37 éves LeBron James, Scott Skiles 30 for 30

Szerző: Tóth Attila 2021. December 30. 14:00:00

37. születésnapját ünnepli a Lakers sztárja, az utóbbi 18 év és a liga történetének egyik legmeghatározóbb alakja - a Magic egykori irányítója 31 évvel ezelőtt állította fel máig érvényes, 30 gólpasszos NBA-csúcsát - Wilt Chamberlain 60 éve, Michael Jordan pedig 24 éve folytatta nagy sorozatait.

1990. december 30-án egy olyan ember került a reflektorfénybe, illetve a történelemkönyvekbe, akiről egyébként sokat nem hallunk. Edzőként valószínűleg jóval ismertebb a játékosként az Orlando Magicnél egyszer 17.4 pontot és 8.4 gólpasszt is átlagoló Scott Skiles. Az irányító a floridai együttes játékmestereként alkotott maradandót 31 évvel ezelőtt: a Denver Nuggets ellen 155-116-ra megnyert összecsapáson pontosan 30 gólpasszt osztott ki. A korábbi csúcsot 29-cel Kevin Porter (nem rokona Kevin Porter Jr.-nak) tartotta még 1978-ból, és azóta sem sikerült senkinek sem megdöntenie ezt a rekordot.

19 évvel korábban, 1971. december 30-án a Los Angeles Lakers 122-106 arányban verte a Seattle Supersonics együttesét. Maga a találkozó nem sok érdekességgel szolgált, viszont az aranysárga-lilák ezzel a győzelemmel 16-0-lal zárták december hónapot - ez volt minden idők legjobb mutatója egy hónapban, amíg az Atlanta Hawks 2015 januárban túl nem szárnyalta őket egy 17-0-val. Ez a Lakers egyébként is az NBA történetének aranyoldalaira került, hiszen korábban novemberben is hibátlanok voltak (14-0), és összesen 33 meccses győzelmi sorozatuk szintén máig fennálló rekord. Az alapszakaszt 69-13-mal zárták, ami az 1995/96-os, 72-10-es Chicago Bullsig a csúcsot jelentette.

A PO-ban aztán előbb az elődöntőben visszavágtak a címvédő Milwaukee Bucksnak és az alapszakasz MVP-jének, Kareem Abdul-Jabbarnak az egy évvel korábban az elődöntőben elszenvedett vereségért. A fináléban pedig az 1970-es döntőben kapott 4-3-as zakót bosszulták meg a New York Knicks ellenében. A Jerry West és Wilt Chamberlain vezette alakulat minden idők egyik legjobb csapata volt.

Wilt Chamberlain egyedül is bekerült a rekordok könyvébe december 30-án, méghozzá 10 évvel korábban, 1961-ben. Ezen a napon ugyanis 42 pontot dobott a Boston Celtics ellen 116-111-re elveszített találkozón. Sorozatban ez volt a 14. alkalom, hogy eljutott legalább 40 egységig - ez természetesen a vonatkozó rekord a mai napig. A legenda minden idők legnagyobb egyéni szezonját hozta 1961/62-ben: 48.5 percet átlagolt a 80 meccse alatt, 50.4 pontot és 25.7 pattanót tett a közösbe mérkőzésenként, és a 40 pontos sorozata szinte eltörpül amellett a tény mellett, hogy márciusban megdobta a 100 pontot.

1997. december 30-án Michael Jordan került újra egy lista elejére: 33 pontot szórt minden idők legjobbja a Kevin Garnett, Stephon Marbury, Tom Gugliotta fémjelezte Minnesota Timberwolves ellen 95-99-re elvesztett összecsapáson. Ezzel hagyta le MJ Kareem Abdul-Jabbar 787 meccses sorozatát, amelyben a center folyamatosan legalább 10 pontot szerzett minden egyes mérkőzésen. Jordan végül 866 ilyen meccsig jutott egy huzamban - pont a tegnapi, 51 pontos meccséről készült cikkben volt arról szó, hogy 2001. december 27-én szakadt meg sorozata az Indiana Pacers ellen. A listavezető jelenleg LeBron James, aki éppen születésnapján, 2020. december 30-án érte el az 1000 meccset, azóta pedig már az 1060-hoz közelít.

