55 éves lett Kenny Smith, 60 éves Buck Williams

A fiatalabb korosztály már csak Charles Barkley, Shaquille O’Neal és Ernie „E.J” Johnson Jr. állandó társaként ismerheti Kenny Smith-t a TNT Inside the NBA showjából, de érdemes felidézni játékospályafutását is, mivel a The Jet becenévre hallgató irányító csapattársa volt Jordan, David Robinson, Olajuwon és Drexler is, a Houstonnal pedig igencsak sok borsot tört jelenlegi munkatársai, Shaq és Barkley orra alá. 

Kenny Smith 1965. március 8-án született Queensben, és New Yorkban is nőtt fel, itt lett McDonalds All-American 1983-ban, majd a North Carolina Egyetemre kapott sportösztöndíjat, ahol első egyetemi évében Michael Jordan csapattársa volt. Kijárta az egyetemet, négy év alatt kétszer jutott el a Tar Heels-szel az Elite Eightbe, 1986-ban pedig tagja volt a világbajnokságot nyert Team USA-nek, sőt a gárda második legjobb pontszerzője volt, a 87-85-re megnyert döntőben például 23 pontot dobott – olyan társai voltak itt, mint David Robinson, Muggsy Bogues, Steve Kerr, Brian Shaw vagy Sean Elliott. 1987-ben beválasztották az év legjobb egyetemi ötösébe, a csapat gólpassz és labdaszerzés örökranglista-vezetőjeként távozott az NBA-be – utolsó szezonjában vezették be a triplavonalat az NCAA-ben, Smith pedig közel 41 százalékos pontossággal célzott a félköríven túlról.

Az 1987-es drafton a hatodik helyen kelt el, a Sacramento Kings csapott le a fiatal játékmesterre, és nem is okozott csalódást, beválasztották az Év Újoncötösébe. A megbízható, jól dobó, jól passzoló, de a rivaldafénybe ritkán kerülő Smith egészen az 1989-90-es szezonig játszott a Kingsben, amely azonban nem volt jó csapat, őt pedig Atlantába cserélték, ahol Doc Rivers és Spud Webb mögött nem sok szerepet kapott. 

Jó úton haladt afelé, hogy lassan kikopjon a ligából, de szerencséjére a Hawks Houstonba cserélte tovább, ahol karrierje új lendületet kapott. Az 1990-91-es évadban volt a hét játékosa, 17.7 pontot és 7.1 gólpasszt átlagolt, szavazatot kapott az MVP-választáson, emellett a franchise történetének addigi legjobb alapszakaszát futotta a Houstonnal. A playoffban kiestek a Lakersszel szemben (ez volt a Magic Johnson-James Worthy duó utolsó éve, a döntőig meneteltek), a csapat magja (Olajuwon, Smith, Vernon Maxwell, Otis Thorpe) azonban együtt maradt – 1993-ban, már a klublegenda Rudy Tomjanovich vezetőedző kezei alatt, a második körbe is bejutottak, ekkor már ott volt a fedélzeten Robert Horry, Scott Brooks és Matt Bullard is. 

1993 nyarán érkezett Mario Elie és draftolták Sam Cassellt, a Rockets pedig egész évben parádésan szerepelt, második helyen mentek a playoffba, ahol a Seattle elsőkörös búcsúja után végig övék lehetett a hazai pálya. Ezt ki is használták, a Portlandet 3-1-gyel búcsúztatták, az előző évi döntőst, a Charles Barkley-val felálló Phoenixet 4-3-mal, a Jazzt pedig sima 4-1-gyel, így 1986 után ismét a nagydöntőig jutottak. A sokáig emlékezetes nagydöntőben 4-3-ra győzték le a New York Knickset, megszerezve a franchise első bajnoki címét. Smith remekül fogta össze a gárdát, emellett remekül dobott kintről, ami óriási segítség volt az Olajuwonra épülő támadójátéknak.

1995-ben jött az ismétlés, ezúttal már a Portlandből hazatérő Clyde Drexlerrel megerősödve, de a nyugati hatodik helyről sikerült a bravúr. Az alapszakasz szenvedése után a rájátszásban pályahátrányból győzték le a Jazzt, szintén pályahátrányból, 1-3-ról fordítva a Sunst, majd a főcsoportdöntőben Hakeem Olajuwon David Robinson elleni parádéjával a Spurst. A nagydöntőben a Shaquille O’Neallel felálló Orlando Magic jött szembe, és a párharc első meccsén jött el Kenny Smith nagy pillanata: hét triplát, közte a hosszabbítást érő hármast pörkölte be, az idegenből elhozott első meccs után pedig a Rockets annyira felpörgött, hogy 4-0-val kisöpörte az Orlandót. 

