Az első egyhangú MVP és a Knicks második bajnoki címe

48 évvel ezelőtt, 1973. május 10-én a New York Knicks 102-93-ra verte a Los Angeles Lakers együttesét, így 4-1-re nyerte a finálét, és második (mindmáig utolsó) bajnoki címét szerezte.

Az alapszakaszban a Knicks a második legjobb mérleget hozta keleten (57-25), de csak a harmadik kiemelést kapta, mert az alapszakaszt utcahosszal megnyerő Boston Celtics (68-14) ugyanabban a divízióban volt. Nyugaton a címvédő Lakers második volt (60-22) ugyanolyan mérleggel, mint az 1971-es végső győztes Milwaukee Bucks. A PO első körében a Knicks 4-1-re verte a Baltimore Bulletset, az aranysárga-lilák viszont csak 4-3-mal mentek túl a Chicago Bullson, miután nem tudtak idegenben meccset nyerni (igaz, a Bulls se).

A második kanyarban a Lakersnek volt könnyebb dolga, a Bucksot elég komoly meglepetésre kiejtő Golden State Warriorst búcsúztatták Jerry Westék, míg a Knicksnek egy igazi thriller jutott a Boston ellen. Végig váltott pályaválasztással rendezték ezt a párharcot, amelyben 3-1-re vezetett a Nagy Alma csapata. A Celtics azonban visszakapaszkodott 3-3-ra, az utolsó összecsapásra pedig Bostonban került sor - itt viszont simán nyert a Knicks, így a Boston fennállása során először bukott el hetedik meccset. A döntőben nem volt kérdés, hiszen hiába kezdett pályaelőnyben a Lakers, csak az első találkozót tudta hozni, utána zsinórban négy mérkőzésen győzött a New York.

A Knicksnél a három évvel korábbi bajnokcsapatból ott volt még Willis Reed, Walt Frazier, Dave DeBusschere, Bill Bradley és Phil Jackson is. Kisebb szerepett kapott már a pályafutása vége felé járó Dick Barnett, de ez nem volt meglepő, hiszen az egyik új érkező Earl Monroe volt - a másik pedig az a Jerry Lucas, aki ugyan nem tudta megközelíteni korábbi teljesítményét, így is nagyon hasznos tagja volt a keretnek. Reed a liga történetének első játékosa lett, aki két döntő MVP díjat is besöpörhetett. Ebben a Knicksben még egy év volt, hiszen a következő szezonban is főcsoportdöntőt játszott a gárda, ott viszont már a Boston bizonyult jobbnak, utána pedig szép sorban távoztak a nagy nevek.

A túloldalon az egy évvel korábbi csapat volt még Jerry Westtel, Wilt Chamberlainnel, Jim McMilliannel, Happy Haistonnal, Gail Goodrich-csal, Bill Bridges-zel és Pat Riley-val, de egy korszak lezárult. Westék kifelé mentek már, Chamberlainnek pedig konkrétan ez volt pályafutása utolsó mérkőzése, az 1973-as finálét követően visszavonult.

 

1987-ben ezen a napon a Warriors és a Lakers találkoztak egymással a nyugati második kör negyedik találkozóján. Természetesen toronymagas esélyese volt a párharcnak a fénykorát élő Lakers, amely 3-0-ra vezetett ekkor.

Az egyik oldalt nem nagyon kell bemutatni Kareem Abdul-Jabbarral, Magic Johnsonnal, James Worthyvel, Byron Scott-tal, AC Greennel, Michael Cooperrel, Kurt Rambisszel vagy éppen a kispadon Pat Riley-val. A túloldal legnagyobb nevei között Joe Barry Carrollt kell először megemlíteni, mint az 1980-as draft 1/1-es választottját, aki ebben az 1986/87-es idény All-Star is lett. A későbbi Hall of Famer, Dream Team-tag, Chris Mullin mindössze második idényét kezdte a ligában, de már meghatározó tényező volt, a kispadon pedig az ifjú George Karl foglalt helyet a Warriorsnál.

A negyedik meccsre Oaklandben, az Oakland-Alameda County Coliseum Arenában került sor. A negyedik negyedre fordulva úgy tűnt, söpréssel megy a következő körbe az aranysárga-lila alakulat. 102-88-ra vezettek Magicék 12 perccel a vége előtt, ám ekkor jött Eric "Sleepy" Floyd és legendás negyedik negyede.

