A Bad Boys Pistons első nehéztüzére és a Hornets első sztárja

1982. február 16-án Jake McCloskey, a Trader Jack becenévre hallgató legendás GM meghúzta azt a lépést, amivel lefektette a Bad Boys Pistons alapjait. A Detroit szakmai vezetője pár hónappal a ragyogó tehetségű irányító, Isiah Thomas draftját követően, egy csere keretében megszerezte a leendő kétszeres bajnokcsapat játékának “Sötét Oldalát” is: a Cleveland Cavaliers-szel cserélt Bill Laimbeerért és Kenny Carrért. Érdekesség, hogy a cserében egyértelműen a 15 pontos átlaggal rendelkező erőcsatár, Carr volt a nagyobb név, de 1982 nyarán őt már tovább is postázta McCloskey. Az érte kapott draftjogból egyébként Ricky Pierce-t szerezte meg, aki később kétszeres Legjobb Hatodik Ember lett - Milwaukee-ban, mivel a Pistonsnak már megvolt a szupercseréje Vinnie “Microwave” Johnson személyében. Laimbeer egyébként azonnal szintet lépett, az addig inkább kiegészítő szerepkörben használt center a következő szezonban All-Star lett, összességében 1983 és 1987 között négyszer hívták meg az idényfelező gálára, fényesen igazolva McCloskey hozzáértését. 

Laimbeer egészen 1986-ig együtt játszhatott azzal a Kelly Tripuckával, aki a 80-as évek egyik méltatlanul elfeledett, kétszeres All-Star dobógépe volt. A fiatalon Sacha Baron Cohenre emlékeztető fizimiskájú hátvéd-kiscsatár pedigrés sportcsaládba született 1959. február 16-án: édesapja, Frank Tripucka 1949 és 1963 között az NFL-ben és az AFL-ben játszott quarterbackként, legjobb éveiben a Denver Broncost erősítette, 18-as mezét vissza is vonultatta a gárda. A család New Jersey-be költözött Frank visszavonulása után, Kelly már itt nőtt fel és már a gimnáziumban megvillantotta pontszerzői képességeit, amit apja alma materében, a Notre Dame Egyetemen is folytatott: 1977 és 1981 között minden évben a gárda legjobb pontszerzője volt, és mindannyiszor ott lehettek az NCAA főtábláján, Tripucka pedig háromszor lett All-American. Érdekesség, hogy nem ő volt az első egyetemi kosársztár a családban, bátyja, Todd 1973 és 1976 között a szintén elsőosztályú Lafayette Egyetemen szórta a kosarakat, legjobb szezonjában 26 pont felett átlagolt - őt végül nem draftolták. 

Öccsénél ez fel sem merülhetett: az 1981-es drafton a Pistons a második helyen húzta Thomast, a 12. helyen pedig Tripuckát vitte el, aki egészen parádésan kezdte profi karrierjét: újoncként 21.6 pontot szórt, lepattanózásban és játékszervezésben is sokat tett hozzá a csapat játékához. Az Év Újonca Díjat Thomas kapta, de Tripucka is természetesen All-Rookie Első Ötösbe került, sőt, újoncként még az All-Starra is meghívták. A remek kezdést még jobb folytatás követte, másodévesen 26.5 pontot rakott össze, amivel a pontlista harmadik helyén végzett, bár 24 meccset ki kellett hagynia, így lemaradt az újabb All-Starról és valószínűleg egy All-NBA jelölésről is. Harmadévesen egészségesen megint villant, három éven belül másodjára hívták meg a Gálára, ráadásul első playoffjában brutális, 27.4 pontos átlaggal jelentkezett a Knicks ellen öt meccsen elvesztett párharcban. 

