52 éves a liga egykori fenegyereke, Latrell Sprewell

A kiscsatárként és dobóhátvédként is bevethető Latrell Sprewell 52 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, karrierjéről már néhány éve írtunk:

A Golden State Warriors az 1992-es drafton választotta ki - a 24. helyen kelt el, későbbi produktumát ismerve komoly steal volt. Az első évében rögtön berobbant a ligába, hiszen 69 meccsen kezdett is az oaklandieknél, 15.4 pontot, 3.8 gólpasszt, 3.3 pattanót és 1.6 labdaszerzést átlagolt, ám ez nemhogy az Év Újonca díjra nem volt elég (Shaquille O'Neal és Alonzo Mourning mellett nehéz dolga is lett volna ezt begyűjteni), de még csak az első újonccsapatba sem választották be - Tom Gugliotta, LaPhonso Ellis és Christian Laettner volt a két center mellett a másik három ide kerülő elsőéves.

Második évében aztán még emelt a színvonalon - karrierje legjobb idényében 21 pontot, 4.9 pattanót, 4.7 gólpasszt és 2.2 labdaszerzést tett be a közösbe meccsenként, emellett mind a 82 találkozón pályára lépett, természetesen kezdett is mindegyiken, 43.1 átlagpercével pedig ebben az évben a legtöbbet töltötte a parketten az egész ligában. A negyedik legtöbb triplát dobta, a nyolcadik legtöbb pontot és labdát szerezte. Természetesen meghívták az All-Star gálára is, beválasztották a liga második legjobban védekező csapatába és az All-NBA első csapatába is - John Stocktonnal, Scottie Pippennel, Karl Malone-nal és Hakeem Olajuwonnal került egy társaságba. Csapatszinten is ez volt a legjobb éve, öt Warriorsnál töltött teljes idényéből ebben az egyben jutottak be a PO-ba, de a Phoenix Suns 3-0-lal kisöpörte őket az első körben.

Sprewell továbbra is meghatározó játékosa maradt a csapatnak és a ligának is - 1995-ben és 1997-ben is ott volt az All-Star gálán, 1996-97-ben hatodik lett a pontlistán, és a harmadik legtöbb percet játszotta az NBA-ben. Egyik leghíresebb meccsét 1997. január 21-én, a Dallas Mavericks ellen játszotta: 46 pontja mellett 10 gólpassza, 6 pattanója és 5 szerzett labdája volt úgy, hogy mezőnyből 16/27 volt, a triplavonal mögül pedig 6/10.

Csapatszinten azonban teljesen szétesett a gárda Don Nelson 1994-es nyári távozását követően. Nelson után Chris Cohan, majd Rick Adelman bicskája is beletört az együttes felvirágoztatásának kísérletébe. 1997 nyarán Adelman utódjának PJ Carlesimót nevezték ki, ami nem volt egy nyerő húzás - még ebben ez év decemberében, egy edzésen úgy összeveszett a tréner Sprewell-lel, hogy utóbbi elkezdte fojtogatni mesterét. A szezon végéig eltiltották, 1999 januárjában pedig elcserélték a New York Knickshez - többek között John Starksért cserébe.

New Yorkban töltött négy és fél éve alatt szinte ugyanazt a szintet tudta hozni, mint a Golden State-nél. Sokoldalú, a pálya mindkét végén szinte mindenre használható kosaras volt itt is, egyedül pontszerzési hatékonysága esett vissza elég komoly mértékben - a Knicksnél 50% környéki TS-sel dolgozott, míg a Warriorsnél volt 57%-os éve is ilyen szempontból, és átlagosan 3-5%-kal volt hatékonyabb a befejezéseket illetően, ami nagy differenciának minősül. Legnagyobb csapatsikerét itt érte el: a Knicks az 1999-es, lockoutos szezonban kelet 8. helyéről bejutott a nagydöntőbe, ahol 5 meccsen kapott ki a San Antonio Spurs ellenében.

Jól sikerült ez a szezonja is a kispadról és a következő is a kezdőből, így a New York egy 5 éves, 62 millió dolláros szerződést kínált neki - ez volt pályafutása során az utolsó. Meg is hálálta a kapott pénzt, hiszen 2001-ben újra meghívták az All-Star gálára - pályafutása során negyedjére, egyben utoljára. 2002-ben aztán megint kezdődtek vele a gondok. Nyáron állítólag elcsúszott a jachtján, emiatt eltörte a kezét, így érkezett meg az edzőtáborba. Nem kevesebb mint 250.000 dollárra büntette a csapat, miután ezt elfelejtette megemlíteni idejében, pedig kötelező lett volna. A New York Post információi szerint egyébként verekedésbe keveredett, ezért volt törött a keze, emiatt viszont Sprewell beperelte a lapot.

2003-ban, a Los Angeles Clippers ellen 38 pontot dobott, 9 hármaskísérletéből 9 ért célba, ezzel NBA-rekordot állított fel - a legtöbb triplát ő dobta egy meccsen anélkül, hogy hibázott volna, később ezt Ben Gordon a Chicago Bulls színeiben kétszer is beállította, de megdönteni még senki nem tudta. Ettől függetlenül 2003 nyarán elcserélték a Minnesota Timberwolveshoz Keith Van Hornért cserébe.

