75 éves Kareem Abdul-Jabbar

KAJ még Lew Alcindor néven látta meg a napvilágot 1947-ben. A UCLA egyetem játékosa volt 1965-69-ig - az első évben az elsősöknek létrehozott keret tagja volt, utána azonban tarolt. A Bruins zsinórban háromszor bajnok lett vele (1967, 1968, 1969) úgy, hogy mindhárom évben őt választották a Final Four legkiemelkedőbb játékosának, és gyakorlatilag minden évben minden egyéni elismerést begyűjtött. 88-2 volt a UCLA rekordja vele, és jelenleg is 9 rekordot tart a Bruinsnál - köztük a legmagasabb pontátlagot az egész karrier során (26.4), a legtöbb pontot (870) és a legmagasabb pontátlagot egy szezonban (29.0), illetve az egy meccsen dobott legtöbb pontot (61). Csak azért nem lett 1968-ban olimpiai bajnok, mert a polgárjogi mozgalomban aktív szerepet játszó példaképként így tiltakozott a rasszizmus és Martin Luther King 1968 tavaszi megölése miatt. 

1969-ben a Milwaukee Bucks vitte el az 1/1-es draftjoggal - a wisconsiniak egy évvel korábban kerültek mindössze az NBA-be. A New York Nets is elvitte 1/1-gyel az ABA draftján, de a legendák szerint Alcindor arra kérte a két csapatot, hogy egy-egy ajánlatot tegyenek, a Bucks pedig 1.4 millió dolláros szerződéstervezetével "megnyerte" a centert. Innentől a többi már történelem - a Skyhook dobás atyját minden idők egyik legjobb játékosaként tarthatjuk számon. Első évében még "csak" Év Újonca, második szezonjában, 1970/71-ben viszont már alapszakasz, döntő MVP és bajnok is lett. A már a UCLA-n iszlám vallásra váltó játékos ezt követően vette fel hivatalosan is a muszlim Kareem Abdul-Jabbar nevet (jelentése: "Isten szolgája").

1975-ig volt a Milwaukee tagja. Ezalatt még kétszer, 1971/72-ben és 1973/74-ben választották őt az alapszakasz legértékesebb játékosának. Kétszer nyert a Bucksban pontkirályi címet: először a bajnoki évben (31.7), majd rá egy szezonra, mikor újra MVP lett (34.8), egyszer pedig a legtöbb blokkot jegyezte, 1974/75-ben (3.3). Ezekben az években vívta a liga történetének egyik legikonikusabb párharcát a Los Angeles Lakers centerével, Wilt Chamberlainnel:

A csapatsikerek ettől függetlenül nem jöttek - mindössze egyetlen egyszer járt a Bucksszal a döntőben a bajnoki címet hozó évet követően, 1973/74-ben azonban a Boston Celtics 4-3 arányban jobbnak bizonyult a Milwaukee-nál. Egy évvel később az a csúfság is megesett a csapattal, hogy még a rájátszásba sem jutott be, Abdul-Jabbar pedig nagyobb városba szeretett volna menni (már 1974-ben jelezte ezt a szándékát a Bucks vezetőinek), ezért 1975. június 16-án a Lakershez került Junior Bridgemanért, Brian Wintersért, Elmore Smith-ért és Dave Meyersért cserébe.

Los Angelesben első két évében újra MVP lett - első évében például vezette a ligát blokkolt dobások (4.1) és lepattanók (16.9) terén is -, de csapatsikerek itt sem érkeztek egy ideig. Magic Johnson draftolását követően aztán még öt bajnoki címet tudott nyerni a Showtime Lakersszel (1980, 1982, 1985, 1987, 1988) úgy, hogy az első bajnoki évben ő volt megint, pályafutása során hatodjára az alapszakasz legértékesebbje, 1985-ben pedig 38 évesen választották a döntő MVP-jének. Egy évvel korábban, valamivel 37. születésnapja előtt, 1984. április 5-én döntötte meg Wilt Chamberlain pontrekordját.

1989. június 28-án vonult vissza minden idők egyik legjobbja, miután az 1989-es döntőben, kétszeres címvédőként kisöpörte a Lakerst a Bad Boys Pistons. Abdul-Jabbar több rekordját is megdöntötték azóta: 1560 alapszakaszmeccsel fejezte be pályafutását, a pár hete ünnepelt Robert Parish viszont 1611 találkozóig vitte, de blokkban is már csak a 3. helyen jegyzik - itt mindig hozzá kell tenni, hogy első négy szezonjában nem követték a blokkokat, ellenkező esetben ma nem biztos, hogy Hakeem Olajuwon vezetné a rangsort. Tartja viszont ma is a pontcsúcsot (38.387), a legtöbb játszott perc rekordját (57.446) és a legtöbb bedobott mezőnykosár is az ő nevéhez fűződik (15.837).

20 profi idényéből 19-szer választották be az All-Star csapatba (csak 1977/78-ban nem), első 17 szezonjából mindössze kétszer nem került be az All-NBA első vagy második csapatába (1974/75-ben és 1981/82-ben, egyébként 10-szer volt az első csapat tagja, 5-ször pedig a másodiké), 11-szer pedig ott volt az év első vagy második védekezőötösében is (5-ször az elsőben, 6-szor a másodikban). 33-as mezszámát a Lakers és a Bucks is visszavonultatta, 2012-ben pedig az aranysárga-lilák egy Abdul-Jabbart ábrázoló szobrot is átadtak a Staples Center előtt.

