57 éves Reggie Miller, 14 éve nyert olimpiát a Redeem Team

1965. augusztus 24-én született, 57. születésnapját ünnepli Reggie Miller, aki a UCLA egyetemen pallérozódott 1983-tól 1987-ig, méghozzá nem is akárhogyan: négyéves pályafutása alatt ő szerezte a második legtöbb pontot az egyetem történetében, csak Kareem Abdul-Jabbar volt nála eredményesebb a Bruins színeiben.

Az 1987-es draft 11. helyén vitte el az Indiana Pacers. Első évében még csere volt, ezt követően azonban bekerült a kezdőbe, és onnan nem került már ki soha többet, visszavonulásáig a csapat meghatározó alakja volt. A nagy kiugrásra a harmadik szezonig, az 1989/90-es idényig kellett várni: egyrészt ekkor jutott be először az Indiana a rájátszásba, mióta kiválasztotta a drafton Millert, másrészt a dobóhátvéd 24.6 pontot átlagolt, meg is hívták az All-Star gálára - a következő 11 idényben a kiegyensúlyozottság mintaképe volt, hiszen 18 és 22 pont között átlagolt a 2000/01-es szezonig bezárólag.

Karriercsúcsát 1992. november 28-án, a Charlotte Hornetsnek dobta, 57 egységig jutott:

A Pacers négy évig az első körben búcsúzott, az 1993/94-es idényben azonban szintet lépett a gárda - ekkor került a kispadra Larry Brown. Millernek külön is fontos volt ez az év, hiszen az NBA történetének harmadik játékosa lett, aki belépett az 50-40-90-es klubba - legalább 50%-kal dobott mezőnyből, legalább 40%-kal triplából és legalább 90%-kal büntetőből egy egész szezonon keresztül.

A Pacersszel egészen a keleti főcsoport döntőjéig menetelt, ahol a New York Knicksszel nézett farkasszemet. A Knicks az előző idényben az első körben 3-1-gyel búcsúztatta Milleréket, itt azonban az ötödik mérkőzést Miller 39 pontos - ebből 25-t csak a negyedik negyedben dobott - produkciójával elhozta a Madison Square Gardenből a Pacers. A mérkőzés a Spike Lee-vel folytatott folyamatos szócsata és a negyedik negyedben dobott, egy felvonás alatt PO-rekordnak számító 5 Miller-hármas miatt is legendássá vált - utána ezt 2002-ben Antoine Walker megdöntötte -, de hiába vezetett ezzel a sikerrel 3-2-re az Indiana, a New York megnyerte a következő két összecsapást, így ők jutottak a döntőbe.

Egy évvel később a keleti elődöntőben találkozott a két együttes úgy, hogy Miller az alapszakasz folyamán pályafutása során másodjára All-Star lett. Rögtön az első mérkőzésen újabb legenda született, miután Miller a találkozó legvégén 8.9 másodperc alatt dobott 8 pontot, ezzel fordított az Indiana és nyerte meg a találkozót 107-105-re. A pályaelőnyt ugyan a hatodik meccsen visszavette a Knicks, ám a hetedik ütközetre a Pacers fel tudott állni ebből a lélektani hátrányból, 97-95-re nyert megint az MSG-ben - ebben az évben a Shaquille O'Neal vezette Orlando Magic állta az Indiana útját a keleti fináléban.

Két év visszaesés következett :hiába választották be megint az All-Star csapatba, 1996-ban a rájátszás szinte teljes első körét ki kellett hagynia Millernek egy szemsérülés miatt, ki is esett csapata az Atlanta Hawks ellen, 1997-ben pedig be sem jutottak a PO-ba.

A kispadon váltás történt: Larry Brown helyét Larry Bird vette át, ez pedig meghozta a várt eredményeket. 1997/98-ban karrierje negyedik All-Star meghívóját kapta Miller, a rájátszásban pedig a Pacers könnyedén győzte le a Cleveland Cavalierst (3-1) és a Knickst (4-1). A Chicago Bulls ellen 7 meccsig húzta az Indiana, ráadásul az utolsó találkozón is reális esélye volt a győzelemre. Ebből a párharcból is maradt fenn Miller számára szép emlék: 2-1-es Chicago előnynél a negyedik meccs végjátékát döntötte el a Pacers ikonja. 2.9 másodperc volt hátra 94-93-as Bulls-vezetésnél:

1999-ben a Pacers a Milwaukee Bucksot (3-0) és a Philadelphia Sixerst (4-0) is kisöpörte, a keleti döntőben viszont régi nagy riválisa, a New York Knicks jött szembe. Pályaelőnyből ezúttal nem tudtak diadalmaskodni Millerék, hat mérkőzésen kikaptak, ráadásul a legendás MSG-s meccsek után a mindent eldöntő találkozón pocsékul játszott a dobóhátvéd. Egy évvel később aztán jött a visszavágó, ugyanazon az útvonalon. A Buckst (3-2) és a Sixerst (4-2) is jóval nehezebben gyűrték le, mint 1999-ben, ám ezúttal a keleti döntőben a New York nem fogott ki rajtuk, Miller pedig 34 ponttal - ebből 17-et dobott a negyedik negyedben - vette ki a részét a Knickst búcsúztató 6. meccsből.

A döntőben a Los Angeles Lakers megverte a Pacerst 4-2 arányban, de mind a mai napig ez volt az Indiana egyetlen fináléja az NBA-ben. Egy évvel később a New Jersey Nets már az első körben kiejtette az indianapolisi gárdát, majd két első körös búcsú következett Isiah Thomas irányításával.

2003/04-ben Rick Carlisle lett a klub vezetőedzője, és megint kelet top csapatai közé emelkedett a Pacers - igaz, Miller ekkor már csak az öltözőben volt vezér, Ron Artest és Jermaine O'Neal voltak a gárda fiatal sztárjai. 2004-ben és 2005-ben is megálljt parancsolt nekik a Detroit Pistons - mindkétszer 4-2-vel, előbb a keleti döntőben, majd címvédőként a keleti elődöntőben -, ami egy nem túl hosszú, de annál hevesebb rivalizálás végére tett pontot - ne felejdük, 2004 novemberében volt a híres verekedés, a Malice at the Palace a két alakulat között. 2005 februárja óta lehetett tudni, hogy ez lesz Miller utolsó éve, a Pistons elleni kiesés után pedig vissza is vonult.

25.279 pontjával az All-Time lista 24. helyezettje jelenleg (az NBA-t és az ABA-t összeadva, csak az NBA-ben a 21.). 5-ször volt övé a legjobb büntetőszázalék egy szezonban, kétszer dobta a legtöbb hármast, és nagyon sokáig ő volt a liga triplakirálya 2560 bedobott hárompontossal - rekordját Ray Allen döntötte meg 2011 februárjában. Bár "csak" 20 pontos játékos volt, az egész liga történetének leghatékonyabb scorerei közé tartozik, karrierátlaga 61.4% a TS%-ot tekintve - két idényben volt az övé a legjobb mutató. Háromszor volt a harmadik legjobb ötösben (1994/95, 1995/96, 1997/98), nyert világbajnokságot a Dream Team II (1994), olimpiát pedig a Dream Team III tagjaként (1996). 31-es mezszámát a UCLA és a Pacers is visszavonultatta, 2012-ben pedig bekerült a Hírességek Csarnokába is!

Visszavonulása után szinte azonnal a TNT csatorna szakkommentátoraként kezdett el dolgozni, és jelenleg is ezt csinálja. 2007 nyarán volt róla szó, hogy az akkor összeálló bostoni Big3 mögé leigazolják, de Miller lemondott a lehetőségről, nem tért vissza.

 

14 esztendővel ezelőtt, 2008. augusztus 24-én rendezték a pekingi olimpia kosártornájának döntőjét, ahol a Redeem Teamre keresztelt amerikai válogatott a spanyolokkal találkozott.

Mint ismert, az amerikai együttes nagyon csúnyán leégett 2004-ben Athénban, így új alapokra került a nemzeti csapat - a gárdát Mike Krzyzewski irányította, a legnagyobb sztárok pedig kötelességüknek érezték, hogy visszajuttassák az USA-t oda, ahova való. Ennek megfelelően az alábbi keret jött össze a 2008-as pekingi ötkarikás játékokra: Kobe Bryant, LeBron James, Carmelo Anthony, Dwyane Wade, Chris Bosh, Jason Kidd, Chris Paul, Deron Williams, Dwight Howard, Tayshaun Prince, Carlos Boozer, Michael Redd.

Az amerikaiak a csoportmeccsek alatt nem nagyon izzadtak meg, 5-0-val hozták le ezeket a mérkőzéseket Spanyolország, Görögország, Németország, Kína és Angola ellen - a legszorosabb találkozón 21 ponttal verték az afrikai országot. A negyeddöntőben Ausztrália sem okozott nagyobb problémát, és az elődöntőben a címvédő Argentínát is egy 20-assal intézték el Kobe-ék.

A spanyolok is olyan neveket vonultattak fel, mint Pau Gasol és Marc Gasol, Felipe Reyes, Jorge Garbajosa, Jose Calderon, Rudy Fernandez, Juan Carlos Navarro vagy éppen a még nagyon fiatal Ricky Rubio. A hispánok csak az amerikaiaktól kaptak ki a csoportmeccseken, 4-1-gyel a második helyen zárták a csoportot. A negyeddöntőben 13 ponttal verték aztán Horvátországot, majd 5 ponttal múlták felül a litvánokat, így kiharcolták a döntőt.

A finálé aztán jóval szorosabban alakult, mint a 119-82-es csoportmérkőzés a két gárda között:

Érdekesség, hogy Michael Redd épp 29. születésnapján lett olimpiai bajnok - a Milwaukee Bucks egykori vajkezű vezére, hat évig 20+ pontos játékosa és egyszeres All-Starja ma 43 éves. Isten éltesse őt és Millert is!