A leghosszabb NBA meccs a támadóidő bevezetése óta

November 9-e több szempontból is fontos dátum a liga történetében. Az NBA egyik, ha nem a legelső sztárja, George Mikan például 1946-ban ezen a napon játszotta első profi mérkőzését a Chicago American Gears színeiben az NBL-ben. 37 évvel később, 1983. november 9-én jelölték ki David Sternt a liga következő kommisszárjának a legendás Larry O'Brien után - Stern a következő év február elsején került hivatalba.

Két, rekordot hozó teljesítmény is ehhez a naphoz köthető. 1989-ben a Milwaukee Bucks és Seattle Supersonics 5 hosszabbításba torkolló összecsapást játszottak egymással (a Bucks nyert 155-154-re), amely holtversenyben a második leghosszabb mérkőzés volt a liga történetében, de a 24 másodperces támadóidő 1954-es bevezetése óta a leghosszabb - 1951-ben az Indianapolis Olympians és a Rochester Royals hat OT-t játszottak, 1949-ben pedig a Syracuse Nationals és az Anderson Packers vitték el öt ráadásig a saját meccsüket.

Ezen a meccsen Dale Ellis 69 percet töltött a parketten a lehetséges 73-ból (egy perccel többet, mint csapattársa, Xavier McDaniel), ez mind a mai napig csúcs a támadóidő bevezetése óta. Érdekesség, hogy Ellis kevesebb mint másfél évvel később, 1991 februárjában egy csere keretein belül a Buckshoz került, majd karrierje vége felé, 1997 és 1999 között még visszatért Seattle-be. 

A Minnesota Timberwolves játékosa, Micheal Williams 1993. november 9-én, a San Antonio Spurs ellen elhibázott egy büntetőt, ezzel viszont máig fennáló csúcsot ért el: előtte zsinórban 97-szer betalált a vonalról. A második leghosszabb ilyen streak Jose Calderon nevéhez fűzödik az NBA-ben, ő 87-ig ért el egyszer, az abszolút csúcsot pedig egy Ted St. Martin nevű úriember tartja, aki 1975 és 1992 között öt alkalommal döntötte meg a rekordot, utoljára sorozatban 5221 jó kísérlete volt.