81 éves lenne John Havlicek, Terry Porter 58

A Bill Russell és Larry Bird árnyékában meghúzódó, mindkét hátvédposzton és hármason is használható John "Hondo" Havlicek jóval kisebb rivaldafényt kapott, mint előbb említett két kollégája, de így is a kosártörténelem legjobbjai között tartják számon mind a mai napig.

Az 1960-ban az Ohio State egyetemmel NCAA bajnoki címet szerző Havliceket 1962-ben a Cetlics mellett az NFL-ben szereplő Cleveland Browns is draftolta - a bostoniak az első kör hetedik helyén. Miután az edzőtáborban csak alkalmanként kapott lehetőséget elkapóként a Brownsnál, ezért a Celticsre kezdett koncentrálni - mint később kiderült, jó döntést hozott. Összesen 8 bajnoki címet szerzett - ebből négyet rögtön az első négy évében, az első hét szezonjában pedig hatot -, amelynél többet játékosként csak csapattársai, Russell (11), illetve Sam Jones (10) tudnak felmutatni.

13-szoros All-Star lett, négyszer választották az All-NBA első, hétszer pedig a második csapatba. Az NBA történetének egyik legjobb all-around játékosa volt - Russell jellemezte a legjobbnak egy 1974-ben adott interjújában -, bármit megcsinált, amire adott pillanatban csapatának szüksége volt. Számai mellett folyamatos mozgása, a 48 percig tartó oda-vissza robotolás, illetve védekezése mutatta ezt meg legjobban - ötször volt tagja az év legjobb védőit tartalmazó ötösnek, háromszor pedig a második ilyen alakulatnak.

Egyik, ha nem a leghíresebb megmozdulása az 1965-ös keleti döntő hetedik meccsén történt. A Celtics a Philadelphiával mérkőzött meg Bostonban, 110-109-es hazai vezetésnél azonban egy elrontott bedobást követően a Wilt Chamberlaint is soraiban tudó Sixers jöhetett a Celtics palánkja alól az alapvonalról, 5 másodperccel a vége előtt. Hal Greer bedobása sem sikerült viszont, mert Havlicek elütötte a labdát Sam Jones elé, ketten pedig lepörgették az időt, így a Celtics jutott a döntőbe, ahol le is győzték a Los Angeles Lakerst 4-1 arányban. A "Havlicek stole the ball" minden idők egyik legemlékezetesebb PO-mozzanata.

Karrierjét még a cserepadon kezdte, ám már a hatodik ember szerepkörének is új értelmet adott játékával. Idősebb csapattársai, többek között Russell visszavonulása után ő lett a vezérbika, és ennek a feladatnak is eleget tudott tenni. Az 1970/71-es alapszakaszban 28.9 pontot, 9 pattanót és 7.5 gólpasszt átlagolt. 1973/74-ben újabb bajnoki győzelemre vezette a Celticset, ráadásul ő lett a döntő MVP-je is - ez vol egyetlen ilyen címe karrierje során -, 1976-ban pedig megnyerte utolsó gyűrűjét is.

1978-ban hagyta abba aktív pályafutását, mezszámát, a 17-est természetesen azonnal visszavonultatta a Boston. 1984-ben bekerült a Hírességek Csarnokába, 1997-ben pedig minden idők 50 legjobb játékosa közé. A SLAM magazin 2009-ben az NBA történetének 17. legjobb játékosának választotta, Bill Simmons pedig ugyanebben az évben 13-nak jelölte saját könyvében, a "The Book of Basketball: The NBA According to the Sports Guy"-ban. Végezetül álljon itt egy összefoglaló utolsó meccséről, amelyet majdnem napra pontosan 42 éve, 1978. április 9-én játszott a Buffalo Braves ellen.

Érdekesség, hogy ez volt a buffalói NBA-kosárlabda végnapja, a franchise ugyanis az idényt követően többet már nem játszott a városban, elköltöztek San Diegóba, nevet is változtattak, és San Diego Clippers néven folytatták tovább.

Havlicek 2019-ben hunyt el, Isten nyugosztalja!

