Az első lottery és Kawhi Leonard történelmi dobása

A draftsorrend meghatározása folyamatosan változott az évek során az NBA-ben. 1949-től 1965-ig territorial pickeket használhattak a csapatok (50 mérföldön belül lefoglalhattak bárkit, ha feladták ezért első körös draftjogukat), 1966-ban azonban ezt az opciót eltörölték, és bevezették a pénzfeldobásos módszert. Ebben a rendszerben mindig a két főcsoport egy-egy legrosszabb csapata vett részt, és fej vagy írás módszerrel dőlt el, hogy ki választ az első, és ki a második helyen - a további sorrend a mérlegek fordított sorrendjében alakult, ahogyan egyébként a kezdetektől fogva.

1984-re azonban megunta a liga, hogy még a mainál is pofátlanabbul tankoltak a csapatok. Alapvetően a San Diego Clippers tulajdonosát, Donald Sterlinget akarták megállítani, aki nyíltan kimondta, hogy vereségek útján lehetnek majd egyszer sikeresek. Igaza is lehetett volna, de 1983-ban és 1984-ben is túltankolta a Clipperst a Houston Rockets, amely előbb Ralph Sampsont, utána pedig Akeem Olajuwont választotta ki az 1/1-gyel. David Stern is 1984-ben került a commish pozícióba, és azonnal változtatni akart: még 1984 júniuásban, egy Board of Governors ülésen elfogadták az új lottery-rendszert.

Eredetileg nagyon izgalmasnak ígérkezett a draftsorrend eldöntése, hiszen annyiból állt, hogy a PO-ba be nem jutó csapatok logóit berakták egy-egy borítékba, és sorrendben kihúzták, hogy ki mikor fog választani. Ez azonban nem igazán segítette azokat a csapatokat, akik tényleg gyengék voltak, nem tankoltak, hiszen minden nem PO-os együttesnek ugyanakkora sansza volt az 1/1 megszerzésére - heten voltak ilyen klubok, tehát mindenki nagyjából 14.3%-nyi eséllyel bírt.

Óriási volt a kereslet a Georgetown Egyetem centerére, Patrick Ewingra. Egyrészt abban a ligában még egyértelműen a center poszt volt a legfontosabb, másrészt Ewing rettenetesen domináns játékos volt az NCAA-ben - háromszor vezette döntőbe a Hoyast négy év alatt, egyszer nyert is a csapattal, és mindent tudott, pontot szerezni, tempót dobni, lepattanózni és védekezni is. Ewingnak a marketing értéke is hatalmas volt, és akkoriban a liga közel sem volt ilyen jó és stabil helyzetben, mint most, vagy akár csak a 80-as évek végén, a 90-es évek elején.

A New York Times már a lottery előtt arról cikkezett, hogy a ligában dolgozó vezetők és a televízió elöljárói is úgy gondolják, hogy az lenne a legjobb, ha Ewing a Nagy Almába költözne, ami a liga legnagyobb piaca. A Hawks akkori GM-je, Stan Kasten azt mondta, hogy pár hónappal a lottery előtt, egy Hawaii-i tornán azt mondta egy másik együttes vezetőségi tagja, hogy Ewing a Knicksbe megy, ez már le van zsírozva.

1985. május 12-én került sor a liga történetének első lotteryjére, ahol a Knicks nyerte az 1/1-et. Sokak szerint direkt hajlították be a New York borítékjának egyik fülét, de olyan történet is felmerült, hogy a Knicks borítékját lehűtötték, így Stern pontosan tudta, melyiket kell kihúznia.

Az mindenesetre biztos, hogy az amerikai major sportok történetében először történt bármiféle próbálkozás a tankolás megakadályozására. Stern pedig óriásit húzott azzal, hogy TV-re vitte ezt az eseményt - hatalmas érdeklődés volt a lotteryre egy olyan időszakban, amikor a draftot is csak valamikor hét közben délután adták le, a PO-meccsek jó részét pedig nem közvetítette az országos TV. Stern a bundáról is csak annyit mondott, hogy nem érdekli mint mondanak az emberek, amíg nézik az NBA-t, és nem az addigi botrányokról, a jogtalan költözésekről és a drogokról beszélnek.

Az 1985-ös lottery legnagyobb vesztese a Golden State Warriors volt. Al Attlesék zárták az alapszakaszt a legrosszabb mutatóval, mégis csak a lottery legvégén, a hetedik helyen választhattak, ami láthatóan mélyütés volt a GM-nek és a franchise-nak. Az is igaz viszont, hogy Chris Mullinnel kifejezetten jól járt az oaklandi alakulat, és itt is igaz volt, hogy a jó drafthely önmagában semmit nem jelentett - Karl Malone (1/13), Joe Dumars (1/18), AC Green (1/23), Terry Porter (1/24) és Manute Bol (2/35) is jóval később keltek el, mint Wayman Tisdale (1/2), Benoit Benjamin (1/3), Jon Koncak (1/5) vagy Joe Kleine (1/6).

1987-ben változtattak a lotteryn, akkor már csak a Top3 picket húzták ki, tehát a legrosszabb csapat is minimum a negyedik helyen választhatott. 1990-ben vezették be a súlyozott lottery rendszert, amit azóta is folyamatosan csiszol a liga.

