A 2014-es draftosztály (eleje) rossz csillagzat alatt született?

Az ESPN magaziniműsorában beszélgettek arról, hogy a fiatalon összeszedett sérülések mennyiben köszönhetőek a meglehetősen sűrű versenynaptárnak és nagy terhelésnek az általános iskolában és középiskolában, és ekkor merült fel a 2014-es draftosztály, mint példa...

Az 1/1-es Andrew Wiggins ugyan bírja a terhelést (egyes, nem is alaptalan vélemények szerint azért, mert nagyon vigyázott magára és nem nagyon szakadt meg pályafutása első öt évében...), utána viszont rengeteg olyan játékos következett a drafton, aki nagyon korán összeszedett  sérüléseket. 

A 2. helyen húzott Jabari Parker elsőre rögtön 57 meccset volt kénytelen kihagyni ACL-szakadás miatt, majd 2017 februárjában összeszedett még egyet - érdemi karrierje azelőtt ért véget, mielőtt elkezdődött volna...

A 3. helyen elvitt Joel Embiid egyenesen kihagyta karrierje első profiszezonját a bokájában található sajkacsont törése miatt, majd 2015 augusztusában újra kellett műteni, így második éve is ment a kukába. 2016 őszén aztán sikerült végre bemutatkoznia az NBA-ben - ám újoncszezonja mindössze 31 meccsig tartott, miután meniszkusz-szakadást szenvedett. Azóta 63, illetve 64 meccset bírt és kétszer meghívták az All-Starra is.

A 4. helyen elvitt Aaron Gordon is 35 meccsről maradt távol újoncévében, miután a lábában eltört egy csont. Azóta szerencsére nem jött elő komolyabb problémája a 2017-18-as, 24 meccses hiányzást kivéve. 

Az 5. helyen húzott Dante Exum sajnos szintén közismert kórlappal rendelkezik. Érdekes módon ő első évében 82 meccsen szerepelt, nála egy 2015 augusztusi ausztrál-szlovén válogatott meccsen ütött be a krach egy ACL-szakadás képében. A második évét emiatt teljes egészében a rehabon töltötte, és bár a harmadik szezonjában összejött 66 meccs, 2017 októberében vállsérüléssel kellett megműteni - mindössze 14 meccs jutott neki 2017/18-ban. A Jazz bízott benne, új szerződést kapott, ám a legutóbbi évadban is csak 42 mérkőzésen volt bevethető, előbb bokagondjai támadtak, majd újabb súlyos térdsérüléssel dőlt ki...

A 6. Marcus Smart is folyamatosan bajlódik ezzel-azzal, újoncként 67, utána 61, 80, 54 és 80 meccsen állhatott a Celtics rendelkezésére, elég hektikus az egészsége (az idei 80 meccshez tartozik, hogy közvetlenül a playoff előtt dőlt ki). Változatos gondjai vannak, első évében bokasérülése volt, a nyári ligában kificamította két ujját, később szalagja is szakadt az egyik ujjában, akadt lábsérülése és legutóbb a hasizmával voltak gondok. Mondjuk volt olyan problémája is, ami pályán kívüli - belenyúlt/ütött egy üvegbe és szétvágta a kezét...

A 7. pick Julius Randle esete is érdekes, hiszen újoncszezonja összesen 14 percig tartott - nemes egyszerűséggel eltört a terheléstől a sípcsontja... Azóta szerencsére komolyabb problémája nincs, és a kezdeti nehézségek után idén 21.4 pontot átlagolt. 

A 9. Noah Vonleh-nak is megkeserítette az életét a sérülés, újoncként 57 meccset volt kénytelen hiányozni, még a szezon előtt kellett megműteni sportsérvvel. Azóta neki sem jött elő súlyos gond, ugyanakkor ő Randle-lel ellentétben még keresi a játékát - idén a Knicksben érte el karriercsúcsát, 8.4 pontot...

A 11. kiválasztott Doug McDermottnak sem indult könnyen a profiélet, 46 meccsről hiányzott újoncként, artroszkópos térdműtéten esett a szezon elején. Nála sem jelentkezett később komolyabb sérülés, de a rosszul sikerült újoncév neki is kissé megtörte a karrierjét, öt év alatt öt csapatban fordult meg. 

A 13. Zach LaVine első két éve remekül alakult, nála a harmadik szezonban dőltek a dominók: 2017 februárjában szakadt el az ACL-je az óriási zsákolásairól is ismert hátvédnek. Több, mint 11 hónapot volt kénytelen kihagyni, és azóta is akadnak kisebb egészségügyi problémái, idén is csak 63 meccsen játszott.