Smith számára ez volt a csúcs, 1995-96-ban már egyre több percet kapott mellette Sam Cassell - még a playoffban egyszer villant a Lakers elleni elsőkörös továbbjutás alkalmával, ám 1996 nyarán a Houston egy Big Three-t akart összehozni Olajuwonnal, Drexlerrel és Barkley-val, ebbe a koncepcióba pedig nem fért bele az idősödő irányító. Az 1996-97-es évadban több csapatnál is megfordult (Detroit, Orlando, Denver), de a szezon végén ő is érezte, hogy ideje befejezni – 737 meccsen 12.8 pontot és 5.5 gólpasszt átlagolt, 48%-os mezőnymutatóval, közte közel 40 százalékos triplamutatóval, illetve közel 83%-os büntetőzéssel. A playoffban 68 meccsen 11.5 pontot, 4.5 gólpasszt hozott össze, versenyzői nagyságát mutatja, hogy a rájátszásban 45.7-es mezőny-, 44.8-as tripla- és 84.7-es büntetőszázalékkal zárt, ami centereknek is becsületére váló, közel 60%-os TS%-et jelent. 

Smith már 1998-ban elkezdett a tévében dolgozni, azóta gyakorlatilag megszakítás nélkül kommentálja és szakérti az NBA-t és az NCAA-t, az Inside the NBA-vel több Sport Emmy-Díjat is kapott. Magánéletében két házasságából négy gyermeke született, egyikük, Kayla Brianna Smith ismert R&B énekes, fia, Kenny Smith Jr. pedig jelenleg a North Carolina Egyetem csapatában kosarazik. 

 

Nála öt évvel idősebb a háromszoros All-Star, Buck Williams, akit 1981-ben az 1/3-as pickkel vitt el a New Jersey Nets. 1989-ig játszott a keleti parton, ahol 15-18 pontos és 12 pattanós játékos volt, az Év Újoncának választották 1982-ben, újoncként, 1983-ban és 1986-ban az All-Star gálára is elvitték, második szezonjában, 1982/83-ban az All-NBA második csapatába is bekerült, 1987/88-ban pedig az All-Defensive második ötösnek lett a tagja.

Mivel az 1988/89-es idényben visszaesett teljesítménye (13.0 pont, 9.4 pattanó), így a Nets megvált tőle: Sam Bowie-ért és egy 1989-es első körös pickért a Portland TrailBlazershez cserélték.

A Blazersnél számszakilag még inkább visszaesett, de első két oregoni idényében az All-Defensive első, 1991/92-ben pedig az All-Defensive második ötösnek volt a tagja, miközben új klubjával kétszer, 1990-ben és 1992-ben is döntőzött - 1991-ben pedig a főcsoportdöntőig ment a Terry Porter- és Clyde Drexler-féle Blazers. 1995-ig hasznos tagja maradt a Portlandnek, de 1996 nyarán úgy döntött a csapat, hogy megválik tőle, kitették keretükből.

A nagyszerű erőcsatár aláírt még a New York Knickshez, visszatért tehát keletre, de pályafutása utolsó 2 (vagy inkább 3) szezonjában már inkább csak pattanózásban volt segítség, 1997/98-ban pedig profi karrierje legsúlyosabb sérülését is összeszedte, 41 meccset hagyott ki egy térdműtét miatt. 1999 januárjában bejelentette visszavonulását, 17 idényt húzott le a ligában.

52-es mezszámát visszavonultatta a Nets, ahol 5 rekordot tart: legtöbb lejátszott meccs és perc, legtöbb pattanó, legjobb pattanó/meccs mutató és legtöbb bedobott büntető.

 

Végül egy öt évvel ezelőtti eseményre tekintünk vissza: 2015. március 8-án a Golden State Warriors a Los Angeles Clipperst fogadta. Az összecsapás Steph Curryről marad emlékezetes, aki négy védőt kicselezve dobott egy sokáig emlékezetes triplát - edzője, Steve Kerr is előbb értetlenkedett, aztán beletörődött, hogy Curry zsenijét nem kell megérteni.