69 éves Robert Parish

Robert Parish-t mindig is a háttérben dolgozó, a csillogást csapattársainak átengedő játékosként tartottam számon. "A hallgatag, csendben munkálkodó nagyember" imázsát csak erősítette beceneve, a Chief (Törzsfőnök). A nevet egy irodalmi szereplő után kapta – Ken Kesey híres regényében (Száll a kakukk fészkére) a hallgatagsága miatt elmegyógyintézetbe kerülő nagyerejű, de a szabályokat soha át nem hágó, sztoikus nyugalmú indián óriást becézték így, aki úgymond tudta, hol a helye. A legenda szerint bostoni csapattársa, Cedric Maxwell akasztotta rá becenevét.

Parish, főleg bostoni éveiben, nagyon is megfelelt a "jó fekete" félig-meddig elvárt ideáljának. A csapatot Larry Bird és Kevin McHale vezette, Parish feltűnés nélkül végezte dolgát. Kedvelte is a bostoni közönség – ami nagy szó, mert annak idején Bill Russellnek 11 bajnoki cím is kevés volt, hogy teljesen elfogadtassa magát a bostoni, ír származású közönséggel, és a 80-as évek idején a színesbőrű sztárokkal (Magic Johnson, James Worthy, Kareem Abdul-Jabbar) és kiegészítő emberekkel felálló Lakerst komoly rasszista felhangok kísérték bostoni fellépéseik alkalmával.

Parish, kiváló játéka mellett (amelyet kilenc All-Star fellépéssel ismertek el!) hallgatagságával, visszafogottságával sokat tett azért, hogy a bostoni közönség jobban elfogadja a színesbőrű játékosokat. 1986-ban talán még Red Auerbach sem vállalta volna be enélkül, hogy ledraftolja a végül tragikus véget ért Len Biast, és talán Paul Pierce sem lenne ma klublegenda.

Az 1953-ban, Louisanában született center 23 évesen, 1976-ban került az NBA-be. Első éveiben, a Golden State Warriors színeiben sem teljesített rosszul, hiszen masszív dupla-duplákat átlagolt, valami azonban hiányzott ahhoz, hogy a liga egyik kiemelkedő centere legyen – mint később kiderült, egy olyan csapat, amely maximálisan kihasználja a képességeit. Parish remek csuklója (pályafutása során 72% felett büntetőzött, mezőnymutatója közel 54%!) nem igazán érvényesült itt, és hiába pattanózott és védekezett elsőrangúan, mindez nem tűnt ki egy gyenge csapat játékából. (Bostonban később megszokott volt, hogy Parish felér a lerohanásokkal és mutatós zsákolásokkal fejezi be azokat, óriási ívben elengedett tempódobásai pedig védjegyévé váltak.)

Később bostoni csapattársa, az NBA történetének egyik legjobb centere, Bill Walton azt mondta róla: ő a liga addigi történetének legjobban dobó nagyembere.

1980 karrierjének fordulópontja. Ebben az évben a Boston Celtics szerezte meg a első választás jogát a drafton, és Joe Barry Carrollt vihették volna el, akit óriási tehetségnek tartottak. Red Auerbach azonban nem lett volna Red Auerbach, ha nem talál ki valami még jobbat. A Boston Celtics sikereinek megalapozója egyrészt úgy ítélte meg, hogy Carroll nem akkora faktor, mint sokan gondolják (egyébként erőcsatár-center átmenet volt), másrészt a nyáron váratlanul visszavonult a Celtics remek, 32. életévében járó centere, a nyolcszoros All-Star Dave Cowens. Ezért Auerbach nyélbe ütötte az évszázad egyik legnagyobb bizniszét: az első (és a 13.) választás jogáért megszerezte a roppant megbízható Parish-t, és megkapta a harmadik választás jogát, amivel draftolta Kevin McHale-t – azt a McHale-t, aki a következő évtizedben az NBA legképzettebb, páratlan lábmunkával rendelkező erőcsatárának bizonyult. No meg tökéletes fitnek Robert Parish és Larry Bird mellé/közé.

(Red Auerbach döntését később fényesen igazolta nem csak Parish és McHale kiváló, hanem Carroll félresiklott karrierje is.)

A center rögtön első bostoni évében bajnoki címet nyert – már ekkor visszahozta az árát, hiszen a nagydöntőben kullancsként tapadt a Houston Rockets ászára, Moses Malone-ra, ezzel húzva ki az ellenfél méregfogát. Az 1981-est még további két bajnokság követett (1984, 1986), ezen kívül ugye 9 All-Star meghívás – az utolsót 38. évében, 1991-ben kapta! 1991-92-ben lépte át a 20 000 pontos álomhatárt. A régi játékostársak (Danny Ainge, Larry Bird, Kevin McHale) idővel fokozatosan kikoptak mellőle, ugyanakkor közelről élhette meg Reggie Lewis felemelkedését és 1993-as tragikus halálát – majd 1994-ben, 41 évesen távozott Bostonból, ahol később visszavonultatták 00-s mezét.

Azért nem szinte azonnal, mert túl a negyedik X-en Robert Parish úgy gondolta, hogy érez még magában erőt arra, hogy megdöntse Kareem Abdul-Jabbar 1989-ben felállított 1560 darabos alapszakaszmeccs-rekordját – így aktív maradt. Ami persze lényegesebb, a Charlotte Hornets gárdája is látott fantáziát a rutinos centerben, így 1994 és 1996 között itt játszott. Kései utódjához, Dikembe Mutombóhoz hasonlóan már csak jobbára a kispadról szállt be, azonban például az 1995-96-os évadban, a 42. évén túl még 34 meccsen kezdőként futott ki a parkettre! A várva várt pillanat 1996. április 6-án jött el: Clevelandben a Cavaliers elleni összecsapáson 1561. alkalommal lépett pályára, és ezzel megdöntötte Jabbar csúcsát. 1996-ban, az NBA alapításának 50 éves évfordulóján beválasztották az NBA történetének 50 legjobb játékosa közé.

Szép befejezés, gondolhatnánk - de Parishnek még nem itt volt a vége, hiszen 1996 őszén 1 évre leszerződött a Chicago Bullshoz. Itt már tényleg csak pillanatokra került pályára, azonban 11 évvel utolsó bajnoki címe után, 1997 júniusában ismét bajnokságot ünnepelhetett Jordannel és Pippennel.

Szintén 11 évvel korábban, az 1986-os playoff első körében Michael Jordan a Boston elleni párharc második meccsén 69 pontot szórt, ami máig fennálló rekord a rájátszások történetében – 1997-ben az akkor pályára lépők közül már csak ketten, Jordan és Parish voltak aktívak…

Parish 1997. augusztus 25-én rá jellemző módon, csendesen hozta a világ tudomására: befejezi. Egy tévéinterjúban egy kérdésre válaszolva annyit mondott: ’Azt hiszem, itt az idő. A szívem legmélyén tudom, hogy itt az ideje befejezni.’ 1998-ban, kevesebb, mint egy évvel visszavonulása után egy Boston Celtics-Indiana Pacers mérkőzésre időzítették mezének plafonra húzását - így egykori bajtársa, akkor éppen az Indiana Pacerst edző Larry Bird is ott lehetett.

Szerencsére Springfieldben is hamar találtak neki helyet: 2003 óta a Hall of Fame tagja.

2017. augusztus 30-a más okból is emlékezetes a Celticsnél (és a Cavaliersnél) - ezen a napon cserélték el Kyrie Irvinget és Isaiah Thomast. A Cavaliers adta Kyrie Irvinget, a Celtics pedig Isaiah Thomast, Jae Crowdert, Ante Zizic-et és a Brooklyn 2018-as elsőkörösét (a Cavs pár nappal később kapott egy 2020-as másodikköröst is, mivel Thomas sérülése miatt nem ment át az egészségügyi teszteken). 

Irving 2017 júliusában kért cserét Clevelandben, mivel nem akart tovább LeBron James árnyékában játszani, máshol akart vezér lenni. Thomas élete legjobb és egyben legnehezebb playoffján volt túl, hiszen rögtön a rájátszás elején sokkoló hírek érkeztek arról, hogy húga egy autóbalesetben életét vesztette, innentől az emlékéért is játszott, kiválóan - majd éppen a Cavs elleni konferenciadöntő harmadik meccsétől kezdve nem játszhatott csípősérülése miatt. 

Thomas 2017 nyarán szerződése utolsó évébe lépett, ekkor hangzott el tőle a híressé vált mondat, mi szerint a Celticsnek pénzszállító teherautóra lesz szüksége, ha meg akarja tartani, ehelyett azonban Danny Ainge inkább elcserélte Clevelandbe. Az orvosi vizsgálaton kiderült, hogy a csípője nagyon rossz állapotban van (ezért is adott a Celtics még egy másodikköröst), és csak 2018. január 2-án mutatkozhatott be a Cavsben. Február elején már el is cserélték a Lakersbe, majd nem sokkal később kés alá is feküdt sérült testrészével. Thomas innentől kezdve már nem számít komoly tényezőnek a ligában, bár azóta sem adja fel, folyamatosan próbál megragadni. 

A csere legnagyobb értéke a Nets pickje volt clevelandi szempontból, amivel Collin Sextont tudták draftolni 2018-ban - nagy szükségük is volt rá, hiszen LeBron James is távozott a Lakershez és elindultak a rebuild útján. 

Kyrie Irving eleinte kiválóan játszott Bostonban, vezetésével összeraktak egy 16-os győzelmi sorozatot, később is remekül menetelt a Celtics. Irving térdén azonban egy apró műtétet kellett végrehajtani 2018 márciusában, ami után 3-6 hetes kihagyással számoltak, azonban komplikációk léptek fel, így végül ki kellett hagynia a teljes playoffot.

2018 nyarán nem hosszabbított idő előtt, viszont egy több ezer bérletesnek tartott rendezvényen arról beszélt, hogy maradni szeretne. Második bostoni szezonja kicsit lassan indult, de aztán egyre jobban belelendült, végül közel 24 pontot és 7 gólpasszt hozott. A rájátszásban viszont a második körben kiesett a Celtics, amiben Irving borzasztó dobószázalékai is komoly szerepet játszottak. 2019 nyarán korlátozás nélküli szabadügynökként a Brooklynhoz írt alá, mondván, hogy otthon szeretne játszani. A Celtics-drukkerek szerint viszont megszegte az ígéretét, emiatt azóta is közellenségnek tekintik - erre azóta Irving is rátett még egy-két lapáttal, például a Celtics-logó "véletlen" megtaposásával.