Minnesotában Kevin Garnett és Sam Cassell partnereként játszhatott, és nem is sikerült rosszul az első évük. Rögtön megnyerték nyugatot 2003/04-ben, a rájátszásban azonban a Los Angeles Lakers 6 meccsen elütötte őket a döntőbe jutáshoz szükséges utolsó állomáson. A következő szezon előtt a Timberwolves egy 3 éves, 21 millió dolláros hosszabbításajánlatot tett Sprewell elé, amit viszont ő elutasított - megalázónak érezte, hogy csak ennyit ajánlottak neki azok után, hogy ennél jóval többet keresett karrierje korábbi szakaszaiban. Azt nyilatkozta, hogy neki etetnie kell a családját, és ha Glen Taylor megfelelően akarja ellátni a családját, akkor "több pénzt kell kiköhögnie", ellenkező esetben a gyerekeit nem sokára Sally Struthers egyik műsorában fogják látni - Szerk.: a hölgy aktivista, afrikai rászorulóknak, éhezőknek gyűjtött hozzájárulásokat.

Év végén lejárt a szerződése, és bár állítólag több csapat is érdeklődött iránta, megegyezés nem született senkivel. Bár utolsó szezonja volt a leggyengébb, amit az NBA-ben produkált, gyakorlatilag leszálló ág nélkül hagyta abba a profi kosárlabdázást. Pályán kívüli dolgai egész karrierjére árnyékot vetettek, de balhéi mellett a kosárpályán mutatott teljesítménye miatt is örökké emlékezetes marad "Spree" annak, aki anno látta játszani.

 

Van még egy születésnaposunk, aki sok szempontból többre vitte Sprewellnél: 66 esztendős lett a mai napon a Philadelphia Sixers 1983-as bajnokcsapatának irányítója, Maurice Cheeks. Az 1978-as draft második körének 36. helyén kelt el a játékmester, aki szépen fokozatosan fejlődött a Phillynél, és összesen 11 esztendőt töltött a klubnál. Karrierje csúcsán 15.6 pontot és 9.2 gólpasszt átlagolt 2.6 szerzett labda mellett - ez utóbbi kategóriában csak egyetlen egyszer hozott rosszabb statisztikát 2.1-nél a Sixersnél töltött 11 éve során, az utolsó szezonjában, 1988/89-ben. Pályafutása alatt összesen 2310 labdaszerzésig jutott, ezzel még most is Top10-es az örökranglistán (John Stockton színre lépéséig vezette a ligát, legutóbb Chris Paul hagyta le) - gólpasszoknál sosem volt kiemelkedő, de ott is Top20-as 7392 assziszttal.

Négyszer meghívták az All-Star gálára, (1983, 1986, 1987, 1988), az 1982/83-as idénytől kezdve pedig zsinórban négyszer bekerült az All-Defensive első csapatba is - 1986/87-ben pedig a második ötösbe. Közben - ahogy említettük - 1983-ban bajnoki címet nyert minden idők egyik legdominánsabb alakulatával, igaz, ott némi hiányérzete is lehetett az embernek, hogy csak egy végső győzelmet tudott felmutatni a Julius Erving és Moses Malone-féle alakulat.

1989-ben aztán elcserélték a San Antonio Spurshöz az akkoriban már jobb irányítónak számító Johnny Dawkinsért és a korábban 20 pontot átlagoló, de NBA-karrierje utolsó évéhez érkező Jay Vincentért. Fél évet töltött a Spursnél, amikor a másodéves Rod Stricklandért a New York Knickshez került. Másfél évig játszott a Nagy Almában, de még 1991 nyarán is jó csereértéke volt: az Atlanta Hawks egy első körös picket adott érte. A Knicksnél még 1.5 szerzett labda mellett 5.5 gólpassz is a neve mellé került, így hiába esett vissza ponttermelése 10, majd 8 pontra, még hasznos volt. Atlantában viszont már csak a szerzett labdákban emelkedett ki, így 1992/93-ban nem is lépett pályára a Hawks színeiben, a csapat kitette keretéből - aláírt még a New Jersey Netshez, de a szezon végén visszavonult.

Azonnal edzőnek állt: előbb egy alacsonyabb osztályú bajnokságban irányított egy csapatot, majd 1994-ben segédedző lett a Phillynél, amellyel 2001-ben döntőbe került. Elég jó volt a megítélése, így 2001 nyarán kinevezték a Portland Trail Blazers vezetőedzőjének. Kevesebb mint négy évet töltött az oregoniaknál, két első körös búcsú és a gyenge 2004/05-ös mutató miatt még 2004/05-ös idény befejezése előtt menesztették. 2005-ben a Sixers vezetőedzője lett, ahol két PO nélküli év után 2007/08-ban bekerült a rájátszásba. Ott azonban megint búcsúzott az első kanyarban, a következő idényt gyengén kezdte csapata, így megváltak tőle. 2009 és 2020 között az Oklahoma City Thundernél két részletben kilenc évet dolgozott segédedzőként,  egy rövid időre a 2013/14-es szezonban a Detroit Pistonst vezetőedzőként irányította, kevés sikerrel. 2020 ősze óta a Chicago Bulls edzői stábját erősíti. 

Játékosként a bajnoki címe mellett még két hatalmas elismerése van: a 76ers visszavonultatta a 10-es mezét, illetve 2018-ban bekerült a Hírességek Csarnokába a 80-as évek és a liga történetének egyik legjobb védője egyes poszton. Isten éltesse sokáig őt és Sprewellt is!