 

Van még egy nagynevű születésnaposunk: a Portland TrailBlazers aranykorszakának irányítója, Terry Porter 58 éves lett a mai napon. Az oregoni alakulat az 1985-ös draft 24. helyén választotta ki a Wisconsin-Stevens Point Egyetem végzősét, akinek kalandos útja volt a ligáig. A középiskolában nem volt túlságosan kiemelkedő, nem is mentek érte nagy egyetemek, így került a Div III-as intézménybe 1981-ben, ahonnan azonban meghívást kapott az 1984-es olimpiai válogatóra. A 72 játékosból bekerült a 20 fős bővített keretbe, majd John Stocktonnal és Charles Barkley-val együtt esett ki a rostán az utolsó szűkítésnél. Porter ettől függetlenül eléggé felhívta magára a figyelmet védekezésével és nagyszerű dobáskiválasztásával ahhoz, hogy az NBA drafton is komolyan vegyék, hiába nem volt szem előtt, a Portland pedig nem is csinált vele rossz vásárt.

10 évet töltött el a Blazersnél, ahol az első évét és az utolsó két szezonját kivéve kirobbanthatatlan volt a kezdőből. Kétszer eljutott az All-Star gálára (1991, 1993), kétszer pedig a nagydöntőbe került csapatával (1990, 1992), miközben 1993-ban megnyerte a J. Walter Kennedy közösségi díjat. 1987/88-ban 10.1 gólpasszt átlagolt, ezzel mind a mai napig a Blazers történetének egyetlen játékosa, aki kétszámjegyű gólpasszátlagot tudott felmutatni egy szezon során, és 5319 asszisztjával még mindig ő a Portland örökranglistájának éllovasa - az összesített rangsorban 7160-nal a 17. helyen áll jelenleg. Nem véletlen, hogy 30-as mezszámát 2008. decemberében visszavonultatta a Blazers.

1993/94-ben Rod Strickland kezdte átvenni a helyét, már csak 34 mérkőzésen kezdett a szezon során, egy évre rá pedig mindössze 35 meccsen lépett pályára, így korábbi 17-18 pontos átlagai elkezdtek romlani, ha a gólpassz-statisztikája nem is lényegesen. 1995-ben szabadügynökként került a Minnesota Timberwolveshoz, ahol három évet töltött, az 1998/99-es, lockout miatt rövidített idényt a Miami Heatnél töltötte, majd három évet lehúzott a San Antonio Spursnél 1999 és 2002 között. Bajnoki címet sehol nem nyert, így vonult vissza 2002-ben Porter, aki portlandi korszakában a gólpasszai és a védekezése mellett arról is híres maradt, hogy a rájátszásban rendszeresen sokkal ponterősebb volt, mint az alapszakaszok során.

Azonnal edzőnek állt, a Sacramento Kingshez került segédedzőként, 2003-ban pedig már a Milwaukee Bucks vezetőedzői posztján találta magát, ahol két évet töltött. Az első idényében még bejutott a rájátszásba, ahol rögtön az első körben kiesett a wisconsini alakulattal, a második szezonjában viszont lemaradt a PO-ról, így menesztették. 2006 és 2008 között a Detroit Pistonsnál tevékenykedett, újfent segédedzőként, majd 2008-ban jött megint egy vezetőedzői állás: Mike D'Antonitól vette át a Phoenix Sunsot, amelyet a 2008/09-es idény alig több mint felében irányított - 28-23-nál menesztették. 2011-től 2014-ig a Minnesota Timberwolvesnál volt segédedzőként, 2016-ban pedig "hazatért" és a Portland Egyetem főedzője lett - egészen 2021 februárjáig, amikor a gyenge eredmények miatt kirúgták. Isten éltesse sokáig!

Még egy Portland-játékos gondolhat vissza jó szájízzel erre a napra: Damian Lillard 2017. április 8-án a Utah Jazz ellen 101-86-ra megnyert összecsapáson 59 pontig jutott. ami akkor franchise-rekordnak számított. A Blazers klasszisa 42 perc alatt 18/34-et dobott mezőnyből, ebből 9/14 triplát, illetve 14/16 büntetőt küldött a helyére, emellett még 5 gólpasszt is adott. A 2019-20-as szezonban egyébként sikerült ezt meghaladnia, ráadásul háromszor: 2019 novemberében a Netsnek 60, 2020. január 20-án MLK-napon a GSW-nek 61 pontot szórt, majd 2020 augusztusában már a buborékban a Dallas ellen is 61 pontig jutott - jelenleg utóbbi kettővel tartja a Blazers-csúcsot.