70 éves George Gervin, 25 éve szórt 55 pontot Michael Jordan

George Gervinről, Red Auerbach első bostoni napjáról, illetve az 1984-es Knicks-Pistons párharc klasszikus ötödik meccséről már két éve megemlékeztünk. 

1997-ben ezen a napon került sor a címvédő Chicago Bulls és a Chris Webber-Juwan Howard vezette Washington Bullets elsőkörös párharcának második összecsapására. Az első meccset simán hozta a Chicago, a másodikon viszont alaposan megszenvedett a fiatal fővárosi alakulattal. Bár a harmadik negyedben sikerült átvenniük a kezdeményezést, a Bullets csak nem akart leszakadni, így aztán Michael Jordantől extra teljesítmény kellett. MJ az első félidőben 26 pontot szerzett, a harmadik negyed végén 35-nél járt, ám a java még hátravolt: a záró játékrészben 20 (!) pontot rakott mellé 7/11 kétpontossal és 6/6 büntetővel (összességében 22/35-ös mezőnnyel, 1/2 triplával, 10/10 büntetővel és 7 lepattanóval zárt). A Bullsnál ebben a negyedben rajta kívül egyetlen Scottie Pippen-hármast jegyezhettek fel a statisztikusok, így tudott nyerni 109-104-re a Chicago - akik később meg sem álltak a bajnoki címig. Érdekesség, hogy a Bulletsnél a draftolatlan újonc, Ben Wallace nevezve volt, de nem lépett pályára. 

Ez volt egyébkként Jordan utolsó, 50 pont feletti playoff-meccse, egyúttal holtversenyben a harmadik legponterősebb teljesítménye a rájátszásban. 

2018. április 27-én rendezték az Oklahoma City Thunder-Utah Jazz párharc hatodik összecsapását, amelyen az újonc Donovan Mitchell vezette Jazz győzni tudott, és egyúttal 4-2-re behúzta a párharcot pályahátrányból. Russell Westbrook 2017 tavaszán kapta meg az MVP-díjat, majd nyáron érkezett mellé Paul George és Carmelo Anthony, a gárda pedig a negyedik helyen végzett Nyugaton - a 4-6. helyen holtversenyben állt a Thunder, a Jazz és a Pelicans, a mini-tabella alapján pedig az OKC lett a negyedik, a Jazz pedig az ötödik. Ennek megfelelően szoros párharcra volt kilátás, de papíron a Thunder volt esélyesebb, és az első meccset el is vitték. Utána viszont zsinórban hármat nyert a Jazz, az OKC pedig pillanatok alatt a kiesés szélére került. 

Az ötödik meccset otthon még behúzta a Thunder, a hatodikon viszont elfogyott a tudomány, leginkább Paul George-nál, akit a Jazz védekezése 2 ponton, 2/16-os mezőnymutatón tartott, de Carmelo Anthony is mindössze 7 egységig jutott. Westbrook hiába tett meg mindent és vert be 46 egységet 18/43-as mezőnymutatóval, közte 7/19 triplával, csak Steven Adamstől érkezett érdemi segítség támadásban. A túloldalon az újonc Donovan Mitchell 38 pontot szerzett 14/26-os mezőnymutatóval, 5/8 triplával, rendre ő tolta meg a csapat szekerét. A negyedik negyedben azért a Thunder is 21 ponton tartotta a Jazzt, támadásban viszont Westbrook 4/14-gyel, George 0/5-tel zárt mezőnyből, Carmelo Anthony pedig nem dobott rá...

A végjáték önmagában egy őrület volt, érdemes felidézni - itt sokan (talán joggal) kérték számon a játékvezetőket a 94-91-es állásnál történt George-Gobert ütközéssel kapcsolatban:

Egy évvel később, 2019. április 27-én szintén egy remek széria ért drámai véget. A Spursnél 2018 nyarán zárult le a Leonard-saga, a 2014-es Finals MVP-t és Danny Greent elcserélték Torontóba, ahonnan DeMar DeRozan, Jakob Pöltl és egy elsőkörös (Keldon Johnsont húzták vele 2019-ben) érkezett. Szintén ezen a nyáron ért véget egy nagy korszak San Antonióban, hiszen Manu Ginobili visszavonult, Tony Parker pedig Charlotte-ba távozott. A Spursnél gyakorlatilag új csapatot kellett építeni, ráadásul az egyik alapembernek szánt Dejounte Murray az előszezonban ACL-szakadást szenvedett és egész évadra kidőlt. Ennek ellenére 48-34-es mérleggel a Spurs a hetedik helyen bejutott a playoffba - sokan ezt tartják Gregg Popovich egyik legnagyobb edzői teljesítményének, akinek ráadásul azzal is meg kellett küzdenie, hogy 2018 áprilisában hunyt el a felesége. A Nuggetsnál a 2018-19-es évadban érett be az elmúlt évek szisztematikus munkája, amely során Nikola Jokics és Jamal Murray köré sikerült felhúzni egy remek csapatot, amely 2013 után ismét playoffba jutott, ráadásul a nyugati második helyen végeztek az alapszakaszban. 

Csatájuk alapvetően arról szólt, hogy az erősebb, de tapasztalatlanabb Nuggets, és a Popovich-mágiára építő, de játékosanyagban gyengébb Spurs közül melyik győz, ebből pedig egy emlékezetes, hétmeccses széria kerekedett ki. Az első meccsen hiába tripla-duplázott Jokics, a Spurs elvette a pályaelőnyt. A másodikon négy denveri jutott 20 pont fölé és kiegyenlítettek. A harmadikon a Spurs otthon tudott győzni Derrick White zseniális, 36 pontos teljesítményével. A negyediken a Nuggets visszavette a pályaelőnyt Jokics és Murray remeklésével. Az ötödiken simán győzött a Nuggets, de a hatodikon hiába vert 43-at Jokics, Popovich előkapta Rudy Gay-t és kiegyenltett a párharcban.

Így érkeztünk el a hetedik meccsre Denverbe, ahol igazi közelharc dúlt a pályán, nagyon kevés ponttal, kőkemény védekezéssel és sok hibával. A Spurs komoly bajba került, az első negyedben csak 13 pontot szereztek, félidőben 13 ponttal vezetett a Denver, a harmadik negyed végén is 11 pont volt közte. A negyedik játékrészt viszont megnyomta a Spurs, DeRozan és Bryn Forbes vezetésével táamdásban rendben voltak, védekezésben pedig szinte teljesen kikapcsolták az egyébként tripla-duplázó Jokicsot, aki ebben a 12 percben 1/9-cel dobott mezőnyből. 52 másodperccel a vége előtt 88-86-ra zárkózott fel a Spurs, ám a következő támadásnál működött a Jokics-Murray kapcsolat, Murray kosarával négy pont lett közte, a túloldalon pedig Torrey Craig blokkolta DeRozant, így végül a Nuggets ért célba. A Denver a máodik körben a Portlanddel találkozott, ami szintén hétmeccses szériába torkollott, de azt elvesztette a Nuggets. Mint ismert, egy évvel később, a 2020-as rájátszás első és második körében is hét meccsen ment tovább a Denver a Jazz és a Clippers ellen, mondhatni, hogy hamar specialitásukká vált a végletekig kiélezett playoff-párharc.