79 éves Gail Goodrich, hároméves Damian Lillard "rossz dobása"

79 esztendővel ezelőtt, 1943. április 23-án született a későbbi ötszörös All-Star, a Los Angeles Lakers 1972-es bajnokcsapatának tagja, Gail Goodrich. A nagyszerű dobóhátvéd kétszeres NCAA-bajnokként érkezett az NBA-be a UCLA-ről, és az 1965-ös drafton territorial pickkel választotta ki az aranysárga-lila alakulat. Három évet húzott le Los Angelesben, melynek során többnyire csere volt Jerry Westék mögött - 8-12-14 pontokat átlagolt. Az 1968-as expanziós drafton elvitte a liga egyik új csapata, a Phoenix Suns, ahol berobbant - előbb 24, majd 20 pontot és 7 gólpasszt átlagolt, nem véletlen, hogy 1968/69-ben még az All-Star gálára is elvitték.

1970-ben visszakerült a Lakershez, miután a Suns elcserélte a Boston Celtics-szel kétszeres bajnok, de világ életében cserecenter szintjén kosarazó Mel Countsra. Goodrich ezúttal kezdő lett West mellett, és bár első idényében még "csak" 17.5 pontot szórt, onnantól kezdve négy idényen keresztül 22-25 pontos átlagai voltak. Kulcsszerepe volt a Lakers 1972-es, az alapszakaszt 69-13-mal záró bajnokcsapatában is, ahol 25.9 pontos mutatója volt 4.5 gólpassz és 3.6 pattanó mellett. 1971/72-től kezdve négy szezonon át All-Star volt, 1973/74-ben pedig az All-NBA első csapatába választották - akkor övé volt a legtöbb rádobott és bedobott büntető is.

1976-ban távozott másodjára is a klubtól: ezúttal ő döntött a váltás mellett, a New Orleans Jazzhez igazolt, ahol összeállhatott Pistol Pete Maravich-csal, de az 1976/77-es idény elején Achilles-szakadást szenvedett. Visszatért a következő szezonban, 16.1 pontot átlagolt, ráadásul kifejezetten hatékonyan is, de már nem volt a régi. Még egy szezont játszott az NBA-ben, majd 1979-ben visszavonult, a Lakers azonban ekkor vette igazán nagy hasznát.

Akkoriban még kompenzációt kellett fizetni a szabadügynökökért is, a Lakers és a Jazz pedig megegyeztek, hogy a Los Angeles megkapja a New Orleans 1977-es, 1978-as és 1979-es első körös pickjeit Goodrich szolgálataiért. Az első két pickből nem robbantott bankot a Lakers, 1978/79-ben viszont a Jazznek volt a második legrosszabb mérlege. Akkoriban még úgy ment a lottery, hogy a két legrosszabb csapat között pénzfeldobás döntött - a Lakers nyerte ezt a Chicago Bullsszal szemben, így kiválaszthatta Magic Johnsont, a többi pedig már történelem. Goodrich később golfklubok tulajdonosa volt, majd az NBA TV szakértője lett. Isten éltesse sokáig!

 

7 évvel később, 1950. április 23-án másodjára is révbe ért a Minneapolis Lakers, így a liga történetének első csapata lett, amely kétszeres bajnoknak mondhatta magát - ráadásul megvédte egy évvel korábbi címét. A Lakers 110-95-re verte a Syracuse Nationals együttesét ezen a napon, ezzel 4-2-re húzta be a finálét, amit egyébként pályahátrányból kezdett.

1949-ben olvadt össze a BAA és az NBL, amelyből létrejött az NBA, ennek megfelelően még nagy volt a lelkesedés: 17 csapat 3 divízióban küzdött meg egymással. A Minneapolis 51-17-tel végzett az alapszakaszban, amely a legjobb mérlege volt a George Mikan-féle Lakerseknek, a Central csoportot azonban így is csak egy plusz meccsel tudta megnyerni az együttes, mivel a Rochester Royals is ugyanilyen mutatót produkált. A "konferencia-elődöntőkben" a divízió első a negyedikkel, a második a harmadikkal találkozott - a Lakers 2-0-ra verte a Chicago Stagst -, majd jöttek a főcsoportdöntők, ahol újabb sima párharcot vívott a Minneapolis, a Rochestert komoly meglepetésre 2-0-lal kiejtő Fort Wayne Pistons volt az áldozata ugyanilyen arányban.

A három főcsoportgyőztes közül azonban nem Mikanéknak volt a legjobb mérlegük az alapszakaszban, hanem az 51-13-mal záró Syracuse-nak, amelynek így nem kellett játszani a rendes elődöntőben: itt a Lakers 2-0-ra verte az Anderson Packerst, majd jöhetett a finálé Dolph Schayes és a Nationals ellen. A Lakers egy 68-66-os sikerrel rögtön az első meccsen elvette a pályaelőnyt, amelyet ezt követően már nem is adott ki a kezéből, így lett bajnok zsinórban másodjára. Mint ismert, egy év kihagyás után sorozatban még három bajnokság került Minneapolisba. A Nationals 1954-ben újra a fináléban kapott ki a Lakerstől, 1955-ben azonban felért a csúcsra.

A legendás minneapolis dinasztia ekkor lett teljes, hiszen George Mikan és Jim Pollard mellé megérkezett a draftról Vern Mikkelsen és Slater Martin is - ők négyen a Hírességek Csarnokába kerültek azóta John Kundla vezetőedzővel együtt.

 

A végére pedig Damian Lillard maradt, aki három éve egy parádés meccset produkált: 50 pontot szórt az Oklahoma City Thunder kiejtésekor, ráadásul ennek az 50-esnek egy sokáig emlékezetes győztes tripla is a része volt.