A Bulls negatív ligarekordja, Wade és Nowitzki búcsúmeccse

Két bajnoki cím kötődik április 10-hez. Az elsőt a Minneapolis Lakers nyerte meg 1953. április 10-én, miután 91-84-re verte a New York Knickset, így 4-1-re nyerte a finálét, ezzel negyedjére lett végső győztes. Érdekesség, hogy a döntő első találkozóját még elbukta hazai pályán a Lakers, aztán viszont zsinórban négyszer győzött, az utolsó három mérkőzésen idegenben.

Az alapszakasz még viszonylag kiegyensúlyozott volt, hiszen nyugatról a Lakers (48-22) és a Rochester Royals (44-26), míg keletről a New York (47-23), a Syracuse Nationals (47-23) és a Boston Celtics (47-23) is hasonló mérleggel végeztek. A Rochester komoly meglepetésre kiesett az első körben a Fort Wayne Pistons (36-33) ellen, a második körben azonban már a papírforma érvényesült, és a két főcsoportgyőztes jutott a fináléba.

A Lakersnél továbbra is George Mikan volt a vezér, az alapszakaszban 20.6 pontot és 14.4 pattanót átlagolt a liga első sztárja, a PO-ban pedig 19.8 pont és 15.6 pattanó került a neve mellé. Mellette a Vern Mikkelsen, Jim Pollard, Slater Martin Hall of Famer-trió vitték a hátukon a csapatot. A Knicksnél is voltak olyanok, akik később a Hírességek Csarnokába kerültek (Harry Gallatin, Nat Clifton, Carl Braun), és a második szezon pontkirálya, Max Zaslovsky is ott volt a csapatban.

Ez volt a Minneapolis negyedik bajnoki címe (a liga hetedik idényében). Érdekesség, hogy a csapat edzőlegendája, John Kundla szintén április 10-én mondott fel a franchise-nál - öt évvel később, 1958-ban, túl a zeniten. 

 

1955. április 10-én minden idők egyik legszorosabb NBA döntője ért véget: a Syracuse Nationals 92-91-re verte a Fort Wayne Pistonst, így 4-3-ra nyerte a finálét. A sorminta alapvetően egyszerű volt: mindenki hozta a hazai meccseit, így a pályaelőnyben kezdő Nationals lett a bajnok.

A Syracuse legjobbja egyértelműen a korszak egyik nagy alakja, a későbbi HoF-tag Dolph Schayes volt - mellette ott volt még az egyaránt háromszoros All-Star Red Kerr és Paul Seymour, valamint az 50-es évek elején két AS-tagságig jutó Red Rocha is. A Pistonsnál már játszott a George Yardley, Larry Foust, Max Zaslovsky trió - utóbbiak a gárda legjobbjai közé tartoztak egy évvel később is, amikor a Fort Wayne újfent döntőbe jutott, és újfent kikapott, ezúttal a Philadelphia Warriorstól.

A két évvel korábbi PO-lebonyolítással ellentétben itt csak 6 csapat jutott be a rájátszásba, a két főcsoport első helyezettjei csak a konferenciadöntőkben csatlakoztak a küzdelmekhez. A két divíziót a Nationals és a Pistons nyerték egyaránt 43-29-es mérleggel - ez főleg annak tükrében érdekes, hogy a fináléban egyértelműen döntőnek mutatkozott a pályaelőny. Sem a Syracuse, sem a Fort Wayne nem nagyon izzadt meg az elődöntőben, hiszen 3-1-gyel jutott tovább mindkét alakulat - ezt követően nyerte meg végül a Nationals, a későbbi Sixers fennállása első bajnoki címét.

 

1986. április 10-én az Atlanta Hawks 127-116-ra verte a New Jersey Nets gárdáját. A mérkőzés igazából Dominique Wilkins miatt marad emlékezetes, hiszen a Hawks legendája ezen a napon dobta 57 pontos karriercsúcsát (21/37 mezőny, 15/19 büntető). Wilkins pályafutása során még egy alkalommal dobott 57 pontot: pár hónappal később, december 10-én, a Chicago Bulls ellen.

