54 éves Gary Payton, Brandon Roy 38, Ayton 24

1968. július 23-án látta meg a napvilágot, tehát 54 éves Gary Payton, aki az Oregon State egyetem legendájaként érkezett az NBA-be - az OSU-n 1986-tól 1990-ig járt, utolsó szezonjában az egyik, ha nem a legjobb egyetemi kosarasnak tartották, és az intézményben mind a mai napig ő tartja a legtöbb pont, a legtöbb mezőnykosár, a legtöbb gólpassz és a legtöbb labdaszerzés rekordját. A Pac-10 konferencia beválasztotta az évtized legjobb ötösébe, 1995-ben pedig bekerült az Oregon State Egyetem Hírességek Csarnokába is.

Ilyen pedigré mellett nem csoda, hogy az 1990-es draft 1/2-eseként vitte el a Seattle SuperSonics. Azonnal a gárda kezdőirányítója lett, de pontszerzésben nagyon lassan indult be karrierje - 6.4 gólpasszt és 2.0 labdaszerzést átlagolt első szezonjában, ám ezekhez mindössze 7.2 pontot tett hozzá. Folyamatosan javulva negyedik idényére 16.5 pontig tornázta ezt fel, és karrierje során először meghívták az All-Star gálára is, amely egy kilences sorozat kezdetét jelentette - mint ismeretes, a lockout miatt 1998/99-ben nem volt ilyen rendezvény.

Minden idők egyik legsokoldalúbb játékosa védőoldalon is 1993/94-ben kezdte begyűjteni a neki járó elismerést, ekkor került be először az NBA legjobban védekező ötösébe, és helye volt ott egészen a 2001/02-es szezonig minden idényben - 9 első csapatba választásával tartja a rekordot Michael Jordannel, Kevin Garnett-tel és Kobe Bryanttel együtt. 1995/96-ban az év legjobb védőjátékosának is megválasztották, Marcus Smartig ő volt a liga történetének egyetlen irányítója, aki megnyerte ezt a címet. Az All-NBA csapatoknak is folyamatosan tagja volt, kétszer került az első (1997/98, 1999/00), ötször a második (1994/95, 1995/96, 1996/97, 1998/99, 2001/02) és kétszer a harmadik ötösbe (1993/94, 2000/01).

Shawn Kemppel minden idők egyik leglátványosabban játszó duóját alkották a 90-es években:

Csapatszinten felemás eredményeket ért el. Bajnok sosem volt a Sonicsszal, de 1996-ban a döntőbe jutott a csapat, ahol a 72-10-es Bullstól mindössze 4-2-re kapott ki, 1993-ban pedig volt még egy nyugati döntője, ahol az alapszakaszgyőztes Phoenix Suns ütötte el a Seattle-t a továbbjutástól 4-3 arányban. Kifejezetten rossz emlékei is lehetnek Paytonnak, hiszen pont a Suns elleni kiesést követő szezonban, az 1994-es rájátszásban alapszakaszgyőztesként 3-2-es összesítéssel kiestek a Denver Nuggets ellen, ezzel a SuperSonics lett az NBA történetének első olyan csapata, amely első kiemeltként búcsúzott a nyolcadik kiemelt ellen az első körben. Ha a klubcsapatával nem is, válogatott szinten elért sikereket, hiszen 1996-ban és 2000-ben is tagja volt a Team USA-nek, amely olimpiai bajnok lett mindkétszer.

A 2002/03-as szezonnak a Seattle a korábbiakhoz képest jóval kisebb elvárásokkal vágott neki, hiszen az előző négy idényben két első körös búcsút és két PO nélküli szezont tudtak felmutatni. 2003 februárjában, a deadline előtt cserélték el Paytont Desmond Masonnel együtt többek között Ray Allenért cserébe. Ő a Seattle-i franchise csúcstartója jelenleg is pontokban, gólpasszokban, szerzett labdákban, lejátszott meccsekben, játszott percekben, valamint rá- és bedobott mezőnykísérletekben is.

A Bucksban mindössze egy fél idényt húzott le, majd a Los Angeles Lakershez igazolt a 2003/04-es szezonra, hogy Kobe Bryanttel, Shaquille O'Neallel és Karl Malone-nal együtt egy szupercsapatot alkosson. Számai jócskán vissza is estek a korábbiakhoz képest, de így is döntőbe került az aranysárga-lila alakulat, győznie azonban nem sikerült - mint ismert, a Detroit Pistons 4-1 arányban felülmúlta a Lakerst a fináléban.

