43 éves Tracy McGrady

1979. május 24-én született, tehát ma 43 esztendős Tracy McGradyt 1997-ben a draft 9. helyén vitte el a Toronto Raptors, a szárnyait a harmadik szezonjában már bontogató T-Macre azonban leginkább csak csereként számítottak Kanadában, így 2000 augusztusában egy 2005-ös első körös draftjogért került az Orlando Magichez, ahol a liga legnagyobb sztárjai közé emelkedett.

Hogy mekkora ugrás volt neki, hogy a Magicben első számú ember lett - a sokat sérült Grant Hill, Mike Miller duó előtt -, azt mi sem mutatja jobban, hogy 2000/01-ben övé lett a Legtöbbet Fejlődött Játékos díj. Floridában töltött négy szezonjában mind a négyszer All-Star lett, mind a négyszer elérte a 25.6 pontos átlagot, kétszer ő lett a pontkirály is - 2002/03-ban 32.1-es mutatóval, egy évre rá pedig 28.0-ssal. 2000/01-ben és 2003/04-ben az All-NBA második csapatába került be a szezon végén, a közte lévő két idényben pedig az első ötösbe választották be.

2004 nyarán Juwan Howarddal és Tyronn Lue-val együtt került a Houston Rocketshez Steve Francisért, Cuttino Mobley-ért és Kelvin Catoért cserébe. Az első három idényben még All-Star volt, 2004/05-ben és 2007/08-ban a harmadik, 2006/07-ben pedig még a második All-NBA csapatban is helyet kapott, de egyre több sérülés hátráltatta, a hátával nagyon sok gondja volt, ami meg is látszódott játékán. Ettől függetlenül olyan klasszikusokkal lettünk gazgabbak tőle ekkor, mint a Shawn Bradley-n bemutatott posztere, vagy a Spurs ellen dobott 13 pontja 35 másodperc alatt.

A 2009/10-es szezon közben, a deadline előtt a New York Knickshez cserélték, és innentől kezdve karrierje zátonyra futott. Próbálkozott még a Detroit Pistonsnál, majd egy év után az Atlanta Hawkshoz írt alá. 2012/13-ban már nem talált magának csapatot, így a kínai bajnokságba szerződött, a CBA-idényt követően pedig még a San Antonio Spurs szerződtette a rájátszás előtt. A korábban a PO második körében még soha nem járó T-Mac alig pár másodpercnyire volt a bajnoki gyűrűtől, ám Ray Allen triplája a hatodik találkozón többek között azt is jelentette, hogy bajnoki cím nélkül vonult vissza a 2000-es évek egyik legünnepeltebb sztárja, akit 2017-ben beválasztottak a Hírességek Csarnokába is.

Az 59. születésnapját ünneplő Joe Dumars egy korszakkal előbb játszott, mint McGrady: az 1985-ös draft 18. helyén választotta a Detroit Pistons, és 1999-es visszavonulásáig a klub játékosa maradt, sőt... (de erről később). Igazi gyémántot talált a Pistons az első kör második felében, hiszen Dumars mindkét bajnoki címet nyerő Bad Boys csapatnak alapembere volt, Isiah Thomas állandó hátvédtársa, és 1989-ben őt választották meg a döntő legértékesebb játékosának is.

Hatszor volt All-Star (1990-1993, 1995, 1997), volt az All-NBA második (1992/93) és kétszer a harmadik (1989/90, 1990/91) csapat tagja. A korszak legjobb védői közé tartozott, öt éven keresztül volt az All-Defensive első vagy második csapatban (1989-1993) - ebből az első kettő és az utolsó kettő évben volt az első ötösben. 4-es mezszámát a Pistons visszavonultatta, 2006-ban pedig a Hírességek Csarnokába is beválasztották.

2000-ben már a Pistons elnöki posztjának birtokosa volt. Csapatvezetőként 2002/03-ban a legjobbnak választották a ligában, egy évre rá pedig bajnoki címet is szerzett az autóvárosiakkal. A kezdeti jó húzások, sikerek ellenére folyamatosan sok kritika érte - 2003-ban Darko Milicicet választotta a második helyen többek között Carmelo Anthony, Dwyane Wade és Chris Bosh előtt, de nem sikerült a rebuildje Billupsék elcserélése után és 2013 nyarán sem, így 2014-ben menesztették. Sokszor felmerült a neve New Orleansban, de végül nem alkalmazták, ellenben 2019-ben kinevezték speciális segítőnek a Kings menedzsmentje mellé, majd átmenetileg az alelnöki pozíciót is átvette. Később a csapat stratégiai döntésekért felelős vezetőjévé nevezték ki az üzleti életben is otthonosan mozgó Dumarst, de végül otthagyta a Kingst. méghozzá az NBA-ért: 2022 májusában kinevezték a liga ügyvezető alelnökévé, innentől kezdve ő dönt az NBA-t érintő minden sportszakmai kérdésben. 

A 68 esztendős Mitch Kupchakről talán kevesen tudják, de háromszoros bajnok játékosként is - igaz, a három alkalomból csak kétszer lépett pályára a PO-ban is. 1976-ban a 13. helyen draftolta a Washington Bullets, első öt idényét a fővárosban töltötte, és 16 pontos, 7 pattanós játékosként fontos szerepe volt a Bullets 1978-as bajnoki címében.

1981-ben szabadügynökként igazolt a Los Angeles Lakershez, 26 meccs után azonban súlyosan megsérült - 1983-ig nem játszott -, így az 1982-es bajnoki címet nála zárójelben kell kezelni. 1986-ig tartott karrierje az aranysárga-liláknál - az 1985-ös végső sikerből már tevékenyen kivette a részét -, majd visszavonult. Utolsó meccsén, a Houston Rockets elleni nyugati döntő utolsó találkozóján azért még összeverekedett Hakeem Olajuwonnal:

A hírek szerint már játékospályafutása alatt elkezdett együtt dolgozni a vezetőséggel, megpróbálta kitanulni a szakmát. Jerry West segédje volt, majd GM-mé is előléptették, de igazi hatalma 2000 utánra tehető, ekkor mondott le West az elnöki pozícióról is, hogy a Memphis Grizzliesnél próbáljon szerencsét.

Kupchak vezetőként is nyert 5 bajnoki címet - 2000, 2001, 2002, 2009, 2010 -, szinte páratlanul sikeres karrierje volt tehát annak ellenére is, hogy 2017 februárjában Jim Buss-szal együtt ő is elsüllyedt, menesztették Magic Johnson érkezésekor. Kupchaknek azóta új csapata van, miután 2018 áprilisában kinevezték a Charlotte Hornets GM-jének, ahol szépen építi Michael Jordan csapatát, kifejezetten jól sikerültek eddig a draftjai.

Isten éltesse mindannyiukat!