74 éves Tiny Archibald, 81 éves lenne John Thompson

Nate "Tiny" Archibald karrierjéről már három évvel ezelőtt megemlékeztünk. A 185 centis, villámléptű irányító különleges pályafutást tudhat maga mögött, hiszen fiatalon ugyanabban az évben lett a liga legjobb pontszerzője és gólpasszadója, de mindez nem ért MVP-t, emellett háromszor szerepelt All-Staron a Kings színeiben (később 1-es mezét vissza is vonultatták) - majd prime korszaka kellős közepén elszakította az Achillesét. A súlyos sérülésből nem csak visszatért, de a Boston színeiben újabb három AS-meghívást kapott - 1981-ben bajnoki címet és AS MVP-t gyűjtött be, 1991-ben a Hall of Fame-be, 1996-ban pedig liga addigi történetének 50 legjobb játékosa közé is beválasztották - 2021-ben a 75. évfordulós csapatba is bekerült. 

Játékosként sokkal kisebb karriert tudhat maga mögött John Thompson, aki viszont egyetemi edzőként a legnagyobbak közé emelkedett. A fiatal center 1941-ben Washingtonban született, itt is nőtt fel, majd a közeli Rhode Island egyetemére, a Providence-re járt, ahol az iskola történetének legjobb pontszerzőjeként és pattanózójaként zárt, de az igazán hangzatos csapatsikerek elkerülték. A Boston Celtics a 3. körben, összességében a 25. helyen draftolta 1964-ben, ahol összesen két szezont húzott le Bill Russell egyik cseréjeként - mindkét profi szezonjában egyébként bajnoki gyűrűt nyert. 1966 nyarán az expanziós drafton a Chicago Bulls választotta ki, de az ekkor mindössze 25 éves játékos úgy döntött, hogy inkább visszavonul. 

1966 nyarán visszatért Washingtonba, ahol egy középiskola csapatának edzője lett. Hat év alatt 122-28-as mérleget tudott felmutatni, amire felfigyelt a szintén washingtoni Georgetown Egyetem - 1972 nyarán a mindössze 31 éves szakembert kinevezték a Hoyas vezetőedzőjévé. 

A döntés annyira bejött, hogy végül nyugdíjazásáig, 1999 nyaráig töltötte be ezt a pozíciót, 596 meccset nyert és mindössze 239-et vesztett el, vagyis több, mint 71%-os mérleggel zárta egyetemi edzői karrierjét. Az 1971-72-es évadban 3-23-mal végző csapatot a következő évben 50%-os gárdává változtatta, 1975-ben már ott voltak az NCAA kieséses szakaszában, 1975 és 1999 között 20 alkalommal az NCAA, négy alkalommal az NIT főtáblájára kerültek fel. 

Az igazi aranykor 1981-ben kezdődött, amikor a Georgetown megszerezte Patrick Ewingot, aki Thompson szakértő kezei alatt azonnal az NCAA egyik legjobb magasembere lett - 1982-ben egészen a nagydöntőig meneteltek, ahol csak a Michael Jordan és James Worthy fémjelezte North Carolina tudta őket legyőzni. Thompson lett az első színesbőrű vezetőedző a Final Fourban, 1984-ben pedig már az első színesbőrű NCAA-bajnok vezetőedző lett - az 1984-es döntőben az Akeem Olajuwon vezette Houston Cougarst győzték le Ewingék. Kis híján a duplázás is összejött, de az 1985-ös döntőben, Ewing utolsó egyetemi meccsén a Villanova elrontotta az örömünnepet. 

Ezt követően is jó csapat maradt a Georgetown, de ennyire közel már nem került a bajnoki címekhez, Thompson elismertségét viszont jelzi, hogy 1988-ban az olimpián ő irányíthatta a végül bronzig jutó Team USA-t (korábban, 1976-ban segédedzőként nyert olimpiai aranyat). 

1988-ban kezdődött egy újabb remek korszak a Hoyasnál, ugyanis ebben az évben két fiatal center csatlakozott a csapathoz, akik később Hall of Famerek lettek: Alonzo Mourning és Dikembe Mutombo. Mindkét játékos maximális tisztelettel beszélt később Thompsonról, aki a szakmai finomságok átadása mellett még egy drogbáróval is összetűzésbe keveredett, amikor az kis híján behálózta Mourningot és számos csapattársát. A hatalmas termetű vezetőedző arról is híressé vált, hogy nagyon odafigyelt arra, hogy játékosai lediplomázzanak, a 27 év alatt fiainak 97%-a diplomát szerzett. Egyébként sem volt szívbajos, ha a játékosairól volt szó, 1983-ben gondolkodás nélkül lehívta a parkettről a csapatot, amikor Ewingot egy idegenbeli meccsen rasszista támadások érték a lelátóról. 