A 2004/05-ös szezon előtt cserélték el Rick Fox-szal és azzal a 2006-os első körös draftjoggal együtt a Bostonhoz, amelyből később Rajon Rondo lett - Chucky Atkins, Jumaine Jones és Chris Mihm mentek értük cserébe. Még ebben a szezonban, a deadline előtt továbbpasszolták az Atlanta Hawksnak ugyanezzel a pickkel, Tom Gugliottával és Michael Stewarttal együtt Antoine Walkerért. A Hawks pár nappal a cserét követően szabadlistára tette, így március elején újra aláírt a Celticshez - ez akkor még szabályos volt, most már nem tehetné meg.

2005 szeptemberében úgy döntött, hogy a Miami Heathez szerződik, ez pedig jó választásnak bizonyult. Életében először nem számoltak vele kezdőként, de 2006-ban bajnoki aranygyűrűt nyert az együttessel, feltette koronát pályafutására. Egy idényt még lehúzott, 2007-ben pedig visszavonult az aktív játéktól az NBA történetének egyetlen olyan játékosaként, aki elért legalább 20.000 pontot, 5.000 pattanót, 8.000 gólpasszt és 2.000 szerzett labdát - azóta LeBron James is elérte a 2.000 szerzett labdát, így belépett ebbe a "klubba". A Kesztyű becenévre hallgató legendát 2013-ban választották be a Hírességek Csarnokába. Dolgozott az NBA TV szakértőjeként és a FOX Sportsnál is, mostanában pedig a BIG3-ben edzősködik. GP ráadásul büszke apuka: a kiváló védővé váló Gary Payton II a 2021-22-es évadban futott be, bajnoki címet nyert a Warriorsszal és 3 évre 29 millióért írhatott alá Portlandbe.

A ma még mindig csak 38 esztendős Brandon Roy a Washington egyetemre járt, Paytonhoz hasonlóan ő is négy szezont húzott le az NCAA-ben, 2009-ben pedig a Huskies visszavonultatta mezét. A 2006-os draft hatodik helyén választotta a Minnesota Timberwolves, de még ezen az estén elcserélte a Portland TrailBlazershez.

Azonnal az év újonca lett, miután 16.8 pontot, 4.4 pattanót és 4.0 gólpasszt rakott a közösbe meccsenként - annak ellenére is elnyerte a díjat, hogy mindössze 57 meccsen tudott pályára lépni. Második évére 19, utána pedig két szezon erejéig 21 pont fölötti játékos lett, mindhárom idényben meghívták az All-Star gálára, egyszer volt az All-NBA második (2008/09), egyszer pedig a harmadik (2009/10) csapat tagja.

2008/09-es szezonja örökké emlékezetes marad: 52 ponttal karriercsúcsot állított fel a Phoenix Suns ellen (december 18.), a Washington Wizards ellen pedig beállította a franchise-rekordot egy meccsen szerzett 10 labdájával (január 24.). 1991/92 óta ő volt az első Blazer, akit All-NBA csapatba jelöltek, november 6-án pedig egy megismételhetetlen végjátékban bedobta leghíresebb meccsnyerő kosarát. A Houston Rockets elleni összecsapás végjátéka:

Hiába azonban a pályán mutatott teljesítmény, a sérülések végigkísérték karrierjét. Már a Washington egyetemen is voltak gondjai térdeivel, majd az első idényében rögtön a bal sarka miatt hagyott ki 20 meccset. Két, viszonylag egészségesen lehúzott szezon után 2009/10-ben a PO előtt meg kellett műteni jobb térdét. Úgy volt, hogy kihagyja a Phoenix Suns elleni első kört, ám 8 nappal a beavatkozást követően, a negyedik találkozón már pályára lépett - a Blazers így is kiesett 4-2-es összesítéssel.

