A Celtics ötödik bajnoki címe és Stockton gólpassz-rekordja

1936. április 18-án, tehát 85 évvel ezelőtt született korának egyik legjobb shooter dobóhátvédje, Don Ohl. A Philadelphia Warriors az 1960-as draft 5. körének 36. helyén draftolta, de azonnal eladta őt a Detroit Pistonshoz. Butaságot csinált a Philly, hiszen Ohl 10 évet töltött a ligában, ebből 5-ször All-Star volt - kétszer a Detroitnál, majd 1964-es cseréjét követően 3-szor Baltimore-ban. Játszott még a St.Louis/Atlanta Hawksnál is, mielőtt 1970-ben visszavonult, miután a Cleveland Cavaliers elvitte az expanziós drafton. Isten éltesse sokáig!

 

59 esztendővel ezelőtt, 1962. április 18-án ért véget az 1962-es NBA döntő. A Boston Celtics hosszabbítás után 110-107-re verte a Los Angeles Lakerst, így 4-3-mal húzta be a bajnoki címet egy emlékezetes fináléban. A döntő második mérkőzésén az aranysárga-lilák elvették a Celtics pályaelőnyét, amit a Boston a negyedik találkozón visszavett. A Lakers az ötödik összecsapást is megnyerte idegenben, így a bajnoki cím kapujába került. Nem sikerült azonban feltenni az i-re pontot Jerry Westéknek, 119-105-re kikaptak Los Angelesben, a hetedik meccsen pedig otthon nyert a Celtics.

Ez a bizonyos hetedik mérkőzés két érdekes statisztikát is hozott. Elgin Baylor sorozatban 11. alkalommal jutott el legalább 30 pontig (41-gyel zárt), ez NBA rekord. Másrészt Bill Russell 40 lepattanót szedett le, ezzel beállította saját Finals-csúcsát.

A meccs krónikájához tartozik, hogy Frank Selvy óriásit ment a meccs végén, és kis híján egyedül megnyerte a találkozót a Lakersnek. A vendégek 4 pontos hátrányban voltak a rendes játékidő utolsó percében, amikor Selvy két lepattanót és két kosarat szerzett, ezzel kiegyenlített 100-100-nál. Selvynek esélye volt a győztes dupla megszerzésére is a legvégén: nagyjából 3.5 méterről dobhatott egy alapvonali tempót, amit viszont kihagyott, a ráadásban pedig már a Celtics nyert.

Elvileg egyébként Rod "Hot Rod" Hundley-ra volt felrajzolva a figura, nála is volt a labda, ráadásul a meccset megelőző éjszaka azt álmodta, hogy az ő kosarával lesz bajnok a Lakers. Észrevette azonban, hogy Selvy üres helyzetben van, passzolt, a rendes játékidő végjátékának hőse azonban ezúttal nem talált be.

A legendás Celticsből John Havlicek nem volt még az együttesnél (ő pont 1962-ben kezdett a profiknál), de a Russell, Bob Cousy, Tom Heinsohn, Sam Jones, KC Jones, Frank Ramsay hatos már igen. A Boston 60-20-szal, simán nyerte az alapszakaszt keleten - a második Philadelphia Warriorsnak 49-31 volt a mérlege. A Baylor és West fémjelezte Lakers szintén kiemelkedett nyugatról, de "csak" 54-26-ot tudott felmutatni. A PO-ban mindkét gárda a főcsoportdöntőben kapcsolódott be a küzdelmekbe: a Lakers 4-2-re verte a Detroit Pistonst, míg a Celtics egy legendás sorozatban 4-3-mal búcsúztatta Wilt Chamberlain Phillyjét.

 

A már említett Bill Russellnek 1966. április 18-a is fontos dátum. A Celtics megint a Lakersszel játszotta a nagydöntőt, az első mérkőzést elveszítette, ám Russellt még a második találkozó előtt kinevezték a Boston következő vezetőedzőjének. Red Auerbach már az idény elején kijelentette, hogy az 1965/66-os szezon lesz az utolsó számára a kispadon. A trénerlegenda eredetileg Frank Ramsay-ben gondolkodott, ám Ramsay túl elfoglalt volt, így lett Russell a jelölt. Két nappal korábban, április 16-án egyeztek meg a felek, 18-án pedig bejelentették, hogy Russell veszi át Auerbach helyét a kispadon az 1966/67-es idényben.

Russell ezzel az amerikai major sportok történetének első afro-amerikai vezetőedzője lett. Mint ismert, '67-ben nem a Celtics nyerte a bajnoki címet, az azt követő két évben viszont igen - így vonult vissza a center játékosként és trénerként is 1969-ben. Később Seattle-ben (1973-77) és Sacramentóban (1987-88) vállalt vezetőedzői munkát, jóval kevesebb sikerrel. 

 

Egy évvel Russell kinevezése után, 1967. április 18-án játszották a Philadelphia Sixers - San Francisco Warriors döntő harmadik találkozóját. Az összecsapást 130-124-re nyerte a Warriors, méghozzá az 55 pontos (22/48 mezőny, 11/19 büntető) Rick Barry vezetésével. Ez az 55 pont holtversenyben a második legtöbb pont, amit valaha valaki az NBA döntőjében dobott - Baylor 61-gyel vezeti a rangsort, és Michael Jordannek volt még egy 55 pontos teljesítménye az 1993-as döntő negyedik mérkőzéséről.

 

30 éve, 1991. április 18-án a Utah Jazz 130-103-ra verte a Seattle SuperSonics gárdáját, ám ez nem is a meccs miatt fontos, hanem azért, mert John Stockton 11 gólpasszt osztott ki, így 1164 assziszttal zárta az 1990/91-es idényt. A Jazz legendája ezzel saját, egy évvel korábban felállított csúcsát (1134) adta át a múltnak az egy szezon alatt kiosztott gólpasszok kategóriájában, és ez a jelenleg is érvényben lévő rekord.

 

És végül 20 évvel ezelőttre tekinthetünk vissza, miután 2001. április 18-án játszotta utolsó mérkőzését AC Green. Ez a tény azért érdekes, mivel ez volt sorozatban az 1192. összecsapás, amelyen Green pályára lépett - ez mind a mai napig rekord, és nem is nagyon látni, hogy ki és mikor fogja megdönteni. A Lakers háromszoros bajnok erőcsatára 16 szezont húzott le a ligában, a második évében hagyott ki három meccset, az összes többin viszont bevethető volt, és be is vetették. Érdekesség, hogy az 1996-97-es idényt Phoenixben kezdte, majd elcserélték Dallasba, és a csapatsorsolások szeszélye folytán abban az évadban 83 alapszakasz-meccsen léphetett pályára.