Mackós termete, kifogástalan öltönyei, illetve a kispadon a nyakában hordott törülköző jellegzetes figurává tették, ugyanakkor szakmai nagyságát mutatja, hogy pályafutása vége felé egy olyan személyiség is elfogadta tekintélyét, mint Allen Iverson - AI 1994 és 1996 között játszott a keze alatt, és 2016-os HoF-beiktatásán könnyek között köszönte meg neki, hogy annak idején nem csak a karrierjét, de az életét is megmentette azzal, hogy esélyt adott számára. 

A mester végül 1999-ben vonult vissza, ugyanebben az évben pedig be is választották a Hall of Fame-be, az egyetemnél kapott egy kisebb pozíciót, illetve a médiában helyezkedett el. Szellemisége tovább élt a Georgetown kosárcsapatánál: 2004 és 2017 között fia, John Thompson III lett a vezetőedző (jelenleg a Wizardsnál fejlesztésért és játékoskapcsolatokért felelős vezető), majd kirúgása után 2017 nyarán egykori tanítványa, Patrick Ewing vette át a pozíciót, amelyet azóta is betölt. 

Thompson a kerek 80. évfordulót már nem érhette meg, 2020. augusztus 30-án hunyt el. 19 évvel korábban már nagyon közel volt a halálhoz, ugyanis 2001. szeptember 11-én foglalása volt arra a washingtoni repülőgépre, amely végül a Pentagonra zuhant - ám az út előtt nem sokkal a repülőtársaság törölte azt. Isten nyugosztalja!

 

Három ismert aktív játékos is ma ünnepel: a 2016-os draft második választottja, a 2020-ban All-Star és Legtöbbet Fejlődött Játékosnak választott, New Orleans Pelicanst erősítő Brandon Ingram még csak 25 éves lett a mai napon. Mindössze egy évet játszott a Duke-on, így került a Lakershez, ahol nem voltak rossz évei, de igazán kiemelkedőek sem, ráadásul 2019-ben a vállában mélyvénás trombózist találtak, egy darabig bizonytalan volt, hogy folytatni tudja-e karrierjét. Végül szerencsére megoldódott a probléma, 2019 nyarán elcserélték New Orleansba, ahol a csonkaszezonban remekelt, 2020 őszén kapott is egy ötéves, 158 milliós szerződést. A 2020-21-es éve egyénileg jó volt, de a csapat nem igazán lépett előre, 2022-ben viszont nem csak ő hozott jó szezont, de a Pelicans is bekerült a rájátszásba - Ingram 27-6-6-ot hozott a Suns ellen, élete első rájátszásában.

Nála már némileg korosabb az NBA történetének egyik ismert ikerpárja, Markieff és Marcus Morris, akik 33 gyertyát fújhatnak el vélhetően közös szülinapi tortájukon. Mindketten a Kansas Egyetemen játszottak 2008 és 2011 között, 2011-ben egymás után, a 13. és 14. helyen draftolták őket az NBA-be, 2013 és 2015 között pedig a Phoenix Sunsban együtt is játszottak, az elmúlt időszakot pedig mindketten LA-ben, de a riválisoknál töltötték. 2014-ben egyszerre voltak pályán a Sunsban Goran és Zoran Dragic-csal, ilyen csapaton belüli "duplázásra" sem előtte, sem utána nem volt példa a ligában. 

A két erőcsatár érdekes utat járt be eddig, hiszen a hét perccel fiatalabb Marcus 22-es mezét visszavonultatta a Kansas, a 2018-as playoffban a Celticsszel főcsoportdöntőt játszhatott a LeBron James vezette Cavaliers ellen, mégis Markieff szerezte kettejük eddigi egyetlen bajnoki címét 2020-ban a Lakersnél. Jelenleg Marcus a Clippersben szerepel, Markieff pedig a Miami Heatben töltött éve után a Brooklynba igazolt. Érdekesség, hogy az "összenőtt" ikerpár nem mindenben ért egyet, Marcus szülővárosuk, a Philadelphia Eagles vérmes szurkolója, Markieff viszont az egyik legnagyobb rivális, a Dallas Cowboys drukkere. Isten éltesse mindannyiukat!