A Bucks visszavonultatta az első "point forward" mezét

Marques Johnson egy "elfeledett" korszak, az 1977-1984 közötti időszak egyik legjobb játékosának számított, ötszörös All-Star, egyszer az Év első ötösének, kétszer a második ötösének volt tagja, a Bucksot pedig kétszer vezette be a keleti főcsoportdöntőbe. A louisianai származású Johnson már az NBA előtt is szupersztárnak számított, négy évet húzott le a UCLA-n 1973 és 1977 között, tagja volt az 1975-ös bajnokcsapatnak (a legendás John Wooden utolsó bajnoki címe), 1977-ben pedig a legjobb egyetemi játékossá választották. Az 1977-es drafton a harmadik helyen húzó Bucks csapott le a bizonyított kiscsatárra, aki első szezonjában rögtön dupla-dupla átlagot hozott (19.5 pont, 10.6 lepattanó), második évében pedig már a Bucks első opciójaként végzett harmadik helyen a pontlistán, beválasztották az All-Starra és be is került az Év első ötösébe. A következő két évben is folytatódtak az egyéni sikerek (két All-Star meghívás, két All-NBA második csapat-tagság), a csapat is rendszeresen is bejutott a playoffba, az 1980-81-es évadban például 60 győzelmet jegyeztek. 

A kezdetektől Don Nelson edzette a csapatot, aki szisztematikusan építette a gárdát, amely 1983-ban és 1984-ben szintet lépett, mindkétszer bejutott a főcsoportdöntőbe, de mindkétszer kikaptak a későbbi bajnoktól (76ers, illetve Celtics). Ez legkevésbé Johnsonon múlt, aki az 1984-es playoffban szokatlan szerepkörben is remekelt: miután sorra sérültek meg a Milwaukee hátvédjei, Nelson kitalálta, hogy irányítson Johnson. A kiscsatár ekkor mondta azt, hogy rendben, de akkor az ő pozíciója nem point guard, hanem point forward – manapság már teljesen természetesnek vesszük, hogy akár centerek is irányíthatnak, akkoriban viszont még sokkal kötöttebbek voltak a posztok, Nelson taktikai húzása és maga a kifejezés is messze megelőzte a korát. 

Történelmi húzás ide vagy oda, a Bucks nem tudta átlépni az árnyékát, ezért Nelson 1984 nyarán elcserélte Johnsont a Los Angeles Clippershez – a Clippers ekkor már Donald Sterling tulajdonában állt, aki két éven keresztül próbálta LA-be vinni a San Diegóban székelő Clipperst. Ez végül éppen ekkor sikerült, ezzel azonban kezdetét is vette az évtizedekig tartó vesszőfutás, Sterling nem foglalkozott a csapat szakmai részével, hanem csak egy pénznyomdát látott a nagy piacra költözésben. Az alapvetően Los Angelesben letelepedett Johnson csapatkapitányként hajtott a sikerekért, 1986-ban még az All-Starra is meghívták, de mint később találóan mondta, úgy érezték magukat, mint LA utánpótláscsapata. A következő szezonban súlyos nyaksérülést is szenvedett, amivel gyakorlatilag véget ért a pályafutása, még 1989-90-ben a Warriorsban megpróbálkozott a visszatéréssel, de mindössze 10 meccsig tartott az utolsó kaland – karrierje során 20.1 pontot, 7 lepattanót és 3.6 gólpasszt átlagolt. 

Johnson magánéletében akadtak nehézségek, 1987-ben egyik fia, Marques Johnson Jr. másfél évesen belefulladt a családi medencébe, miközben 12 éves másik fia, Kris Johnson nem figyelt rá. Krist annyira megviselte az eset, hogy öngyilkosságot kísérelt meg – szerencsére nem járt sikerrel, viszont őt viselte meg leginkább, hogy apja profi kosarasként kereste a pénzt: 27 általános és középiskolába járt, borzasztóan elhízott, és rendszeresen bajba került. Végül ő is a kosárlabdában találta meg a számításait, 17 évesen lefogyott, majd bekerült apja alma materébe, a UCLA-re, ahol 1995-ben bajnoki címet is ünnepelhetett – mindössze négy apa-fiú páros van az NCAA történetében, akik bajnoki címet szereztek, de csak Johnsonék tették meg ezt ugyanazon az egyetemen. Kris később a világ minden pontján profiskodott, majd televíziós elemző lett (a "Beyond the Arc" egyik házigazdájaként is közreműködött), és saját, kosárlabdával foglalkozó honlapot is indított. 

Marques Johnson is a képernyőkön helyezkedett el, a kilencvenes években kisebb szerepeket kapott a kosárlabda témájú Zsákolj, ha tudsz! (Raymond szerepében), Csont nélkül, illetve Felejtsd el Párizst című filmekben, dolgozott a Seattle SuperSonics házi kommentátoraként és a Fox Sportsnál, de novellákat és forgatókönyveket is írogatott. 1996-ban a UCLA-n már visszavonultatták 54-es mezét, tegnaptól pedig a Bucks 8-as trikóját sem viselheti már senki.