A következő évadban megint sérüléssel bajlódott, de az 1985-86-os évadban 81 meccsen ismét 20 pontos átlagot hozott, a playoffban is majdnem 22-t. A csapat viszont borzasztó simán kiesett a Hawks ellen az első körben, McCloskey pedig úgy döntött, hogy változtatni kell - ennek áldozata lett Tripucka, akit elcserélték Utahba a korábbi gólkirályért, Adrian Dantley-ért. A döntés alapvetően bejött a Pistonsnak, hiszen a következő évben a Detroit már főcsoportdöntőt játszott és csak hét meccsen kapott ki a Celticstől, 1988-ban pedig már nagydöntőben szerepelt. 

Tripucka ezt már csak távolról szemlélhette, Utahban a formálódó Stockalone mellett azonnal felére estek vissza a számai, Frank Layden vezetőedzővel és Malone-nal kifejezetten rossz kapcsolatot ápolt - második szezonja végén el is cserélték a frissen alakult Charlotte Hornetshez, így elmondhatja magáról, hogy a Hornets-franchise első szezonjában a csapat tagja lehetett. Sőt, gyakorlatilag a vezére, mivel régi önmagát idézve 22.6 pontos átlagot rakott össze első évükben - sztárként kezelték Észak-Karolinában, például ő mutathatta be a csapat hivatalos szerelését, bár ehhez a szezonhoz tartozik az is, hogy rajta mutatta be Jordan az egyik legnagyobb zsákolását...

Emlékezetesre sikeredett visszatérő meccse a Jazz ellen: előtte néhány nappal mondott le Layden és adta át a csapatot Jerry Sloannak, Malone pedig felírta a “Frank” nevet a cipőjére, hogy kifejezze tiszteletét és ellenérzését a váltás miatt. Tripucka viszont a “Dick” nevet írta fel a cipőjére, ami hivatalosan a Hornets edzője, Dick Harter nevére utalt, de sokan valami egészen másra asszociáltak, és valószínűleg nekik volt igazuk...

A 30 éves spílernek azonban ez volt az utolsó kiemelkedő évada, 1989-90-ben már csak 15.6 pontot hozott, 1990-91-ben pedig mindössze hét pontot átlagolt, a Hornets pedig nem is marasztalta. Egy évet még eljátszogatott Franciaországban, a Limogesban, de mindössze hét bajnoki meccs után köszönte a lehetőséget és visszavonult. 

Tripucka már játékoskorában is több reklámban szerepelt, "szerette a kamera", így nem csoda, hogy 1993-tól már a Pistons szakkommentátoraként dolgozott egészen 2001-ig, majd hazatért New Jersey-be, 2003 és 2005 között a Netsnél volt kommentátor, végül 2008 és 2012 között a Knicks kommentátori csapatát erősítette Mike Breen és Walt Frazier oldalán. Családjával most is New Jersey-ben él - fia, Travis Tripucka egyébként folytatva a család NFL-hagyományait két évig long snapperként próbálkozott, de végül éles meccsen nem került pályára a profik között.  

29 évvel ezelőtt, 1992. február 16-án, a Los Angeles Lakers - Boston Celtics mérkőzés félidejében, ünnepélyes keretek között visszavonultatták minden idők legjobb irányítója, Magic Johnson 32-es mezszámát.

20 évvel korábban az előző videóban is szereplő Wilt Chamberlain írt rekordot a Lakers színeiben. 1972. február 16-án az aranysárga-lilák a Phoenix Sunsszal találkoztak és szenvedtek 110-109 arányú vereséget. Chamberlain 19 pontot szerzett és a liga történetének első játékosaként átlépte a 30.000 pontot - összesen 6 embernek sikerült ez rajta kívül azóta.

Ugorjunk vissza az időben: 2003. február 16-a Allan Houston számára kedves dátum. A New York Knicks egykori vajkezű dobógépe épp a Lakers ellen játszott ezen a napon, és a Staples Centerben győzött csapatával 117-110-re. Houston a találkozó során 53 pontot ért el (18/29 mezőny, 4/5 tripla, 13/15 büntető), ami a karriercsúcsa.