Az Atlanta kosarasa ezzel a Nets elleni 57 ponttal nemcsak karriercsúcsot dobott, de meg is nyerte az 1985/86-os idény pontkirálya címét - pályafutása során először és utoljára zsebelte be ezt a trófeát. Wilkins végül 30.3 pontos átlaggal zárta a szezont - fél ponton belül volt tőle a Utah Jazz akkori scorere, Adrian Dantley (29.83) és a Denver Nuggets 80-as évekbeli sztárja, Alex English (29.8).

 

22 évvel ezelőtt, 1999. április 10-én találkozott a Chicago Bulls és a Miami Heat. A Miami a csonkaszezon keleti főcsoportjának élén végzett - 33-17-tel ugyanolyan mérlege volt, mint a második Indiana Pacersnek és a harmadik Orlando Magicnek. Hiába volt ez egy erősen csúsztatott és rövidített szezon - az 50 meccses alapszakasznak május 5-én lett vége -, ekkor már látszódott, hogy kategóriakülönbség van a két gárda között. A Heat 22-11-gyel vágott neki a mérkőzésnek, míg a végül keleti utolsó, összességében hátulról a harmadik (13-37) Chicago 10-25-tel.

A találkozót ennek megfelelően nagyon simán nyerte a Heat, de a 82-49-es végeredmény több rekordot is tartogatott. Egyrészt a támadóidő 1954/55-ös bevezetése óta ez a 49 pont jelenleg is fennálló negatív csúcs az NBA-ben, másrészt a Bulls által dobott 18 mezőnykosár is a legkevesebb volt, amit valaha bármelyik NBA csapat dobott egy meccsen. Ez utóbbit azóta az Orlando Magic alulmúlta, 2012. január 23-án mindössze 16 mezőnykosárig jutott a floridai alakulat a Boston Celtics ellen.

A szezon előtt többek között Michael Jordant, Scottie Pippent és Dennis Rodmant elveszítő Bulls legjobbja ezen az estén hazánk (egyelőre) egyetlen NBA-játékosa, Dávid Kornél volt, aki a legtöbbet játszotta a chicagói együttesben (36 perc), az egyetlen volt a 10 pontos Toni Kukoc mellett, aki kétszámjegyű ponttermést ért el (13 pont, 4/10 mezőny, 5/6 büntető), dupla-duplázott is (13 pont, 10 pattanó, ebből 5 támadó), és ő dobta a Bulls utolsó kosarát. Két dupla-duplája volt a magyar játékosnak NBA-pályafutása során, a másik két héttel korábban jött neki össze.

A Chicago az aranykorszak után szinte azonnal, nagy valószínűséggel nagyon hosszú időre beírta magát a liga történelemkönyveinek negatív oldalaira is, de a Heat sem örülhetett, első kiemeltként azonnal búcsúzott az első körben a később döntőig menetelő New York Knicks ellen.

2019. április 10-én a Dallas Mavericks és a Miami Heat is története legnagyobb játékosának intett búcsút. Dirk Nowitzki egy nappal korábban Dallasban nagy ünnepség keretében elköszönt a közönségtől egy 30 pontos meccsel, majd zárásként a szomszédvár San Antonióban egy 20 pontos, 10 lepattanós dupla-duplával tette le végleg a lantot. A Spurs a nagy ellenfelet tribute videóval köszöntötte, Nowo el is érzékenyült. 

Dwyane Wade-nél hasonló volt a forgatókönyv, egy nappal korábban Miamiban a 76ers elleni meccsen ünnepelték meg a Heat-drukkerek, amit ő 30 ponttal hálált meg, majd a back-to-back másik felén Brooklynban lépett pályára. Utolsó meccsén 25 ponttal, 11 lepattanóval és 10 gólpasszal, tripla-duplával búcsúzott a közönségtől és legjobb barátaitól.