A Floyd által szerzett 29 pont a negyedik negyedben máig fennálló rekord, ahogy második félidőben dobott 39 pontja is. Szintén egyelőre meg nem döntött csúcs a negyedik negyedben zsinórban bedobott 12 jó mezőnykísérlete. Összességében 51 ponttal, 10 gólpasszal és 4 labdaszerzéssel zárt a hátvéd a végül 129-121-re megnyert összecsapás során.

A párharcot természetesen a Lakers nyerte, amely a következő meccsen 118-106-ra múlta felül ellenfelét, így 4-1-gyel került a nyugati döntőbe, ahol kisöpörte a Seattle SuperSonicsot, majd 4-2 arányban ősi riválisát, a Boston Celticset is két vállra fektette. Egy év múlva megvédte címüket, 1989-ben viszont a Detroit Pistons söpörte az aranysárga-lilákat a döntőben.

Floydot Carroll-lal együtt Ralph Sampsonra cserélte a Warriors a következő idény közepén, ami borzasztó húzásnak minősült, mivel Sampson alig játszott már ezt követően a ligában folyamatos sérülései miatt. A Golden State olyan nagyon nem fizette meg az árát ennek a hibának, hiszen pár éven belül felépült Don Nelson kezei alatt a Run-TMC - az más kérdés, hogy azt a csapatot is módszeresen leépítették ezt követően.

Floyd teljes meccse:

 

Öt évvel ezelőtt, 2016. május 10-én is a Golden State egyik játékosa, Steph Curry volt a középpontban, aki megvédte MVP címét, miután megdöntötte saját csúcsát az egy alapszakasz során bedobott triplákat tekintve (402), csapatával pedig túlszárnyalta a 72-10-es Chicago Bulls alapszakasz-rekordját - mint ismert, 73-9-cel zárt az akkori Warriors.

Curry a liga történetének első egyhangú MVP-je lett ebben az idényben. Soha korábban és azóta sem fordult elő, hogy valakit mindenki az első helyre tegyen ezen a szavazáson. 2013-ban Gary Washburnnek (Boston Globe) sikerült Carmelo Anthonyt betennie LeBron James helyett, 2000-ben pedig Allen Iverson kapott egyetlen első helyes voksot Fred Hickmantől (CNN/SI) Shaquille O'Neal ellenében, ebben az évben viszont már senki nem volt ilyen vicces kedvében.

 

Vannak születésnaposaink is a mai napon. A legendás Dolph Schayes fia, a ligában 18 esztendőt lehúzó Danny Schayes 62 éves lett, a Philadelphia Sixers egykori kezdőcentere, a J. Walter Kennedy Citizenship trófea 2009/10-es győztese, Samuel Dalembert 40 esztendős, míg a már Kínában játszó Wilson Chandler 34. születésnapját ünnepli.

Náluk viszont talán komolyabb nyomot hagyott a ligán a Miami Heat 1988-as 1/9-es draftoltja, a Syracuse Egyetem történetének egyik legjobb centere, Rony Seikaly, aki 56 éves. A Libanonban született, de amerikai állampolgár Seikaly 1986-ban világbajnok volt az USA-val, majd az NBA-ben is kifejezetten jó centernek számított. Első évében is 11 pontot és 7 lepattanót átlagolt, ezt második szezonjára 16.6 pontra és 10.4 pattanóra tornázta fel 1.7 blokk mellett (mindhárom kategóriában a Heat legjobbja volt), amivel megnyerte a Legtöbbet Fejlődött Játékos díját. A következő négy évben is 15-17 pontos, 10-12 lepattanós kosaras volt a Heatnél, de 1994-ben Szasa Danilovicsra és Billy Owensre cserélte őt a Miami.

Két évet töltött a Warriorsnál, de játékideje és statisztikái is csökkentek ebben az időszakban (12 pont és 7.5 pattanó környékén hozott mindkét szezonban). Egy kisebb cserében tért vissza Floridába 1996-ban, az Orlando Magicnél pedig ismét nagyobb reflektorfénybe került (17.3 pont, 9.5 pattanó). Másfél éve után azonban innen is mennie kellett, a New Jersey Netsnél pedig volt egy súlyos lábfejsérülése, ami miatt kevesebb játszott az 1997/98-as szezon második felében és a lockouttal rövidített következő idényben is - lényegében emiatt a sérülés miatt kellett végül abbahagynia a játékot. 2000/01-ben még megfordult az FC Barcelonánál, de ezt követően visszavonult.

Seikaly azóta sem tűnt el, hiszen régóta DJ, jó ideje saját műsora van a Sirius XM rádióban. Isten éltesse őt és a többi említettet is!