És ha már LeBron James, akkor zárjunk vele, hiszen ma ünnepli 37. születésnapját. A minden idők egyik, ha nem a legjobb draftjának tartott 2003-as játékosbörze első választottja első clevelandi időszaka alatt hét szezont húzott le Ohióban. Két All-Star MVP-cím, két alapszakasz MVP-díj, illetve hat All-Star gála meghívás került a neve mellé ekkor, kétszer volt az All-NBA második, négyszer pedig az első csapat tagja, illetve három alkalommal kapott helyet a legjobban védekező ötösben. Csapatszinten már 2007-ben összejött neki a döntő - még esélyük nem volt a San Antonio Spursszel szemben -, ám ezt követően képtelen volt fináléba jutni a Boston Celtics és az Orlando Magic miatt.

Nem sok kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy a pályán mindent meg tud csinálni, de sokan megkérdőjelezték, győztes típus-e. 2010 nyarán lett szabadügynök és váltott is, nem is akárhogyan - a The Decision néven elhíresült TV-adás után egy egész állam utálta meg, lett első számú közellenség ő és vele együtt a Miami Heat is az egész ligában:

Alapvetően nem sokat segített megítélésén, hogy egy másik hatalmas sztár, Dwyane Wade mellé igazolt, az pedig pláne nem, hogy első évében nem sikerült nyernie a Miamivel sem, ráadásul a döntőben hatalmas leolvadást produkált a Dallas Mavericks ellen.

Ezt követően azonban fordult a kocka: kétszer is bajnok lett, mindkétszer övé lett az alapszakasz és a döntő legértékesebb játékosának járó díj, és természetesen mindkétszer ott volt az All-NBA és az All-Defensive első csapatokban is - utóbbi két ötösbe befért 2010/11-ben is. A két gyűrű mellett rengeteget javult az elismertsége olyan mérkőzéseknek köszönhetően, mint a Boston elleni 2012-es főcsoportdöntő hatodik meccse 2-3-as állásnál, amelyen karrierje egyik legemlékezetesebb teljesítményét hozta - 45 ponttal, 15 pattanóval és 5 gólpasszal szinte egymaga akadályozta meg, hogy a Heat kiessen (19/26 volt mezőnyből), majd a hetedik meccsen 31 ponttal és 12 pattanóval vezette sikerre övéit.

2013/14-ben aztán kezdett megbomlani a Miami, amely a Big3 korszakban kelet egyértelműen legjobb csapatának számított. Bár döntőbe jutottak, nyerni nem tudtak, mivel az egy évvel korábbi vereségért visszavágott nekik a San Antonio Spurs a fináléban - James semmilyen egyéni díjat nem nyert, és már "csak" a második legjobban védekező ötösnek volt tagja az All-NBA első tagság mellett. Egy fontosabb dátum azért erre a szezonra is esett: 2014. március 3-án dobta 61 pontos karriercsúcsát a Charlotte Bobcats ellen.

2014 nyarán kissé váratlanul tért vissza Clevelandbe, ahol az első idényben azonnal döntőbe vezette a csapatot úgy is, hogy Kevin Love és Kyrie Irving is kidőltek mellőle a PO jelentős részére. A döntőben aztán a Golden State Warriors már erősebbnek bizonyult náluk, így LeBron negyedik finálébeli vereségét is elszenvedte, de az első mellett ez volt a másik olyan döntő, amelyben egyértelműen nem ők voltak az esélyesek - 2007-ben semmi közük nem volt a Spurshöz, itt pedig a sérülések miatt voltak "talent-hátrányban".

