35 éves LeBron James

A minden idők egyik, ha nem a legjobb draftjának tartott 2003-as játékosbörze első választottja első clevelandi időszaka alatt hét szezont húzott le Ohióban. Két All-Star MVP-cím, két alapszakasz MVP-díj, illetve hat All-Star gála meghívás került a neve mellé ekkor, kétszer volt az All-NBA második, négyszer pedig az első csapat tagja, illetve három alkalommal kapott helyet a legjobban védekező ötösben. Csapatszinten már 2007-ben összejött neki a döntő - még esélyük nem volt a San Antonio Spursszel szemben -, ám ezt követően képtelen volt fináléba jutni a Boston Celtics és az Orlando Magic miatt.

Nem sok kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy a pályán mindent meg tud csinálni, de sokan megkérdőjelezték, győztes típus-e. 2010 nyarán lett szabadügynök és váltott is, nem is akárhogyan - a The Decision néven elhíresült TV-adás után egy egész állam utálta meg, lett első számú közellenség ő és vele együtt a Miami Heat is az egész ligában:

Alapvetően nem sokat segített megítélésén, hogy egy másik hatalmas sztár, Dwyane Wade mellé igazolt, az pedig pláne nem, hogy első évében nem sikerült nyernie a Miamivel sem, ráadásul a döntőben hatalmas leolvadást produkált a Dallas Mavericks ellen.

Ezt követően azonban fordult a kocka: kétszer is bajnok lett, mindkétszer övé lett az alapszakasz és a döntő legértékesebb játékosának járó díj, és természetesen mindkétszer ott volt az All-NBA és az All-Defensive első csapatokban is - utóbbi két ötösbe befért 2010/11-ben is. A két gyűrű mellett rengeteget javult az elismertsége olyan mérkőzéseknek köszönhetően, mint a Boston elleni 2012-es főcsoportdöntő hatodik meccse 2-3-as állásnál, amelyen karrierje egyik legemlékezetesebb teljesítményét hozta - 45 ponttal, 15 pattanóval és 5 gólpasszal szinte egymaga akadályozta meg, hogy a Heat kiessen (19/26 volt mezőnyből), majd a hetedik meccsen 31 ponttal és 12 pattanóval vezette sikerre övéit.

2013/14-ben aztán kezdett megbomlani a Miami, amely a Big3 korszakban kelet egyértelműen legjobb csapatának számított. Bár döntőbe jutottak, nyerni nem tudtak, mivel az egy évvel korábbi vereségért visszavágott nekik a San Antonio Spurs a fináléban - James semmilyen egyéni díjat nem nyert, és már "csak" a második legjobban védekező ötösnek volt tagja az All-NBA első tagság mellett. Egy fontosabb dátum azért erre a szezonra is esett: 2014. március 3-án dobta 61 pontos karriercsúcsát a Charlotte Bobcats ellen.

2014 nyarán kissé váratlanul tért vissza Clevelandbe, ahol az első idényben azonnal döntőbe vezette a csapatot úgy is, hogy Kevin Love és Kyrie Irving is kidőltek mellőle a PO jelentős részére. A döntőben aztán a Golden State Warriors már erősebbnek bizonyult náluk, így LeBron negyedik finálébeli vereségét is elszenvedte, de az első mellett ez volt a másik olyan döntő, amelyben egyértelműen nem ők voltak az esélyesek - 2007-ben semmi közük nem volt a Spurshöz, itt pedig a sérülések miatt voltak "talent-hátrányban".

2015/16-ban aztán baljós előjelek ide, edzőváltás a szezon közben oda, visszavágtak a Golden State-nek, 1-3-ról fordítottak a fináléban, 52 év után nyertek major sportban bajnoki címet Cleveland városának, úgyhogy sok szempontból írta be magát a történelemkönyvekbe újfent a harmadik döntő MVP címét begyűjtő James.

Az ezt követő két szezonban újra összekerült a Golden State és a Cavs a döntőben, ekkor megint az ezúttal Kevin Duranttel kiegészülő Warriors győzött, így 3-6-ra állt James a nagydöntőkben, viszont zsinórban nyolc fináléja volt már, ami páratlan teljesítmény a korai Celtics néhány sztárját leszámítva. Tavaly nyáron aztán elhagyta Clevelandet másodjára is, hogy megpróbálja a csúcsra juttatni az elmúlt években történelmi mélységekben járó Los Angeles Lakerst - óriási külünbség, hogy ezúttal Ohio hőseként tette meg mindezt, és egy rossz szót sem kapott ezért.

Az első éve nem sikerült túl jól az aranysárga-liláknál, tekintve hogy nem jutott PO-ba az együttessel, és karrierje első igazán komoly sérülését is elszenvedte. Idén azonban fordult a kocka: nyugat első helyén áll jelenleg az Anthony Davisszel erősödő gárda, James pedig nemcsak támadásban, hanem hosszú évek óta először védekezésben is kifejezetten jól játszik az alapszakaszban - nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy 15 éve nem pihenhetett ennyit, mint idén nyáron.

Minden korábbi visszássága ellenére is egyértelműen generációja egyik, ha nem a legnagyobb játékosa. Az ízlés kérdése lehet talán, hogy valaki őt tartja-e a legjobbnak, de az tény, hogy a liga történetében ő volt a legfiatalabb játékos 5, 10, 15 és 20 ezer pontnál is (ráadásul borzasztóan hatékony scorer is, nemcsak mennyiségre van sok pontja, de a kísérletei számához képest arányaiban is), a valaha volt (egyik) legjobban passzoló csatár (Larry Birdöt és talán Scottie Pippent lehet vele maximum párhuzamba állítani), illetve elit védő is emellett (az volt pályafutása csúcsán és idén is az).

Képességei alapján nem volt párja az utóbbi 16 évben, és a 2016-os bajnoki győzelmével, annak körítésével az öröksége is páratlan lett. Példamutató a pályán kívül mutatott tevékenysége, tavaly nyáron például iskolát alapított a rászoruló családok számára, ahol a szegény, de jó szellemi képességű fiatalok továbbtanulhatnak, ráadásul szüleik is kapnak képzést, ha szükségük van erre. Isten éltesse sokáig!

Egy kis Lakers-mix:

A legszebb megmozdulásai ebből az évtizedből:

A 30. születésnapjára állított össze egy rövidebb összefoglalót az nba.com:

És csináltak egy 30-as toplistát is legszebb jeleneteiből:

Első előszezon meccse az előszezonban a Detroit Pistons ellen:

És első alapszakasz meccse a Sacramento Kings ellen: