72 éves a 70-es évek Celticsének kiváló centere

1948. október 25-én két későbbi All-Star játékos is született. Közülük az ismertebb név Dave Cowens, aki az 1970-es draft 1/4-eseként rögtön megnyerte az 1971-es Év Újonca címet Geoff Petrie-vel társbérletben. 1973-ban már az alapszakasz és az All-Star meccs MVP-je volt, 1974-ben és 1976-ban pedig felért a csúcsra - igaz, a döntő legértékesebb játékosa nem ő volt egyik alkalommal sem. 1976-ig folyamatosan 20 pont, 16 pattanó, 4-5 gólpassz, 1-1 szerzett labda és blokk környékén átlagolt - egészen kiváló, rendkívül sokoldalú center volt.

Folyamatos bokaproblémái mellett mindkét lábát eltörte, ez pedig karrierje második felében már erősen hátráltatta, és jócskán lerövidítette pályafutását - igaz, számai még mindig nagyon magas szinten maradtak. 1980-ig bezárólag 10 év alatt összesen 8-szor vitték el az All-Star gálára, 3 alkalommal volt All-NBA második ötös tag, kétszer az All-Defensive második, egyszer pedig az első csapatba is beválasztották. Az 1976-os bajnoki cím után egy keleti elődöntő és két PO nélküli év következett a Celtics számára - 1978/79-ben játékosedzőként is alkalmazták, 27-41-et ment vele a Boston.

1979/80-ban, már Larry Birddel kiegészülve a keleti döntőig menetelt a Celtics, ám miután Red Auerbach a nyár során megszerezte Robert Parish-t és ledraftolta Kevin McHale-t, Cowens úgy döntött, visszavonul. Visszatért még 1982/83-ban, miután a Boston a Milwaukee Buckshoz cserélte játékjogát, ám az alapszakasz utolsó meccsén megint megsérült, a PO-ban nem játszott, majd végleg abbahagyta a játékot.

Egyike annak az öt játékosnak Scottie Pippen, Kevin Garnett, LeBron James és Giannis Antetokounmpo mellett, akiknek sikerült egy évben mind az öt boxscore statisztikai kategóriában csapatuk legjobbjának lenni: 1977/78-ban, tehát már nem is pályafutása csúcsán hozott 18.6 pontot, 14.0 pattanót, 4.6 gólpasszt, 0.9 blokkot és 1.3 szerzett labdát. John Havlicek nem véletlenül mondta róla, hogy senki nem tett annyit a Celticsért, mint Cowens... A klub 1981 februárjában visszavonultatta Cowens 18-as mezszámát, a Hall of Fame-nek pedig 1991-ben lett a tagja.

1994-ben a San Antonio Spurs segédedzője lett, majd 1996-tól kezdve három évig a Charlotte Hornetset irányította. Ezután a Golden State Warriorshoz ment, 2000-től kezdve pedig másfél évig vezetőedző lett az oaklandiaknél is. 2007-ben még egyszer leült a kispadra, két esztendőn keresztül a Detroit Pistonsnál volt segédedző, de azóta nem dolgozott a ligában trénerként.

 

Ugyanezen a napon született Dan Issel is, aki az ABA-ben volt az Év Újonca 1970/71-ben, miután 29.9 ponttal pontkirály lett, és volt emellett 13.2 pattanója is. Issel 5 évet töltött a Kentucky Colonelsnél, mind az ötször eljutott az All-Star gálára, háromszor volt All-ABA második csapattag, egyszer az első ötösbe is beválasztották, és az utolsó kentuckys évét leszámítva 25-30 pont, valamint 10-11 pattanó került a neve mellé. 1975-ben bajnoki címet is nyert a gárdával, de ezt követően elcserélték - előbb a Baltimore Clawshoz, majd mivel ez az együttes a megszűnés szélére került, tovább került a Denver Nuggetshez.

A Denverrel 1975/76-ban még egyszer ABA All-Star lett, és az All-ABA második ötösbe is bekerült, majd a csapattal együtt átment az NBA-be. Közel egy évtizedet töltött az NBA-ben is, ahol utolsó idényét leszámítva végig 20-22 pont környékén átlagolt - ennek ellenére csak egyszer került be az All-Star csapatba, még 1976/77-ben. Megbízható és rendkívül ponterős játékos volt: 15 éve alatt összesen 24 mérkőzést hagyott ki, és jelenleg is 11. helyen áll az összesített NBA/ABA pontlistán 27482 ponttal. Karrierje utolsó évében, 1984/85-ben még megnyerte a J. Walter Kennedy trófeát a közösségért végzett munkája miatt. 44-es mezszámát még 1985-ben visszavonultatta a franchise, 1993-ban pedig a Hírességek Csarnokába is beiktatták.

1988-tól 1992-ig volt a Denver meccseinek szakkommentátora, majd kétszer is volt a Nuggets vezetőedzője: először 1992-től kezdve kicsivel több mint két szezon erejéig - vezetésével ejtette ki a Denver nyolcadik kiemeltként az első kiemelt Seattle SuperSonicsot, amivel történelmet írt az 1994-es rájátszásban. 1998-ban aztán elnök és GM lett, 1999 decemberében pedig kinevezetve magát trénernek. Itt a csapatnak sem ment annyira, mint első korszakában, ráadásul botrányoktól sem volt mentes ez az időszaka, így 2001 karácsonyán lemondott minden posztjáról. Isten éltesse őt és Cowenst is!

 

81 évvel ezelőtt, 1939. október 25-én látta meg a napvilágot Zelmo Beaty, aki a St. Louis Hawks 1/3-as pickje volt 1962-ben. Hét évet játszott a karrierje közben Atlantába költöző franchise-nál - 20+ pontos, 10+ pattanós center volt, aki inkább gyűrűvel szemben játszott, mint annak háttal, ez akkor még nem volt megszokott dolog egy centertől. Kétszer is eljutott az All-Star gálára, mielőtt 1969-ben át akart igazolni az ABA-be.

Jogi vita lett belőle, ami miatt egy évet kihagyott, 1970 és 1974 között azonban a Utah Stars csillaga lett, és azonnal a csúcsra ért: 1971-ben bajnoki címet nyert az együttessel a rájátszás legértékesebb játékosaként. Az ABA-ben három All-Star gálára jutott el, kétszer került be az All-ABA második ötösbe, és beválogatták az ABA történetének legjobb csapatába is. 1974/75-ben visszatért az NBA-be, a Los Angeles Lakersnél játszott, majd visszavonult. Rákbetegségben hunyt el 2013-ban, három évvel később pedig bekerült a Hírességek Csarnokába. Isten nyugosztalja!