A legkevesebb pontot hozó meccs

67 éve játszották a liga történetének legkevesebb pontot hozó mérkőzését, a Pistons 19-18-ra verte a Lakerst.

1950. november 22-én a Fort Wayne Pistons a Minneapolis Lakers gárdáját fogadta, és minden idők legpontszegényebb meccsén 19-18-ra győzött a hazai alakulat. Nem a borzasztóan gyenge dobásmutatóknak köszönhetően lett ennyi a találkozó végeredménye, hanem azért, mert ebben az idényben még nem volt támadóidő, így gyakorlatilag addig húzhatta minden csapat egy-egy támadását, amíg csak akarta. A feldobás után például 3 percig tartogatta a labdát a Detroit úgy, hogy meg se indultak a gyűrű felé - az első negyed után így is 8-7-re vezettek, hiába jelezte folyamatos fütyüléssel a több mint 7000 néző, hogy nem ezért mentek meccsre.

A félidőben már 13-11-re a Lakers állt jobban, a Minneapolis pontjaiból pedig 12-t a liga akkori legnagyobb sztárja, George Mikan szerzett. A Lakers még a negyedik negyed kezdetén is 17-16-ra vezetett, hat perccel a vége előtt pedig 1-1 büntető után 18-17 volt nekik az állás. Mikanék is beálltak erre a labdatartási taktikára, ami nekik jó volt, hiszen vezettek, 9 másodperccel a vége előtt azonban a Fort Wayne kiharcolt egy eladott labdát, az oldalvonalról jöhettek bedobással. A Pistons centere, Larry Foust azonnal megindult, egy horogdobást engedett el futtából, amibe Mikan beleért, de így is bement a labda a gyűrűbe. Slater Martin próbált még meg egy győztes dobást, de az kimaradt, így 19-18-ra győzött a Pistons - Mikan 15 pontot szerzett csapata 18 egységéből.

Nem kis mértékben ennek a találkozónak köszönhetően vezették be 1954-ben a támadóidőt, amelyet a Syracuse Nationals tulajdonosa, Danny Biasone és a GM-jük, Leo Ferris próbáltak ki egy barátságos meccsen. A két férfi meggyőzte a ligát, hogy az 1954/55-ös idényre már alkalmazzák a 24 másodperces támadóidőt (Biasone szerint 60 rádobás kellett egy csapattól, hogy élvezetes legyen a meccs, így a 48 percet, azaz a 2880 másodpercet elosztotta 120-szal, így jött ki neki a 24) - ebben a szezonban éppen a Nationals lett a bajnok. 79 pontról azonnal 93-ra ugrott a csapatok egy meccsen dobott pontjainak átlaga, a negyedik évre pedig ez a szám már 107-re emelkedett. Nagyon sokan gondolták akkoriban úgy, hogy Biasone ötlete mentette meg a ligát, az NBA akkori elnöke, Maurice Podoloff pedig egyenesen a liga történetének legnagyobb esményének nevezte.

Érdekességként lehet megemlíteni, hogy a Fort Wayne később Detroitban lett nagycsapat, a már jó ideje Los Angelesben lévő Lakers azonban eredetileg detroiti volt, 1947-ben vásárolta meg ugyanis a Detroit Gems nevű együttest Ben Berger és Maurice Chalfent, két minneapolisi férfi, ők költöztették a franchise-t Minneapolisba és nevezték át a franchise-t Lakersre. A Fort Wayne mérlege ezzel a mérkőzéssel 7-5-re, míg a Minneapolisé 5-5-re módosult, és bár ezt ekkor még nem lehetett tudni, de az 1947/48-as és az 1953/54-es idények között eltelt 7 évből ez volt az egyetlen, amikor nem lett bajnok a Lakers (1947/48-ban az NBL-t, 1948/49-ben a BAA-t, utána négyszer az NBA-t nyerték meg).

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus