71 éve létezik az NBA, 20 éve cserélték el Grant Hillt Ben Wallace-ra

1949. augusztus 3-a jeles nap a liga történetében, hiszen ettől a naptól fogva beszélhetünk NBA-ről: 71 évvel ezelőtt olvadt össze a BAA és az NBL. Előbbi bajnokságból két csapat feloszlott, így 10 együttes maradt: a Washington Capitols, a New York Knicks, a Baltimore Bullets, a Philadelphia Warriors, a Boston Celtics, a Rochester Royals, a Minneapolis Lakers, a Chicago Stags, a St. Louis Bombers és a Fort Wayne Pistons. Az NBL-ből heten csatlakoztak az első szezonra: az Indianapolis Olympians, az Anderson Packers, a Tri-Cities Blackhawks, a Sheboygan Red Skins, a Waterloo Hawks és a Denver Nuggets. Ez a 17 csapat vágott neki az első, már NBA-re keresztelt idénynek, amelyet a Minneapolis Lakers nyert meg, miután a döntőben 4-2-re verte a Syracuse Nationalst.

Hogy mennyire nem volt könnyű helyzetben a liga, azt azért jól mutatja, hogy 1950/51-re 11, 1951/52-re 10, az 1955/56-os szezonra pedig már csak 8 csapat maradt - innen duzzadt fel a jelenlegi 30-ra.

 

A liga korai történetében több szégyenfolt is akadt. Ezek közé tartoztak természetesen a fogadási csalás botrányok, amelyek inkább az egyetemi bajnokságot érintették, de kihatással voltak természetesen az NBA-re is. Ezek egyik főszereplője volt Jack Molinas, akit 45 évvel ezelőtt, 1975. augusztus 3-án lőttek agyon a kertjében - nagyon is elképzelhető, hogy maffiakapcsolatainak lett az áldozata.

Molinas a Columbia Egyetem sztárjaként 1/3-as volt az 1953-as drafton, a Fort Wayne Pistons választotta ki. Már első évében meghívták az All-Star gálára, de itt be is fejeződtek a pozitívumok vele kapcsolatban: még a gála előtt eltiltotta a liga, miután kiderült, hogy fogadott a Pistons meccseire. Néhány évig alacsonyabb szintű bajnokságokban játszott, majd az 1961-es NCAA fogadási csalás botrány főszereplőjeként találkozhattak a nevével újra a kosárlabda szerelmesei. 1957-től 1960-ig 27 egyetem összesen 50 játékosa volt érintett az ügyben, amelynek Molinas volt az egyik kulcsfigurája: ő kereste meg a fiatalokat, hogy figyeljenek oda a pontkülönbségre is a meccsek során, némi ellentételezésért cserébe. Ez volt az a botrány, amelyben ugyan csak besározták Connie Hawkins és Roger Brown nevét, de ennek hatására előbbit jó ideig (1969), utóbbit pedig soha nem láthattuk az NBA-ben - mindkettejüket kitiltották az egyetemekről és az NBA-ből is, teljesen alaptalanul.

1963-ban 10-15 év börtönre ítélték Molinast, de 1968-ban már szabadlábra is helyezték. Hiba volt: 1973-ban újra vád alá helyezték, ezúttal pornográf tartalom szállítmányozása miatt. Ebben az ügyben kellett volna a vádlottak padjára állnia, amikor Eugene Connor 45 éve agyonlőtte őt Los Angeles-i kertjében Molinas szomszédjának udvaráról.

 

20 esztendővel ezelőtt a Detroit Pistons és az Orlando Magic került a középpontba a liga történetének egyik legérdekesebben alakuló sign-and-trade-jével. A Pistons sztárja, Grant Hill hatodik idényét töltötte az NBA-ben 1999/2000-ben, ötödjére lett All-Star (1999-ben nem rendeztek ilyen eseményt), és a liga egyik legnagyobb sztárja, emellett az egyik legnagyobb közönségkedvence is volt. 25.8 pont, 6.6 pattanó és 5.2 gólpassz került a neve mellé, és bár volt egy bokasérülése, amire rásérült a rájátszásban, úgy tűnt, megállíthatatlan lesz a következő években.

2000 nyarán a Magic nagyot akart szakítani Tracy McGrady, Hill és Mike Miller szerződtetéseivel - Miller helyett Tim Duncanről is szó volt, abból végül semmi nem lett. Nem is volt ezzel semmi probléma, mindhárom érintett meg is érkezett Orlandóba, ám Hill egy sign-and-trade csere keretein belül több pénzt kaphatott, mintha simán aláírt volna a floridaiakhoz. Éppen ezért a Magic Chucky Atkinst és Ben Wallace-t átpasszolta az autóvárosiakhoz, így látszólag mindenki jól járt - Hill elégedettebb lehetett, a Pistons pedig legalább nem maradt üres kézzel, bár akkor még senki nem gondolta, hogy ez később mennyire igaz lesz.

Mint ismert, Hill a következő négy idényben 4, 14, 29, illetve 0 meccset tudott játszani, állandó gondja volt a bokájával, a nagy hármasból pedig így csapatszinten nem lett semmi, hiába bontakozhatott ki McGrady. A Detroit viszont bankot robbantott Wallace-szal, aki hat éven belül négyszer lett az Év Védője, négyszer elvitték az All-Star gálára, kétszer megnyerte a pattanókategóriát is, és az All-NBA második vagy harmadik ötösökbe is rendszeresen befért. Atkins előbb kezdő, majd csereirányító lett - megbízhatóan csinálta a dolgát, a 2004-es deadline előtt pedig többek között ő ment Rasheed Wallace-ért cserébe.

A nagy fogás azonban a korábban nem draftolt Wallace megszerzése volt, aki klasszisokkal nagyobb befolyással volt a Pistonra és a ligára az ezt követő években, mint Hill - ha valamire senki nem számított a csere pillanatában, akkor az ez volt.

 

A születésnaposok közül ki kell emelni mindenképpen a Miami Heat újonc dobóhátvédjét, Kendrick Nunnt, aki 25. életévét töltötte be ma, és nagyszerűen játszik a floridai alakulatnál idén, Ja Morant mögött nagyon könnyedén ő lehet a második helyezett az Év Újonca szavazáson.

Nunn mellett szintén ünnepel az Indiana Pacers jelenlegi vezetőedzője, Nate McMillan is, aki 12 évet töltött az NBA-ben játékosként, a Seattle SuperSonics egyese volt. A társait kitűnően mozgatta és nagyszerű védő is volt - kétszer volt az All-Defensice második csapat tagja.

Játékospályafutása lezárta után szinte azonnal segédedző lett a Sonicsnál, amelyet 2000-től 5 éven keresztül vezetőedzőként is irányított. 2005-től kezdve közel hét évig volt a Brandon Roy, Greg Oden és LaMarcus Aldridge fémjelezte Portland TrailBlazers trénere, 2012-ben menesztették. 2013-ban lett az Indiana segédedzője, majd 2016-ban nevezték ki főedzőnek, azóta ő irányítja a gárdát. Bár a Pacersnél egyelőre kifejezetten jó munkát végez, a nagy áttörés még hiányzik neki: a Seattle-lel járt egyszer a PO második körében, de ez az egyetlen párharcgyőzelme a rájátszásban. Isten éltesse őt és Nunnt is!