Már alig volt porc a térdében, és ez az ötödik évére végzetes is lett. A szezon közben mindkét térdét meg kellett műteni, majd visszatérését követően is csak a kispadról tudott beszállni. A 2011-es lockout feloldása után pár nappal bejelentette, hogy olyan állapotban vannak térdei, hogy be kell fejeznie pályafutását. 2012 nyarán úgy döntött, megpróbálja még egyszer, aláírt a Timberwolveshoz, ám egy előszezonmeccsen összeütközött egy másik játékossal, a jobb térde újra megsérült, így 5 meccs után befejezte a szezont és karrierjét is.

Azóta edző lett, méghozzá nem is akármilyen - a Seattle-i Nathan Hale High Schoolt 29-0-s mérleghez segítette 2017-ben, így az év edzőjének szavazták meg, és az akkor az év játékosának választott Michael Porter Jr.-nak  (és testvérének, Jontay Porternek) volt a trénere, akit ebben az időszakban a Top2-be vártak a drafton, és csak gerincsérülése miatt csúszott lejjebb. 2017-ben a nagymamája szülinapi partiján egyébként meglőtték Comptonban, de szerencsére megúszta maradandó sérülések nélkül.

Még két nagyobb nevű ünnepeltünk van, és közéjük be sem fér a Lakers egykori kezdőcentere, Elden Campbell, akinek szintén ma van a születésnapja. 40 éves lett a mai napon a Charlotte Bobcats egykori All-Starja, Gerald Wallace, aki Sacramentóban legtöbbször csak a padot melegített az ezredfordulót követően, Charlotte-ban azonban kinőtte magát. 2003-tól kezdve hét és fél évet töltött a Bobcatsnél: már 2005/06-ban megnyerte a labdaszerzés kategóriát (2.5), utolsó teljes Charlotte-i idényében pedig eljutott az AS-gálára, miután dupla-duplát átlagolt (18.2 pont, 10.0 pattanó) - nem mellesleg az idény végén bekerült a legjobban védekező ötösbe is.

Pont ebben az évadban jutott be először a Bobcats-cel a PO-ba, de az első körös búcsú után a Charlotte más irányba akart haladni: a 2010/11-es idény közben Portlandbe cserélték Joel Pryzbilláért, Dante Cunninghamért, a Nets jelenlegi GM-jéért, Sean Marksért és némi pickért. A Blazers kétszer fél idény erejéig nézegette a korábbi szintjétől már elmaradó, igaz, Oregonban más, kisebb szerepet kapó Wallace-t, mielőtt a New Jersey Netshez postázták volna a 2011/12-es szezon során. A következő idénytől kezdve Wallace játékideje és szerepköre is tovább csökkent - Brooklynban, 2013-tól kezdve két évig pedig Bostonban is már csak kiegészítő volt. 2015 nyarán, miután két cserébe is bekerült, a Sixers pedig kitette keretéből, vissza is vonult az egykor a védekezése mellett atletikusságáról, óriási zsákolásairól híres kiscsatár. 

1998. július 23-án született, tehát 24 esztendős lett ma a Phoenix Suns jövőjének egyik kulcsa, Deandre Ayton, aki a 2018-as draft 1/1-ese volt - Luka Doncic, Trae Young vagy éppen Jaren Jackson Jr. draftosztályában nem kis nyomás, "megfelelési kényszer" van rajta. Már első évében is dupla-duplát hozott (16.3 pont, 10.3 pattanó), a következő szezonra pedig tovább javult (19.0 pont, 12.1 pattanó), méghozzá nem is keveset. A nagy kérdés az (volt) vele kapcsolatban, hogy mire lesz képes hátul, mert védekezésben még az egyetemen is voltak gondjai, nem volt ez másképp a 2018/19-es szezonban sem.

Ayton azonban a 2019-20-as évadban megemberelte magát, sokat fejlődött ebben a szegmensben is, Chris Paul érkezésével pedig támadásban és védekezésben is a liga egyik leghatékonyabb magasemberévé fejlődött, különösen a 2021-es playoffban nyújtott kiemelkedőt. A Suns ennek ellenére nem hosszabbított vele idő előtt, így a 2021-22-es évadot contract yearben játszotta végig. 17 pont, 10 lepattanó 63%-os mezőnymutató felett átlagolt, a playoffban is akadtak remek meccsei - nyáron végül a Pacers adott neki négyéves maximum ajánlatot, amit a Phoenix tartott, így a következő években is marad Arizonában. 

Isten éltesse sokáig őt és a másik három ünnepeltet is!