83 éves Jerry West

83 esztendővel ezelőtt született a Los Angeles Lakers legendás alakja, Jerry West. A West Virginia egyetem játékosaként 1959-ben már az NCAA négyesdöntőjének legkiemelkedőbb játékosának választották, egy évvel később, a római ötkarikás játékokon pedig olimpiai bajnok lett. Az 1960-as drafton 1/2-esként, Oscar Robertson mögött elkelő játékos teljes pályafutása alatt a liga krémjébe tartozott. Ő volt a Lakers franchise első olyan draftoltja, aki Los Angelesben kezdte meg pályafutását, hiszen 1960-ban, nem sokkal a draft után költözött el a klub Minneapolisból.

1974-ig tartó, 14 éves profi karrierje alatt minden szezonban elvitték az All-Star gálára, 10-szer volt az All-NBA első csapat tagja és kétszer a másodiké - csak első és utolsó évében nem került be egyikbe sem. Emellett az 1968/69-ben induló All-Defensive csapatok közül először a másodikban, a következő négy évben pedig az első ötösben kapott helyet. Volt pont- (1969/70, 31.2) és gólpasszkirály is (1971/72, 9.7). Ő tartja a rekordot a rájátszásban az egy sorozat alatt elért pontátlagban (46.3), és ő a liga történetének mindmáig egyetlen játékosa, aki úgy lett a döntő legértékesebb játékosa, hogy a vesztes csapat tagja volt (1969).

West karrierjének első 10 évében 7 döntőt bukott a Lakers, 6-ot a Boston Celtics, egyet pedig a New York Knicks ellen. 1971/72-ben aztán felért a csúcsra, hiszen az alapszakasz asszisztkirályi címe mellett ő lett az All-Star gála MVP-je, év végén pedig csapatával visszavágott a Milwaukee Bucksnak az egy évvel korábbi, a nyugati döntőben elszenvedett vereségért, majd a nagydöntőben a Knicksnek az 1970-es bukásért. 1973-ban aztán a harmadik Knicks-Lakers felvonást megint a New York-iak nyerték, egy évvel később pedig West visszavonult.

Csapatvezetőként aztán szintén maradandót alkotott.

1976/77-től kezdve edzőként irányította az aranysárga-lilákat, 1980-tól játékosmegfigyelőként dolgozott a csapatnál, majd az 1982/83-as idény előtt ő lett a GM. Az 1980-as évek Showtime Lakerse után 1994/95-re sikerült újra egy nyugati döntős csapatot összeraknia, ezért abban az idényben megkapta az év vezetőjének járó díjat. Ő cserélte el aztán többek között Vlade Divacot Kobe Bryantre, szerezte meg Shaquille O'Nealt és szerződtette Phil Jacksont.

2002-ben távozott a csapattól, a Memphis Grizzlies GM-je lett, ahol 2004-ben megint az év vezetőjének választották. 2007-ben mondott le, de 2011 után tanácsadóként dolgozott a Golden State Warriorsnál, két újabb végső sikernek volt tevékeny részese - a 2016/17-es idényben már nyolcadik bajnoki címét nyerte vezetőként. 2017 nyarán újra váltott, a Los Angeles Clippershez szerződött, és itt dolgozik jelenleg is, méghozzá nem is akárhogyan - a Chris Paul, Blake Griffin, DeAndre Jordan magot hátra hagyva a liga egyik legjobb csapata a Clippers, miután sikerült egy új magot létrehozni Kawhi Leonard és Paul George megszerzésével.

 

Szintén ma ünnepli születésnapját a 90-es évek egyik közönségkedvence, a vajkezéről is ismert Glen Rice. 1989-ben az 1/4-es pickkel került a Miami Heathez, ahol 6 szezont töltött, és 22 pontos játékos lett belőle már harmadik szezonjára. 1995 novemberében ő volt annak a csomagnak a legfőbb része, melyet a Heat a Charlotte Hornetshez postázott Alonzo Mourningért cserébe.