Visszavonulását követően dolgozott magasemberekkel a Los Angeles Clippersnél és a Seattle Supersonicsnál is. Megfordult a New York Knicksnél játékosmegfigyelőként, majd 2005-ben lett újra a Lakers-család tagja, Andrew Bynum fejlődését sokan az ő számlájára írták. Sokáig cikkeztek arról, hogy szeretne vezetőedző lenni, a Milwaukee Bucksnál felmerült a neve pár évvel ezelőtt, de lehetőséget egyelőre nem kapott. A kosárlabdán kívül kiadott több könyvet is, és már játékospályafutása alatt, majd azt követően is szerepelt több filmben és sorozatban is. 2008 óta tudni, hogy leukémiában szenved, de a kezelések sikeresek voltak, így 2011 óta tünetmentesen él.

 

Van egy másik születésnaposunk is: a Dél-Szudánban született, sokszoros brit válogatott 2-szeres All-Star, a Chicago Bullsnál közel 10 évet lehúzó Luol Deng 37 esztendős lett ma. A Cleveland Cavaliersnél, a Miami Heatnél, a Los Angeles Lakersnél és a Minnesota Timberwolvesnál is megforduló egykori kiscsatár Chicagóban még nagyszerű 2-3. számú ember volt - a Jordan-korszak utáni Bulls mélyrepülésbe kezdett, és az ő generációja volt az, amely megindította felfelé az együttest a liga legaljáról.

Az utóbbi években azonban már nem a pályán nyújtott teljesítményéről, hanem leginkább arról lett híres (amellett, hogy a Lakers érthetetlenül nagy és hosszú szerződést tett elé, valamint hogy Danny Ferry a róla szóló jellemzés felolvasásával bukott meg Atlantában), hogy rengeteg jótékonysági eseményt szervezett az NBA keretein belül, Luc Mbah a Moute mellett az egyik legaktívabb pártfogója az afrikai kosárlabdának és az ottani tehetségeknek. Isten éltesse sokáig őt és Abdul-Jabbart is!

 

Több dologról emlékeztes még április 16-a. 55 esztendővel ezelőtt, 1967. április 16-án Wilt Chamberlain máig fennálló döntő rekordot ért el a Philadelphia Sixers - San Francisco Warriors NBA döntő második mérkőzésén, amikor egy félidő alatt 26 lepattanót gyűjtött be. Chamberlain végül 2/17-es büntetőzése ellenére is tripla-duplát szállított (10 pont, 38 pattanó, 10 gólpassz), és vezetésével, valamint a Hal Greer, Billy Cunningham, Chet Walker trió segítségével 126-95-re győzött a Sixers - végül 4-2-vel behúzta a döntőt is.

Az is a Philadelphia Sixershez kapcsolódik, hogy a csapat 1991. április 16-án a New York Knicks otthonában hosszabbítás után kapott ki 108-99-re. Az összecsapás arról marad híres, hogy a Philadelphia 14. mérkőzését játszotta a szezonban, amely a ráadásban dőlt el - ez új NBA rekord volt.

39 évvel ezelőtt, 1983. április 16-án a Dallas Mavericks a San Antonio Spurst fogadta - ez mindkét együttes számára az utolsó mérkőzés volt az alapszakaszban. A Spurs 132-120-ra verte texasi riválisát úgy, hogy 53/75-ös mezőnymutatót hozott össze - ez a 70.7% mind a mai napig rekordnak számít egy találkozón egy egész csapatot nézve.

26 évvel ezelőtt pedig a Chicago Bulls került a középpontba, amely 1996. április 16-án 86-80-ra verte a Milwaukee Bucks gárdáját. Ez volt a Bulls 70. megnyert mérkőzése ebben az idényben, ezzel eldőlt, hogy a chicagói alakulat átadja a múltnak az 1971/72-es Los Angeles Lakers 69-13-as rekordját. Mint ismert, a Bulls végül 72-10-zel zárt, amely 2015/16-ig volt csúcs - ezt most már a Golden State Warriors tartja 73-9-cel. Erről a meccsről megnézhettek egy szűk negyedórás összefoglalót:

 

Dirk Nowitzki a 2011-es bajnoki menetelés nyitányán, a Trail Blazers elleni elsőkörös párharc első mérkőzésén állította be Michael Jordan rekordját: 13 büntetőt dobhatott egyetlen negyedben. Érdekesség, hogy a negyedik negyed kezdetéig nem állhatott a vonalra a német legenda, a záró játékrészben viszont 13/13 büntetőjét a helyére küldte, a Mavs pedig győzelemmel kezdett. 

MJ szintén az első bajnoki címe felé vezető úton, 1991. május 21-én állíttotta fel a rekordot, annak valószínűleg külön örült, hogy mindezt a Detroit Pistons elleni főcsoportdöntő második összecsapásán rakta össze - a Bulls később kisöpörte a kétszeres címvédőt, és a Lakers ellen meg is szerezte a franchise első bajnokságát. 

Érdekesség, hogy Nowitzki pár héttel később, a Thunder elleni főcsoportdöntő első összecsapásán megismételte a bravúrt, ekkor a harmadik játékrészben dobott 13/13-at. Akkor végül 24/24-gyel zárt a vonalról, ami szintén NBA-rekord, senki nem dobott be egy meccsen ilyen sok büntetőt rontás nélkül.