A Leonard-DeRozan csere és Shaq lelépése Penny születésnapján

Az Orlando Magic 1992-ben draftolta Shaquille O'Nealt, és a center 1995-ben a nagydöntőig vitte az NBA-ben alig hat éve bemutatkozó gárdát. Újoncszerződése lejártával, 1996 nyarán korlátozás nélküli szabadügynökké vált, és bár benne volt a pakliban, hogy marad Orlandóban, végül hét évre 121 millió dollárért a Los Angeles Lakersbe igazolt, ahol végül három bajnoki címet, három döntő MVP-t és egy alapszakasz MVP-t nyert, illetve még 2004-ben is szerepelt a nagydöntőben. 

Shaq 1996 nyarán Orlandóban készült a Dream Team III tagjaként a hazai rendezésű, atlantai olimpiára, amikor az Orlando Sentinelben megjelent egy cikk, amibe a szerkesztők betettek két közvélemény-kutatást.

Az egyikben azt kérdezték az olvasóktól, hogy ha Shaq maradását elősegítené a vezetőedző, Brian Hill menesztése, meglépnék-e, amire a válaszadók 82%-a nemmel felelt. A másik kérdés az volt, hogy Shaq megér-e 115 millió dollárt (ennyit ajánlott neki a Magic), amire a válaszadók 91%-a felelt nemmel. Emellett a helyi médiában azt is feszegették, hogy nem igazi példakép, mivel a barátnőjétől van egy gyermeke, de nem akarja feleségül venni, ráadásul arról is cikkeztek, hogy klub- és olimpiai csapattársa, Penny Hardaway önmagát tekinti a gárda vezérének, és nem akarja, hogy Shaq több pénzt keressen nála. 

A sok negatív felhang is közrejátszott abban, hogy Shaq végül otthagyta Orlandót, és aláírt a Lakershez – tette mindezt július 18-án, éppen Penny Hardaway születésnapján. Ez a döntés Hardaway karrierjében komoly törést okozott, erről 2017-ben már írtunk bővebben. 

Az "eredeti" Döntés, Shaq Lakershez igazolása:

 

2001-ben szintén ezen a napon fordult nagyot a világ a Nets franchise-zal, bár ezt akkor még nem lehetett biztosan tudni. A New Jersey Nets és a Phoenix Suns elcserélte All-Star hátvédjeit: a Nets megkapta Jason Kiddet és Chris Dudley-t, cserébe Phoenixbe került Stephon Marbury, Johnny Newman és Soumalia Samake.

Kidd számított nagyobb névnek, hiszen négyszeres All-Star volt már ekkor, és az előző öt szezonjában mindannyiszor a playoffba vezette a Sunst. Ugyanakkor egyik évben sem élte túl csapatával a playoff első körét, ezért Phoenixben úgy gondolták, hogy ez az út nem vezet sehová, és a 23 éves, friss All-Star Stephon Marburyval sikeresebbek lehetnek. Marbury fiatal kora ellenére már túl volt egy csapatváltáson, az 1999-es csonkaszezonban cserélték el Minnesotából. 

A cseréből aztán egyértelműen a Nets jött ki jobban, hiszen az 1974-es és 1976-os ABA bajnoki cím óta a playoff közelébe is alig került az együttes, ehhez képest Kidd első és második Nets-évadában is a nagydöntőig menetelt a klub. A "liga történetének egyik legjobb irányítója" nimbuszát a New Jersey-ben eltöltött években polírozta Kidd, félelmetes tempójú kosárlabdát vezényelt a csapatnak, és tökéletes választásnak bizonyult a fiatal Kenyon Martin és Richard Jefferson mellé.

Bár 2003 után a nagyobb sikerek már elkerülték, összesen ötször lett All-Star a Netsből (végül tízszeres AS-ként vonult vissza), és zsinórban hatszor vitte be a rájátszásba a gárdát, mielőtt 2008 februárjában elcserélték volna Dallasba, ahol 2011-ben végül bajnoki címet ünnepelhetett. 2013-14-ben vezetőedzőként tért vissza az akkor már Brooklynban játszó gárdához, és a playoff második köréig vezette Pierce-éket – ez volt 2007 óta a csapat legjobb szereplése. 

Stephon Marbury arizonai szereplése már messze van a sikertörténettől, mindössze két teljes évadot töltött a Phoenixben, 2004 januárjában elcserélték New Yorkba. A 2002-03-as szezonban meghívták az All-Starra, és a Sunsszal bejutott a playoffba is, de annak ellenére, hogy az első meccsen parádézott a Spurs ellen, gyorsan kiesett a gárda az első körben. Vele sem lépett előre a franchise, hamar meg is váltak tőle, végül a helyére 2004 nyarán a gárdához visszahozott Steve Nash hozta meg azt a fényt, amire vártak.