Legjobb éveit a Charlotte-nál töltötte, hiszen mindhárom szezonjában All-Star volt, 1997/98-ban az All-NBA harmadik csapatába is bekerült, messze legjobb idénye pedig az 1996/97-es volt - ebben az évben ő lett az All-Star gála MVP-je (úgy, hogy 20 pontot szórt a harmadik negyedben), övé volt a legjobb triplamutató az egész ligában kerek 47%-kal (meccsenként 5.6 kísérletéből 2.6 célba is ért), 26.8 pont került a neve mellé, bekerült az All-NBA második ötösébe, az MVP szavazáson pedig ötödik lett. Az 1998/99-es szezon után váltott megint csapatot: ekkor Eddie Jonesért és Elden Campbellért cserébe a Los Angeles Lakershez került.

A Lakersnél is hasznos volt, hiába esett vissza pontátlaga 17.5, illetve 16 pontra, 1999/2000-ben pedig a csúcsra is jutott az aranysárga-lilákkal, bajnoki címet ünnepelhetett. Ennek ellenére bekerült abba a négycsapatos cserébe, mellyel a New York Knickshez postázta őt pont az előbb emlegetett West, innen pedig már lefelé ívelt pályafutása - megfordult még Houstonban két évig, majd egy évet lehúzott a Clippersnél, de 2004-ben visszavonult.

Isten éltesse sokáig őt és Westet is!

 

Öt éve, 2016. május 28-án a Golden State Warriors 3-2-es hátrányban utazott az Oklahoma City Thunder otthonába, a nyugati döntő hatodik meccsére.

A Russell Westbrook és akkor még Kevin Durant vezette hazaiak lezárhatták volna a sorozatot, és kiejthették volna az alapszakaszban 73-9-es csúcsot elérő oaklandieket, ez azonban végül nem sikerült nekik, nem kis mértékben a 41 pontig jutó Klay Thompsonnak köszönhetően, aki NBA PO-rekordnak számító 11 triplát süllyesztett el ezen a mérkőzésen. A 31 pontot szóró Steph Curry mellett az ő vezetésével győzött 108-101-re a Golden State.

Mint ismert, a hetedik mérkőzést is a Warriors nyerte, a nagydöntőben azonban kikapott a Cleveland Cavalierstől. A nyár folyamán aztán a Golden State megszerezte az OKC sztárját, az előbb említett Durantet, akivel két bajnoki címet nyert az együttes három év alatt.

 

Két évvel korábban az Indiana Pacers és a Miami Heat keleti döntőjének ötödik mérkőzését rendezték. A meccset 93-90-re nyerte az Indiana, így életben maradt, 3-2-re szépített, az összecsapás azonban nem erről marad emlékezetes, hanem arról, hogy Lance Stephenson egyszer csak belefújt LeBron James fülébe, hogy belemásszon a Heat sztárjának fejébe, felidegesítse a floridaiak vezérét.

Rövidtávon ugyan volt haszna Stephenson ötletének, de a Heat a hatodik meccsen győzött, 4-2-vel bejutott a döntőbe, ahol aztán a San Antonio Spurs állta útját. Mint ismert, Stephenson és James később csapattársak lettek a Lakersnél.

 

Térjünk még vissza a régmúltba két esemény erejéig. 1978. május 28-án a Seattle SuperSonics 93-92-re verte a Washington Bulletset, nem kis mértékben a 7 blokkot kiosztó Dennis Johnsonnak köszönhetően - ez a 7 blokk mind a mai napig rekord egy hátvédtől az NBA döntőket tekintve. A SuperSonics ezzel 2-1-re vezetett, de ebben az évben még kikapott riválisától 4-3-ra - egy évvel később azonban a Seattle lett a bajnok a döntő MVP-nek választott Johnson vezetésével.

 

35 évvel ezelőtt, 1986. május 28-án pedig hivatalos lett, hogy Larry Birdöt választották az 1985/86-os alapszakasz legértékesebb játékosának, ezzel sorozatban harmadszor lett MVP a Boston Celtics legendája. Bird Bill Russell és Wilt Chamberlain után a harmadik játékos lett, akinek zsinórban háromszor ítélték oda ezt a díjat - azóta sem sikerült ez másnak.