 

1974. május 12-én a Boston Celtics a Milwaukee Bucks vendége volt, és 102-87-es sikerével idegenben húzta be a bajnoki címet 4-3-as összesítéssel. Ez volt a Celtics történetének első végső győzelme, amelyet nem Bill Russell-lel a pályán szerzett a csapat - összességében 12. alkalommal ért fel a csúcsra.

Mint ismert, a Celtics 13 év alatt 11-szer lett bajnok 1969-ig bezárólag, ám Russell és Sam Jones visszavonulása után rögtön negatív mérleggel zárt az együttes. 1970-ben azonban így ledraftolhatta Dave Cowenst, aki az Év Újonca és John Havlicekkel együtt az új Celtics vezére lett. 1971/72-ben már újfent megnyerte keletet a Boston, egy évre rá pedig az egész alapszakaszt, ráadásul egészen pazar, 68-14-es mutatóval. Az 1973-as rájátszásban még a későbbi bajnok New York Knicks kiejtette a Celticset 4-3-mal, ráadásul akkor a hetedik meccset otthon bukták a bostoniak, ebben az idényben azonban jött a visszavágás.

A Celtics most is megnyerte keletet (56-26), az alapszakasz győztese azonban az 1971-es bajnok, a továbbra is Kareem Abdul-Jabbar vezette Milwaukee Bucks lett. A Boston 4-2-vel verte a Buffalo Bravest, majd 4-1-gyel búcsúztatta a címvédő Knickset, míg a Bucks 4-1-re verte a Los Angeles Lakerst, és 4-0-ra a Chicago Bullst. A fináléban a Celtics rögtön elvette a pályaelőnyt, a Bucks a negyedik találkozón visszavette azt, a Boston azonban az ötödik meccsen megint nyerni tudott Milwaukee-ban. A hatodik találkozó legendás lett, duplahosszabbítás után maradt életben a Bucks, miután KAJ a második ráadás végén elővette leghíresebb fegyverét. A wisconsiniak azonban nem tudták kihasználni lélektani fölényüket, a hetedik meccsen simán kikaptak hazai pályán - a párharc során harmadjára.

A Milwaukee-nál Abdul-Jabbar mellett ott volt még Oscar Robertson, de pályafutása leggyengébb idényét produkálta (12.7 pont, 4.0 pattanó, 6.7 gólpassz), és vissza is vonult ezután a meccs után. Mellettük az egy évtizedig 20 pont körül átlagoló, négyszeres All-Star Bob Dandridge, illetve Lucius Allen voltak a Bucks legjobbjai. A túloldalon a már említett Cowens és a Finals MVP-nek megválasztott Havlicek mellett ott volt már az 1969-ben draftolt, összesen 7-szeres All-Star, Hall of Famer és 1976-os döntő MVP Jo Jo White, a rutinos, dupla-duplát átlagoló Paul Silas, az ekkor már karrierje vége felé járó, de még mindig nagyon hasznos Don Nelson, a még csak másodéves, legjobb éveit ezt követően, a Phoenix Sunsnál töltő, ott 20-25 pontos szezonokat hozó Paul Westphal és Don Chaney is.

 

A végére pedig két, két évvel ezelőtti esemény maradt. Az a híresebb eset, ahogyan Kawhi Leonard 2019. május 12-én elsüllyesztette a Philadelphia Sixerst, az ő kosarával győzött a Toronto Raptors 92-90-re, jutott tovább a Phillyn 4-3-mal, majd nyerte meg később a bajnoki címet. A liga történetének első buzzer-beater győztes dobása volt ez, amit valaki egy PO-sorozat hetedik meccsének végén dobott.

Leonard történelmi dobása mellett kicsit elsikkadt, hogy a Portland Trail Blazers idegenben, Denverben győzte le szintén hetedik meccsen 100-96-ra a Nuggetsot és jutott 19 év után ismét főcsoportdöntőbe. A Portland az első körben Damian Lillard integetős triplájával ütötte ki és bomlasztotta is fel a Westbrook-George féle OKC-t, míg a Denver hét meccsen gyűrte le a San Antoniót. A második körben kiváló párharcot raktak össze a felek, az első meccset nyerték Jokicsék, majd 2-1-re fordított a Blazers, 3-2-re visszavágott a Nuggets. A hatodik meccset hazai pályán simán behúzták Lillardék, majd következett a hetedik összecsapás. Itt a Denvernél Jamal Murray, a Blazersnél Lillard dobott borzasztóan gyengén, de a vendégeknél CJ McCollum 50% felett célzott mezőnyből és 37 pontig jutott, ezzel pedig felzárkóztak a 12 ponttal elvesztett első negyedet követően.

A hős azonban végül nem McCollum, hanem a 2010-es draft 1/2-es kiscsatára, Evan Turner lett, aki az első három negyedben nem brillírozott, ám a negyedik negyedet végigjátszotta, ez idő alatt beszórt 10 pontot (2/3 kétpontos, 6/7 büntető), leszedett 4 lepattanót, adott 2 gólpasszt és még egy blokkot is kiosztott - 96-98-nál az ő két hidegvérű büntetője zárta le a meccset. Ennek a váratlan extrának köszönhetően a Portland jutott a főcsoportdöntőbe, ahol végül a Warriors kisöpörte - az 1988-as születésű, még mindig csak 33. évét taposó Turner azóta már visszavonult és a Boston Celtics segédedzője lett.