2015/16-ban aztán baljós előjelek ide, edzőváltás a szezon közben oda, visszavágtak a Golden State-nek, 1-3-ról fordítottak a fináléban, 52 év után nyertek major sportban bajnoki címet Cleveland városának, úgyhogy sok szempontból írta be magát a történelemkönyvekbe újfent a harmadik döntő MVP címét begyűjtő James, aki a mindent eldöntő ütközet végjátékában Andre Iguodalán bemutatott blokkjával egy örökké emlekezetes mozdulattal is gazdagította örökségét.

Az ezt követő két szezonban újra összekerült a Golden State és a Cavs a döntőben, ekkor megint az ezúttal Kevin Duranttel kiegészülő Warriors győzött, így 3-6-ra állt James a nagydöntőkben, viszont zsinórban nyolc fináléja volt már, ami páratlan teljesítmény a korai Celtics néhány sztárját leszámítva.

2019 nyarán aztán elhagyta Clevelandet másodjára is, hogy megpróbálja a csúcsra juttatni az ezt megelőző években történelmi mélységekben járó Los Angeles Lakerst - óriási külünbség, hogy ezúttal Ohio hőseként tette meg mindezt, és egy rossz szót sem kapott ezért. Az első éve nem sikerült túl jól az aranysárga-liláknál, tekintve hogy nem jutott PO-ba az együttessel, és karrierje első igazán komoly sérülését is elszenvedte. 2020-ban azonban fordult a kocka: nyugat legjobb csapatát alkotta vezetésével a Lakers, amely a leállás előtt is vezette a konferenciát, az orlandói buborékban is kiegyensúlyozott volt, és rendkívül magabiztos teljesítményt nyújtott a teljes rájátszás során. James negyedik bajnoki címét nyerte a harmadik különböző csapatával, és természetesen újra döntő MVP lett.

A 2020-21-es szezonban is 25 pontot, 7.8 gólpasszt és 7.7 lepattanót jegyzett 60 feletti TS% mellett, de a szezon közepén sokat kellett kihagynia, miután Solomon Hill ráesett a lábára, a playoffban sem volt még teljesen önmaga, ki is estek az első körben. Idén eddig szintén remekül játszik (27.4 pont, 6.5 gólpassz, 6.8 lepattanó, 1.7 szerzett labda, 1.0 blokk, majdnem karriercsúcs büntetőzés és 61 feletti TS%). Bár pár meccset idén is ki kellett hagynia hasfalsérülés miatt, összességében továbbra is szinte példa nélküli, hogy valaki ennyi szezonnal a lábában ilyen szinten kosarazzon, talán csak Karl Malone Kareem Abdul-Jabbar említhető vele egy lapon.

Minden korábbi visszássága ellenére is egyértelműen generációja egyik, ha nem a legnagyobb játékosa, ráadásul a korábbi negatívumokkal szembetéve most már messze sokkal több a történelmi teljesítménye. Azon persze lehet vitatkozni szimpátia alapján, hogy valaki őt tartja-e a legjobbnak. Az azonban tény, hogy a liga történetében ő volt a legfiatalabb játékos 5, 10, 15, 20, 25 és 30 ezer pontnál is - ráadásul borzasztóan hatékony scorer is, nemcsak mennyiségre van sok pontja, de a kísérletei számához képest arányaiban is. Emellett a valaha volt (egyik) legjobban passzoló csatár (Larry Birdöt és talán Scottie Pippent lehet vele maximum párhuzamba állítani), illetve elit védő is emellett (az volt pályafutása csúcsán és még most is felfelé lóg ki).

Képességei alapján nem volt párja az utóbbi közel 20 évben, és a 2016-os bajnoki győzelmével, annak körítésével az öröksége is páratlan lett. Példamutató a pályán kívül mutatott tevékenysége, pár éve például iskolát alapított a rászoruló családok számára, ahol a szegény, de jó szellemi képességű fiatalok továbbtanulhatnak, ráadásul szüleik is kapnak képzést, ha szükségük van erre. Isten éltesse sokáig!

Egy kis Lakers-mix a bajnoki évből: