65 éves az első játékos, akit drogok miatt tiltottak ki az NBA-ből

1955. április 11-én született a 80-as évek egyik legnagyobb ígérete, akinek NBA pályafutása fájóan rövidre sikerült, de saját hibájából. Micheal Ray Richardson a Montana Egyetemen végzett 1978-ban, ennek ellenére az 1/4-es draftjoggal választotta ki őt a New York Knicks az 1978-as drafton - Larry Birdöt kettővel mögötte vitte el a Boston Celtics -, és azonnal "A következő Walt Frazier"-nek hívták.

Richardson nem okozott csalódást, hiszen már a második évében megnyerte a gólpassz (10.1) és a szerzett labda (3.2) kategóriákat - a liga történetének harmadik játékosa volt Slick Watts (1975/76) és Don Buse (1976/77) után, aki egyszerre nyerte a két statisztikai mutatót. Magic Johnson nagy ellenfélnek tartotta, Bird egyszer a világ legjobb kosárlabdázójának nevezte, Isiah Thomas pedig 2000-ben azt mondta, hogy egyedül tőle félt a pályán. Három poszton is képes volt játszani, mások kiszolgálása sem okozott neki gondot, de az sem, ha neki kellett a pontokat szállítania, emellett jó védő volt. A második idényében (1979/80), illetve a következő két szezonjában is All-Starnak választották, ám a jó játék mellett negatív oldala is volt az életének: a kokain.

1982 októberében, még az ötödik éve előtt, háromszoros All-Starként elcserélte őt a Knicks egy ötödik körös pickkel együtt a Golden State Warriorshoz - az ellenérték nem más volt, mint a később szintén Knicks-legendává váló Bernard King. A Warriorsnál mindössze 33 meccset játszott, amikor 1983 februárjában továbbpasszolták őt a New Jersey Netshez Sleepy Floydért és Mickey Johnsonért. Richardson ebben a szezonban is megnyerte a szerzett labda kategóriát (2.8), ám 5 hónap alatt 3 elvonón volt, 1983 decemberében pedig kirakta keretéből a Nets.

Ezt követően rövid időre fordult a kocka: még ebben a szezonban visszavette őt a New Jersey, a vezetésével pedig hatalmas meglepetést okozott a csapat, miután a rájátszás első körében kiejtette a címvédő, Julius Erving- és Moses Malone-féle Sixerst. Richardson 1984/85-ös idénye legjobb korszakát idézte, miután karriercsúcsot ért el pontokban (20.1), és pályafutása második legjobb produkcióját nyújtotta gólpasszokban (8.2) és szerzett labdákban is (3.0) - utóbbi kategóriában harmadjára is nyert, így összességében nem volt meglepő, hogy újfent, negyedjére is meghívták az All-Star gálára. Úgy tűnt, minden jó irányba halad, a kokainhoz sem nyúlt... Egészen 1985 karácsonyáig.

Egy csapatbulin már feltűnően aránytalanul nevetett mindenen, majd elment kocsmázni két csapattársával, és egy időre eltűnt - senki nem tudta, merre járhat, még a felesége sem. Felhívta az ügynökét, hogy bajban van, majd 1986 februárjában megkapta 2 éve eltiltását David Stern commishtól, amiért harmadjára is megszegte a liga 1983-ban bevezetett drogellenes szabályait. Ezzel ő volt az első játékos az NBA történetében, akit emiatt függesztettek fel. 1988-ban, két évvel később ugyan lejárt a büntetése, de soha többé nem tért vissza a ligába.

Az eltiltása alatt Amerikában, alacsonyabb osztályú bajnokságokban (USBL, CBA) játszott, majd 1988-ban áttette székhelyét Európába, ahol még 14 szezont húzott le - 2002-ben, 47 évesen vonult vissza. Megjárta Olaszországot és Franciaországot több csapattal is (a Knorr Bolognával 1990-ben Saporta-kupát nyert), volt a KK Split játékosa, majd egy francia, alsóbb osztályú együttesnél fejezte be. Később visszatért a ligába, volt a Denver Nuggets "nagykövete", de dolgozott edzőként, korábbi csapattársával, Otis Birdsonggal együtt fiataloknak tartott tábort, és egy pénzügyi cég alkalmazásában is állt. Isten éltesse!

 

A Boston Celtics számára felemás dátum április 11-e. 1961. április 11-én, 59 évvel ezelőtt a Celtics negyedik bajnoki címét ünnepelhette, miután 121-112-re verte a St. Louis Hawkst, és így 4-1-re nyerte a finálét.

A Boston nagyon simán nyerte meg a bajnokságot, hiszen keleten 11 meccsel volt jobb (57-22), mint a második Philadelphia Warriors (46-33) - a konferencia fináléját is 4-1-re nyerte a Syracuse Nationals ellen, majd a döntőt is. A Hawks még jobban kiemelkedett nyugatról (51-28), ám az alapszakaszban csak 36-43-at hozó Los Angeles Lakersen már csak 4-3-mal ment túl a továbbra is Bob Pettit és Cliff Hagan vezette St. Louis. A Hawks számára egyébként ez volt az utolsó döntős idény - azóta egyetlen egyszer sem játszott finálét a franchise.

6 évvel később, 1967. április 11-én azonban a Philadelphia Sixers 140-116-ra legyőzte a Celticset, így 4-1-re nyerte a keleti döntőt. A Boston ezt megelőzően utoljára 1958-ban nem nyert bajnoki címet, 8 éves sorozatot tört meg tehát a Wilt Chamberlain által fémjelzett Philly. A bostoni dinasztia azért még nem ért véget, hiszen mint ismert, a következő két szezont is a Celtics nyerte - ebben az idényben viszont a Sixers diadalmaskodott, miután a döntőben 4-2-re verte Chamberlain és a város korábbi csapatát, a San Francisco Warriorst.

 

2014. április 14-e két eseményről is emlékezetes marad. Az egyik szomorú: ezen a napon hunyt el Lou Hudson, aki pont a Pettit-Hagan-féle korszak után, a franchise 1968-as költözését követően volt a(z Atlanta) Hawks első számú embere, évekig 25-27 pontos scorere és összesen 6-szoros All-Starja. Isten nyugosztalja!

Vannak olyan játékosok, akikről soha nem gondolnánk, hogy eljutnak valaha félszáz pontig. Corey Brewer is ezek közé tartozik, neki viszont mindez sikerült 6 évvel ezelőtt: Brewer a Minnesota Timberwolves színeiben a Houston Rockets ellen 112-110-re megnyert összecsapáson 51 pontos karriercsúcsot szórt (19/30 mezőny, 2/6 tripla, 11/15 büntető) 6 szerzett labda mellett. Érdekesség, hogy a swingmant még ebben az évben, decemberben a Houstonhoz cserélték.