A Wiggins-Russell csere mindkét főszereplője ünnepel, Jamal Murray 24

Kezdjük a legidősebb ünnepelttel, a 2014-es draft első választottja, Andrew Wiggins 26 éves lett a mai napon. Bár Wiggins Torontóban született és kanadai állampolgár, édesanyja Barbadoson látta meg a napvilágot, és csak 1970-ben, szüleivel költözött Kanadába - Marita Payne-Wiggins egyébként ismert sportszemélyiség Kanadában, a válogatott színeiben az 1984-es olimpián síkfutásban két ezüstérmet szerzett a 4x100-as és a 4x400-as váltó tagjaként. Édesapja szintén nem kanadai származású, Mitchell Wiggins Észak-Karolinában született, és 1982-ben az amerikai kosárlabda-válogatott színeiben nyert világbajnoki ezüstérmet, majd 1983 és 1992 között 389 NBA-meccsen lépett pályára, az 1986-os nagydöntőben is járt a Houston Rockets-szal. A papa egyébként benne volt az élet sűrűjében, a nagydöntő alatt tesztelték és kokainnal bukott le, két és fél évre el is tiltották az NBA-ben, pályafutása talán legjobb éveit kellett kihagynia... Wiggins szülei a Florida State Egyetemen találkoztak, és összesen hat gyerekük született. 

Legtehetségesebb csemetéjük már a középiskolában is Amerikában játszott (ugyanabban az “elitképzőben”, mint Gorgui Dieng, Thomas Bryant és Miles Bridges), 2013-ban pedig a Kansas Jayhawksnál töltötte el egyetlen NCAA-szezonját - a középiskolában és a 2013-14-es szezonban is az 1-2. helyen rangsorolta minden mérvadó szakértő, így nem csoda, hogy 2014 nyarán a Cleveland Cavaliers első helyen választotta ki. Ohióban viszont meg sem tudott melegedni, augusztusban a Kevin Love-ért küldött csomag legjelentősebb elemeként elpostázták Minnesotába. Profi karrierje jól indult, hiszen rögtön az Év Újonca lett, második évében pedig már 20 pont felett átlagolt, harmadik szezonjában, 2016-17-ben pedig 23.6 pontot hozott össze, ami karrierje eddigi legjobbja. 

2017 őszén meg is kapta az idő előtti szerződéshosszabbítását, ráadásul egy ötéves szupermaxot, innentől kezdve viszont teljesítménye meredeken zuhant, és bár Minnesotában nem kezdték ki (kivéve Jimmy Butlert...), összességében komoly csalódás volt a teljesítménye. Tavaly már voltak fejlődésre utaló jelek, de ez arra volt elég, hogy értéket jelentsen a Golden State Warriorsnak - 2020 elején cserélték oda D’Angelo Russell ellenértékeként. A csonkaszezon miatt igazán nem mutathatta meg magát, az idei évadban viszont eddig kiválóan játszik - nála mindig az a kérdés, hogy ez a kezdeti jó időszak meddig tart...

A csere másik oldalán szereplő, ma 25 éves D'Angelo Russell karrierje is érdekesen alakult eddig: a Louisville-ből, Kentuckyból származó irányító Floridában villantotta meg először oroszlánkörmeit, a Philadelphia 76ers All-Starjával, Ben Simmonsszal egy csapatban nyert középiskolás bajnokságot. Egyetlen egyetemi évét az Ohio State Buckeyesban töltötte, ahol több év végi díjat besepert és az öt legjobb egyetemi játékos közé választották, nem volt kérdés, hogy 2015-ben jelentkezik a draftra. A börzén a 2. helyen választó Los Angeles Lakers vitte el, de nem volt sikersztori az együttműködés - egyrészt Kobe Bryant búcsúszezonjára érkezett, nagyon nem tudott kibontakozni, másrészt csapattársai személyes dolgait tette közzé a közösségi médiában, amivel nyilvánvalóan nem lett az öltöző kedvence. Második szezonjában már jobban játszott, de több lábsérüléssel bajlódott, a menedzsment pedig inkább kicsit áron alul elcserélte Brooklynba. 

Itt vett fordulatot az addig jobbára önzőnek és nem igazán hatékonynak tartott Russell karrierje - első évében ugyan megint sok egészségügyi gondja akadt, több, mint 30 meccset kellett kihagynia artroszkópos térdműtétje miatt, de bíztak benne, így a 2018-19-es évadban már vezérként vitte be a csapatot a playoffba. Kiugró szezonjában 21.1 pontot és 7 gólpasszt átlagolt, és Victor Oladipo sérülése miatt az All-Star Gálára is meghívták - a playoffban ugyan hamar kiesett a Nets, de a lejáró szerződésű Russell válogathatott az ajánlatok között. Végül aztán nem válogatott, a Brooklyn adott neki egy négyéves, 117 milliós kontraktust és sign-and-trade keretében elpostázta a Warriorshoz Kevin Durantért cserébe. A sérülések miatt teljesen diszfunkciós Warriorsnál ő is sokat volt sérült, folyamatosan ott tornyosultak a kérdőjelek, hogy milyen jövője lehet a GSW-nél, végül aztán hamar kiderült, hogy semmilyen -tavaly februárban cserélték Minnesotába, ahol várhatóan végre otthonra lelhet majd, hiszen Karl-Anthony Townsszal nagy cimborák, és Gersson Rosas, a klub vezetője már 2019 nyarán is meg akarta szerezni. Az idei szezon egyelőre nem akalul jól sem a csapat, sem az ő számára, KAT vírus miatt esett ki, Russellen pedig nemrég hajtottak végre artroszkópos térdműtétet. 

Mai harmadik szülinaposunk, Jamal Murray 24. életévét töltötte be, és Wigginshez hasonlóan kanadai állampolgár - az ő édesapja Jamaicából vándorolt be, és szintén atletizált, mellette pedig kosarazott és edzői diplomát is szerzett. Fiát tudatosan készítette fel a profi létre és a kosárlabdára, már 13 évesen játszhatott egyetemi játékosok ellen is, illetve kung-fu és meditációs órákra járatta. Murray a legtöbb kanadai NBA-játékossal ellentétben a középiskolát is otthon végezte, innen vitte el a Kentucky Wildcats, ahol John Calipari programjában elsőként hozott össze 20 pontos átlagot, nem volt kérdés, hogy azonnal menni fog a draftra. 

A Denver Nuggets vitte el a 2016-os draft 7. helyén, és bár csak a második újoncötösbe választották be, ő lett a Rising Stars meccs MVP-je. Második évében már szintet lépett, 16.7 pontot átlagolt, mellette 90% felett büntetőzött, majdnem 38%-kal triplázott, majd a 2018-19-es évadban már egyértelműen a csapat második opciójaként villogott Nikola Jokics mögött. A Denver hat év után jutott be ismét a rájátszásba, ahol kört is mentek, majd a 2020-as buborékos playoffban már szinte rutinos veteránként csinált nagyobbnál nagyobb meccseket, a Nuggets pedig kétszer is 1-3-ról fordtott a segítségével a Jazz és a Clippers ellen, csak a Lakers ellen kapituláltak a főcsoportdöntőben - kerek tíz év után jutott el ide a Denver. A 2020-21-es szezonban eddig szinte másolja az előző két szezon számait (nemrég pedig 50 pontos karriercsúcsot ért el), bár a Denver most nem játszik annyira magabiztosan, mint tavaly. Az szinte biztos, hogy rá (is) épülni a Nuggets játéka a következő években - csapata 2019 nyarán idő előtt egy ötéves, majdnem 170 millió dolláros szerződéssel láncolta magához, amely majd csak 2025 nyarán pörög le, és Murray eddig megszolgálja az árát. 

Több csere is történt ezen a napon az NBA történetében, a legismertebb ezek közül kétségkívül Deron Williams tranzakciója. A Utah Jazz kiváló, de igencsak elvágyódó irányítója 2007-ben másodévesként főcsoportdöntőig vezette a Jazzt, 2008-ban ott volt az olimpiát nyert Redeem Teamben, 2010-ben és 2011-ben pedig meghívták az All-Star Gálára is, így Williams többre vágyott. Előbb annyira összebalhézott Jerry Sloannal, hogy a Jazzt több, mint húsz éve irányító mester inkább lemondott, összességében pedig Williams olyan hangulatot teremtett, hogy a Utah inkább elcserélte New Jersey-be napra pontosan tíz évvel ezelőtt Devin Harrisért, Derrick Favorsért, két elsőkörösért (Enes Kantert és Gorgui Dienget választották ki velük később) és 3 millió dollárért. 

A cseréből igazán egyik fél sem jött ki jól, a Jazz nem lett jobb a következő években, Williams pedig ugyan 2012-ben a csonkaszezonban még All-Star lett és Londonban megnyerte második olimpiai bajnoki címét is, de utoljára a 2012-13-as évadban nyújtott a nagy fizetésének valamennyire megfelelő játékot. Folyamatosan sérülésekkel küszködött, a Nets pedig nem is várta meg szerződése utolsó két (!) évét, inkább 2015 nyarán stretch provisionnel elengedte. Utána még Dallasban és Clevelandben próbálkozott, de két év alatt összesen 21 meccsen lépett pályára, 32 évesen, borzasztó fiatalon kopott ki végleg a ligából - érdekesség, hogy a 2015-ös stretch provision még csak most ketyeg le, azaz még idén is majdnem 5.5 millió dollárral nyomja a “fizetése” a Brooklyn sapka alatti helyét...

Több érdekes játékosmozgás is történt ezen a napon: 

2017-ben a Houston Rockets “szabadította ki” Lou Williamst a borzasztó szezont futó Los Angeles Lakerstől (a liga egyik legjobb hatodik embere pár hónap múlva visszatért LA-be, amikor a Clippershez postázták a Chris Paul-csere keretein belül, azóta is ott alkot).

1999-ben a Lakersnél úgy gondolták, hogy Dennis Rodman lehet a gyógyír a problémáikra, hamar kiderült, hogy tévesen. 

1995-ben a bajnokcsapat Houston Rockets elcserélte csereirányítóját, Scott Brooksot Dallasba - a Thunder későbbi, a Wizards jelenlegi szakvezetője egy második körös pick és a 3.7 pontos karriert felmutató Morlon Wiley miatt nem mondhatja magát kétszeres NBA-bajnoknak. 

1994-ben a Bulls megszerezte a Wolves 6.6 pontos átlaggal bíró centerét, az ausztrál Luc Longley bő négy évvel később már három bajnoki címet ünnepelhetett a triplázó Chicago kezdőcentereként. 

1989-ben a Boston Celtics jelenlegi teljhatalmú szakmai vezetője, Danny Ainge első kézből megtapasztalhatta, milyen az NBA üzleti oldala, hiszen két bajnoki címmel és egy All-Star szerepléssel a tarsolyában postázták el a szakmailag akkor nem (akkor sem...) jó helynek számító Sacramentóba. 

Még egy emlékezetes esemény történt éppen egy évvel ezelőtt: a Miami Heat visszavonultatta a klubtörténet legjobb játékosa, Dwyane Wade 3-as számú mezét.