kezét, és bár nemrég visszatért, a csapat elsőként bukta el matematikailag is a PO lehetőségét erre az idényre - merőben más ez a szezon a Warriors számára, mint az elmúlt fél évtized.

Isten éltesse sokáig őt és a másik két kiemelt ünnepeltet is!

 

Még két érdekes statisztikát ki kell emelni. 1963. március 14-én a San Francisco Warriors a St. Louis Hawkst fogadta, és 109-114-es vereséget szenvedett. A Warriors irányítója, Guy Rodgers beállította Bob Cousy 28 gólpasszos rekordját - 4 évvel korábban állította fel ezt a csúcsot, amelyet 1978-ban döntött meg Kevin Porter. Egy évvel korábban, 1962. március 14-én pedig a Los Angeles Lakers vendége volt a St. Louis, és ezúttal az aranysárga-lilák győztek 125-115-re. Ez a találkozó Rudy LaRusso nagy meccse volt: az egyébként a Lakersnél nem a pontszerzéséért tartott 5-szörös All-Star 50 pontos karriercsúcsot dobott ezen az estén.