37 éves a zsákolóverseny és Iggy, egyéves Khris Middleton egyéni csúcsa

Egy évvel ezelőtt Giannis Antetokounmpo nem állhatott a Milwaukee Bucks rendelkezésére, így aztán Khris Middletonnak kellett fellépnie a Wizards ellen - Middleton nem is teketóriázott, bevágott egy 51 pontos karriercsúcsot (16/26 mezőnyből, ebből 7/10 hármas, 12/12 büntető), amire építve a Bucks 151-131-re nyert. A kiscsatár teljesítményét Kobe Bryant emlékének ajánlotta, egyébként pedig nyomatékosította, hogy igencsak szeretne ott lenni 2019 után másodjára is az All-Star Gálán. Ez össze is jött neki, néhány nappal később bekerült a keleti kiválasztottak közé, nem érdemtelenül, hiszen 20.9 pontot átlagolt, és a szezon végén hajszállal maradt csak le az 50-40-90-es klubtagságról (mezőnyből "csak" 49.7%-kal célzott). 

1984. január 28-án az NBA történetében először rendeztek zsákolóversenyt az All-Star gála keretein belül. 1976-ban az ABA kezdte meg a hagyományt, Juilus Erving (New York Nets) nyerte azt a viadalt, de abban a ligában több ilyen versenyt nem rendeztek. Az NBA-ben 1976/77-ben volt egy egész évre kiterjedő sorozat, de az első tényleges tömőversenyt az 1984-es denveri All-Star gálán tartották.

Az akkori szabályok jóval egyszerűbbek voltak, mint a közelmúltban: 9 induló volt, amelyből 4 jutott a második körbe, majd 2 a döntőbe. Mindenkinek 3-3 zsákolása volt fordulónként, de csak 1-1 próbálkozás minden esetben, tehát ha valaki rontott, lepontozták - 50 pontból maximum 30-at kaphatott. Mivel az összes rontott zsákolás a 20-as tartományban maradt, aki nem juttatta a gyűrűbe a labdát, az szinte behozhatatlan hátrányba került, mivel összeadták a pontokat a három zsákolásnál, így alakult ki a sorrend az első és a második körben, valamint a döntőben is.

"Az elsők": Larry Nance (Phoenix Suns), Julius Erving (Philadelphia Sixers), Dominique Wilkins (Atlanta Hawks), Darrell Griffith (Utah Jazz), Edgar Jones (San Antonio Spurs), Ralph Sampson (Houston Rockets), Orlando Woolridge (Chicago Bulls), Clyde Drexler (Portland TrailBlazers) és Michael Cooper (Los Angeles Lakers).

Maga a verseny:

A viadalt tehát Larry Nance, a Cleveland Cavaliers jelenlegi erőcsatárának édesapja nyerte Dr. J előtt, a későbbi kétszeres győztes Dominique Wilkins pedig a második körben vérzett el Darrell Griffith-szel együtt. A számot azóta 1998 kivételével minden All-Star gálán megrendezték - 1999-ben nem volt ilyen esemény a lockout miatt. Korai tündöklését a 2000-es évek elején talán túl is szárnyalta Vince Carter és Jason Richardson idejében, ám azóta jócskán esett a színvonal - pár éve Zach LaVine produkciója nagyon kellemes csalódás volt, 2016-ban pedig a LaVine - Aaron Gordon csata a régi nagy ütközeteket idézte. 

Két évvel a zsákoló indulása után, 1986-ban csatlakozott hozzá a tripladobóverseny, majd 1994-ben az újoncok és másodévesek küzdelme. 2003 óta a legjobb hátvédek küzdenek meg egymással a Skills Challenge számban (három éve módosították ezt, azóta a magasemberek is versenyeznek), ugyanebben az évben rendezték meg először pénteken a Celebrity Game-t, azaz a hírességek meccsét, 2004-ben pedig csatlakozott hozzájuk a Shooting Stars csapatverseny (ami három éve már nem volt). 2007 óta indul a szombat a D-Liga, most már G-Liga All-star meccsével, 2008 óta pedig a G-Ligásoknak is megrendezik a zsákolót és a tripladobót pénteken - így teljes az All-Star hétvége, ez kezdődött anno az 1984-es bővítéssel.

 

Ugyanezen a napon született a 2015-ös döntő MVP-je, Andre Iguodala. A Philadelphia Sixers a 2004-es draft 9. pozíciójában választotta ki AI2-t, aki két évet járt korábban az Arizona egyetemre. Közel 20 pontos szezonjai is voltak, de inkább sokoldalúságával tűnt ki mindig is, nem azzal, hogy igazi első opció lett volna pontszerzésben. 2011-ben az All-Defensive második csapatnak volt a tagja, 2012-ben pedig pályafutása során először és utoljára All-Star lett.

Csapatsikerek ettől függetlenül nem nagyon jöttek a Phillynél - a válogatottnál annál inkább, ott volt a 2010-es vb-t, valamint a 2012-es olimpiát megnyerő Team USA-ben is (azon exkluzív klub tagja lett így később, akik NBA-t, olimpiát és világbajnokságot is nyertek). A Sixers viszont négy első körös búcsú után 2012-ben a második kanyarban esett ki, így változtatásra szánta el magát.

2012 nyarán bekerült a Dwight Howard-, Andrew Bynum-féle cserébe, a Denver Nuggets lett az új kenyéradója. A coloradóiak 57-25-tel harmadikok lettek nyugaton, de rögtön az első körben kiestek a Golden State Warriorsszal szemben, Iguodala pedig a nyár során újra költözött egy sign-and-trade csere keretein belül, pont az oaklandi gárdához.

Itt aztán minden szinten révbe ért: 2013/14-ben az All-Defensive első ötösbe választották, egy évre rá pedig NBA bajnok lett, ráadásul úgy, hogy a döntő MVP-jének is őt szavazták meg, nem kis mértékben a LeBron Jamesen bemutatott védekezése miatt. Utána még kétszer ért fel a csúcsra (2017, 2018), 2019 nyarán viszont jött az újabb váltás: a Memphis Grizzliesnél kötött ki, mivel a Warriors tele volt fizetéssel a hard cap alatt.

Több havi huzavona vette kezdetét, mivel Iguodala bajnokeséles csapatban akart játszani, nem a Grizzliesben - végül 2020. február 6-án cserélték el a Miami Heathez egy háromcsapatos cserében. A cserével egyidőben aláírt egy 1+1 éves, 30 millió dolláros hosszabbítást, a buborékban pedig tevékeny részese lehetett a Heat nagydöntős menetelésének, és idén még biztosan a Miamit erősíti majd. Isten éltesse sokáig!