67 éves lenne Marvin "Bad News" Barnes

Rengeteg rosszfiút ismerünk az amerikai profi kosárlabda történelméből: egyesek a pályán, mások a pályán kívül tomboltak, néhányan pedig párhuzamosan űzték a kettőt. Marvin Barnest hiába áldotta meg óriási kosártehetséggel a sors, inkább a pályán kívüli ügyeivel került a középpontba, amelyek alapvetően befolyásolták a pályafutását. 

A Rhode Islanden született Barnes a helyi Providence-ben nőtt fel, és középiskola után is a helyi egyetemre kapott ösztöndíjat, ahol három év alatt szépen felépítették, 1973-ban a Final Fourig menetelt a csapattal, utolsó szezonjában pedig az NCAA legjobb lepattanózója lett (mindössze 203 centis magassággal), és az Év Első Csapatába választották. A Philadelphia 76ers a második helyen draftolta, azonban szintén draftolta az ABA-s Spirits of St. Louis is, Barnes pedig őket választotta. 

Ez eddig semmi különös, egy szépen ívelő kosárlabda-karriernek tűnik, de Barnesnak már ekkor bőven volt a rovásán. Már tizenévesen rossz társaságba keveredett, gimnáziumi végzősként haverjaival megpróbáltak kirabolni egy buszt – Barnest hamar azonosították, mivel az állami bajnokság megnyerése alkalmából kapott, névre szóló dzsekijét viselte… Ezt még megúszta azzal, hogy fiatalkorúként tanácsadásokra kellett járnia. Az egyetemen egyszer rátámadt egy csapattársára egy gumiabronccsal, később bántalmazásért kellett 10 ezer dolláros kártérítést fizetnie és próbaidőre bocsátották. Egészen 1976-ig mindig megúszta a börtönt, mert egyébként a pályán nem volt vele sok gond. 

Ennyiből is látszik, hogy Barnes finoman fogalmazva nem volt könnyű eset, de a magánéleti bajok 1974-ben kezdődtek igazán, amikor profinak állt St. Louisban – kiszabadult a Rhode Islandi közegből, és hirtelen rengeteg pénze lett. A fizetését rendszeresen az éjszakai életben verte el, először még csak nőkre és alkoholra. 1974 decemberében, újoncévében egyszer egyik napról a másikra eltűnt, majd felhívta a csapatot, hogy tárgyalják újra szerződését – Barnest végül egy ohiói billiárdszalonban találták meg (az ügynökével együtt!), és nagy nehezen tudták rávenni, hogy menjen vissza a csapathoz. De olyan eset is megtörtént, hogy Barnes lekéste a csapat gépét, ezért kibérelt egyet a csapat költségére, majd percekkel a kezdés előtt beöltözve, hamburgerekkel a kezében bevonult az öltözőbe. 

A pályán azonban tündökölt, így megbocsátottak neki, a hamburgeres meccsen például beszórt negyvenvalahány pontot – simán nyerte az Év Újonca Díjat, elsőévesként ott volt az All-Staron és a szezon végén az Év Második Ötösébe választották. Ráadásul látványos játéka vonzotta a közönséget, így a klub vezetői gyakorlatilag mindent elnéztek neki, mert az ABA akkoriban már igencsak megindult a lejtőn, minden centre szükség volt. 

Az igazi problémák második profiévében jelentkeztek, Barnes későbbi elmondása szerint ekkor szokott rá a drogokra, elsősorban a kokainra, és ez már a játékán is kezdett látszani. Az első két szezonjában 24.1 pontot, 13.4 pattanót átlagolt és majdnem két blokkja volt meccsenként, az ABA egyik nagy sztárja volt, utána viszont pillanatok alatt megindult a lejtőn. 

A Spirits of St. Louist ráadásul 1976 nyarán nagyon rosszul érintette az NBA-ABA egyesülés. Már a szezon második felében alig ezer ember ment ki a meccseikre, így Ozzie és Daniel Silna, a tulajdonos testvérpár Utahba akarta őket költöztetni. Végül ez nem történt meg, a Silna-testvérek beleegyeztek a megszűnésbe, így Marvin Barnes hirtelen csapat nélkül maradt.

Zárójelben, Silnáék egyébként megkötötték minden idők legjobb sportszerződését: a franchise megszüntetéséért cserébe a négy, NBA-be csatlakozó ABA-s klub (Spurs, Nets, Nuggets, Pacers) televíziós bevételeinek 1/7-1/7 részét kapták 2014-ig – ekkor egyeztek meg a ligával, hogy átstrukturálják a megállapodást. 

A Spiritsről egy remek ESPN 30 for 30 dokumentumfilm készült, Free Spirits címmel, ami nagyszerűen dolgozza fel a gárda utolsó időszakát. Ebben Barnes elmondta, hogy némelyik drogdílerrel olyan szoros kapcsolatba került, hogy egy időben őket érezte a családjának, és így tudta kiélni tinédzserkori álmait: egy kicsit gengszter, díler, rossz fiú, alvilági nagymenő lehetett. Abszolút magának érezte az élj gyorsan, halj meg fiatalon értékrendet, miközben élvezni akarta az életet. 

Barnes a Detroit Pistonshoz került, de sokat nem játszhatott, mivel a fentebb már említett próbaidő alatt is bűncselekményt követett el (a repülőtéren kapták el illegális fegyverviselésért), így 152 napra börtönbe került. Ezt követően egy évre elment Buffalóba, egy évre Bostonba, majd 1979-80-ban a San Diego Clippersben (ex-Buffalo) fejezte be NBA-karrierjét. 1986-ig játszott kisebb ligákban, de a kokaintól nem tudott megszabadulni (hírhedt sztori, hogy a Celticsnél meccs közben is szippantott), így amikor végleg befejezte a kosárlabdát, hamarosan hajléktalanként koldult San Diego utcáin. Végül több rehabon is átesett, hazatért Providence-be, ahol fiataloknak tartott előadásokat arról, hogy hogyan ne éljenek. A Silna testvérek támogatták ebben, létrehozták számára a Rebound Alapítványt. 2008-ban visszavonultatták egyetemi mezét, és a mai napig (MarShon Brooksszal együtt) ő tartja az iskolai rekordot egy meccsen dobott 52 pontjával. 2014-ben, alig 62 évesen hunyt el Providence-ben. 

Szomorú évfordulónk is van ma, 26 éve hunyt el tragikusan fiatalon a Boston Celtics kiválósága, Reggie Lewis – róla korábban már megemlékeztünk.