Marbury további pályafutása sem sikertörténet, legalábbis az NBA-ben, hiszen érkezése után pár hónappal a Knicks még bejutott a rájátszásba, utána viszont a franchise történetének egyik legsötétebb időszaka következett, amiből "Starbury" alaposan kivette a részét. A hátvéd végül Bostonban fejezte be NBA-karrierjét 2009-ben, hogy aztán 2010-ben egy teljesen új pályafutást kezdjen Kínában, ahol háromszoros bajnokként, a kínai bajnokság abszolút szupersztárjaként, arcaként vonuljon vissza 41 évesen, 2018 februárjában. 

 

Még egy nagy lépés történt július 18-án: 4 évvel ezelőtt ezen a napon cserélte el elvágyódó sztárját, Kawhi Leonardöt a San Antonio Spurs Danny Greennel együtt a Toronto Raptorshoz DeMar DeRozanért, Jakob Pöltlért és egy 2019-es első körös pickért cserébe (utóbbiból Keldon Johnson "lett"). .

A Raptors DeRozannal nem igazán tudott jól szerepelni a PO-okban - volt ugyan keleti döntője is a kanadaiaknak, de teljesen esélytelennek mutatkoztak a legjobb keleti csapatok ellen. Greennel egy tapasztalt 3&D embert kaptak, Leonard személyében pedig megjött az az ember, aki mögé a többiek fel tudtak sorakozni. Mint ismert, bajnoki cím is lett a vége a Toronto számára, így Leonard ünnepelt Raptors-játékosként távozhatott 2019 nyarán - egy év alatt elérte azt, amiért odavitték.

A Spursnek lépnie kellett, mivel Leonard és Gregg Popovich/vezetőség kapcsolata olyan szinten megromlott, hogy Kawhi egyszerűen nem volt hajlandó San Antonióban játszani. A San Antonio DeMar DeRozant, Jakob Pöltlt, illetve egy elsőköröst kapott, amiből Keldon Johnsont sikerült megszerezni - utóbbi jó húzásnak bizonyult, bár szupersztár (egyelőre) nem lett belőle. Pöltl egy megbízható center lett a Spursnél, DeRozan sem volt rossz, végül 2021 nyaráig maradt, de lendíteni nem tudott a gárdán. DeRozanért 2021 nyarán két veteránt (Thad Young, Al-Farouq Aminu), illetve egy 2022-es másodikköröst (amivel Kennedy Chandlert húzták), továbbá egy 2025-ös elsőköröst és másodikköröst adott a Bulls - összességében nem jött ki rosszul a Leonard-cseréből a San Antonio, de olyan sokat nem is nyert vele. 

 

Penny Hardaway mellett pedig még egy All-Star születésnaposunk van ma: 25 esztendős a Miami Heat új csillaga, Bam Adebayo. A 2017-es draft 1/14-es választottja első két évében még leginkább Hassan Whiteside árnyékában játszott, egy jól pattanózó iparosnak tűnt, a csonkaszezonban azonban nemcsak játékideje, de játékának színvonala és ennek is köszönhetően szerepe is hatalmasat nőtt. 15.9 pont, 10.2 pattanó, 1.1 szerzett labda, 1.3 blokk, valamint 5.1 gólpassz került a neve mellé, védekezésben pedig nagyszerűen használta atletikusságát és játékintelligenciáját - nem véletlen, hogy meghívták az All-Star gálára, az egész NBA legsokoldalúbb magasemberei közé emelkedett, és beválasztották az All-Defensive második ötösbe is. A 2020-as nagydöntős menetelésből alaposan kivette a részét, parádés teljesítményt nyújtott, amit a klub ötéves, 163 millió dolláros szerződés-hosszabbítással honorált. A nagyon rövid "nyári" pihenő ellenére a 2020-21-es évadban is elfogadhatóan teljesített, újfent bekerült a második védőötösbe, illetve Tokióban olimpiai bajnoki címet is nyert a Team USA színeiben. A 2021-22-es évadban is All-Defensive Második Ötösbe választották, karriercsúcsot jelentő 19.1 pontot, illetve 10.1 pattanót átlagolt, a playoffban pedig főcsoportdöntőig segítette a Heatet, a Celtics elleni 7. meccsen pedig 25 pontot, 11 lepattanót és 4 gólpasszt jegyzett, nem rajta múlt az újabb döntős szereplés. Isten éltesse őt és Pennyt is!