61 éves Magic Johnson

Hét évvel ezelőtt írtunk arról már, hogy az a pick, amin végül Magicet kiválasztotta a Lakers (az 1979-es draft 1/1-ese), milyen körülmények között került a csapathoz. Közben Earvin "Magic" Johnson 1977 és 1979 között a Michigan State egyetem játékosa volt, ahol 1979-ben meg is nyerte az NCAA tornát, és a Final Four legkiemelkedőbb játékosának választották.

Nem volt meglepetés, hogy őt vitte az 1/1-gyel a Lakers. Rögtön újonc idényében 18.0 pontot, 7.7 pattanót, 7.3 gólpasszt és 2.4 szerzett labdát átlagolt - ezzel sem lett az év újonca -, népszerűségéről pedig sokat elmond, hogy azonnal az All-Star gála nyugati kezdőjében kapott helyet. Első idénye azonban nem erről, hanem a döntőbeli teljesítményéről marad emlékezetes.

A Lakers ugyanis 3-2-es vezetést szerzett a Philadelphia Sixers elleni fináléban, Kareem Abdul-Jabbar azonban komolyabb bokasérülést szenvedett az ötödik találkozón, így a hatodik összecsapáson nem tudott részt venni. Magic a hatodik meccsen hátvédként, csatárként és centerként is játszott a találkozó bizonyos szakaszaiban, végül 42 ponttal, 15 pattanóval és 7 gólpasszal vezette bajnoki címig az együttest, így a döntő legértékesebb játékosának választották.

További karrierje már történelem. Még négyszer volt bajnok a Showtime Lakersszel (1982, 1985, 1987, 1988), még kétszer választották a döntő legértékesebb játékosának (1982, 1987) - egyszer Abdul-Jabbar, egyszer pedig James Worthy nyerte a díjat -, volt háromszor az alapszakasz MVP-je (1987, 1989, 1990) és az All-Star gálán is megválasztották a legértékesebbnek (1990). Egyetlen egyszer, 1981-ben nem volt All-Star pályafutása során, 1981/82-ben az All-NBA második, onnantól kezdve pedig zsinórban 9 idényen keresztül az All-NBA első csapatában kapott helyet.

Kétszer nyert labdalopás kategóriát, még pályafutása elején, négyszer pedig ő osztotta ki átlagban a legtöbb gólpasszt - három 20/10-es idénye volt, de teljes karrierje során ennek a környékén átlagolt. 1995. február 1-jéig ő volt minden idők legtöbb gólpasszt kiosztó játékosa, John Stockton ekkor előzte meg. Végül 10141 assziszttal zárta karrierjét, így egyike annak az öt  kosarasnak, akik 10000 gólpassz fölé jutottak karrierjük során a ligában.

Ha Magic Johnson, akkor Larry Birdöt nem lehet kihagyni a karriervisszatekintésből, a két játékos ugyanis egy korszakot jelent - nagyrészt nekik köszönhető, hogy a liga ma ott tart, ahol, az NBA népszerűségének rohamos emelkedése nagyban kettejük, illetve a köztük lévő versengés számlájára írható.

Az 1979-es NCAA döntőben is egymás ellen feszültek, akkor Magic nyert. Bird lett az év újonca 1979/80-ban, Magic a bajnok, de Bird egy évre rá, 1980/81-ben szintén megszerezte első aranygyűrűjét. 1984-ig kellett várni első döntőbeli csatájukra az NBA-ben, akkor legendás és nem kevésbé fizikális párharcban a Boston nyert 4-3-ra, egy évre rá viszont a Lakers 4-2-vel visszavágott a kudarcért. 1987-ben találkoztak utoljára a fináléban, akkor megint a Los Angeles nyert 4-2-re, nem kis mértékben Magic negyedik meccsen dobott Sky Hook győztes kosarának.

1991 volt az első igazi törés Magic karrierjében, hiszen nem sokkal az 1991/92-es idény kezdete előtt bejelentette, hogy HIV fertőzött, ezért abbahagyja a játékot. Az 1992-es All-Star gálára így is beszavazták, meg is nyerte az MVP díjat, majd az 1992-es barcelonai ötkarikás játékokon a Dream Team tagjaként olimpiai aranyérmet is nyert, de úgy tűnt, ezzel vége.

Az 1995/96-os idényben aztán visszatért, de a PO-beli kiesés után végleg visszavonult. Folyamatosan ott volt a Lakers környékén, és 2017 februárjában ki is nevezték elnöknek, erről a tisztségéről azonban egy elég érdekes időpontban, még a 2018/19-es szezon legvége előtt lemondott - a hírek szerint belső feszültség volt a Lakers vezetőségén belül, ő pedig a lehető legnagyobb visszhanggal akart kiszállni, elérte. Mindemellett sikeres üzletember, résztulajdonos többek között a Los Angeles Dodgers baseball csapatban és a WNBA-ben szereplő Los Angeles Sparksnál is, viszont lakerses visszalépése óta kevesebbet hallani róla.

Egyike annak a hét játékosnak, akik az NCAA-ben, az NBA-ben és az olimpián is a csúcsra értek, és mindössze hárman vannak rajta kívül, akik egymás utáni években nyertek az egyetemen és az NBA-ben. Kétszer, 2002-ben (egyénileg) és 2010-ben (a Dream Team tagjaként) is bekerült a Hírességek Csarnokába, 32-es mezszámát pedig természetesen visszavonultatta a Lakers. Isten éltesse sokáig!

 

1994-ben ezen a napon értünk el a kanadai világbajnokság döntőjéhez. A Dream Teamből senki nem volt ott ebben a gárdában - próbáltak olyan játékosokat összeválogatni, akik abból a keretből kimaradtak. Az alábbi kosarasok kerültek be az együttesbe: Derrick Coleman, Joe Dumars, Kevin Johnson, Larry Johnson, Shawn Kemp, Dan Majerle, Reggie Miller, Alonzo Mourning, Shaquille O'Neal, Mark Price, Steve Smith és Dominique Wilkins. A szövetségi kapitány kiléte is változott: Chuck Daly helyett Don Nelson ült a kispadon.

Az első körben még lazára vették a figurát az amerikaiak, hiszen a spanyolokat csak 15-tel (115-100), míg a brazilokat csak 23-mal (105-82) verték. Közben azért elintézték Kínát egy "szűk" 55 egységgel (132-77), de érdekesség, hogy ennek ellenére is az ázsiaiak jutottak tovább velük együtt - a másik két csapatot megverték a kínaiak, tudták, hova kell tartalékolniuk. A második csoportkörben aztán az USA 56 ponttal győzött Ausztrália (130-74), 51 ponttal Puerto Rico (134-83) és 17 ponttal Oroszország ellen (111-94).

Az elődöntőben Görögországot 39 ponttal (97-58) múlták felül, mielőtt a döntőben újra az oroszokkal kellett megmérkőzniük. A finálé valamivel több mint egy órában:

Borzasztóan könnyedén nyertek tehát ezen a világversenyen is az amerikaiak, ettől függetlenül a Dream Team, valamint az 1996-os olimpián szereplő Dream Team III miatt túl sokat nem hallhatunk erről a sikerről. A torna legértékesebb játékosa Shaquille O'Neal lett, az All-Star ötösben pedig az orosz irányító, Szergej Bazarevics és a bronzérmes horvátok egyik csillaga, Dino Radja mellett O'Neal, Reggie Miller és Shawn Kemp kapott helyet.