Az NBA legfiatalabb Hall of Famere

1928. március 22-én látta meg a napvilágot az NBA korai korszakának egyik nagy alakja, Ed Macauley. A 203 centi magas centert az akkor még létező, ún. "Territorial" pickkel választotta ki a St.Louis Bombers - Macauley St. Louisban született, oda járt középiskolába és egyetemre is. Mivel a Bombers 1950-ben megszűnt, így újra draftolhatták Macauley-t, és ezúttal a Boston Celtics vitte el.

Az NBA történetének első 7 All-Star gáláján ott volt (1951-57), sőt, ő volt az első ilyen rendezvény MVP-je. Bostonban töltött első három idényében az All-NBA első csapatába választották (1950/51 - 1952/53), a rá következő szezonban pedig a másodikba került be. Egészen kiváló scorer volt, hiszen első 7 profi évében úgy volt 18-20 pontos játékos, hogy a TS% alapján mindig a liga 7 legjobbja között volt (kétszer nyerte is a kategóriát).

Csapatsikerek nem adatottak meg neki Bostonban, 1956 nyarán pedig őt és Cliff Hagant adta a St.Louis Hawksnak a Boston azért a pickért, amin Bill Russellt húzták a drafton. Macauley első "otthon" töltött idényében All-Star lett, a másodikban pedig felért a csúcsra, a legendás Bob Pettit palánk alatti társaként bajnoki címre vezette csapatát.

Egy évvel később, 1959 nyarán, 30 évesen vissza is vonult, mivel csak 14 meccset tudott játszani abban a szezonban. 1960-ban, 32 évesen választották be a Hírességek Csarnokába, ezzel minden idők legfiatalabb Hall of Famere. 22-es mezszámát a Celtics visszavonultatta. Sajnos 2011. november 8-án, 83 évesen elhunyt. Isten nyugosztalja!

 

18 évvel később, 1946. március 22-én született a Celtics kétszeres bajnoka, Don Chaney. A védekezéséről híres hátvédet az 1968-as draft 12. helyén vitte el a Celtics. Újonc idényében, majd 5 évvel később, 1974-ben is bajnok lett a Bostonnal. 1975/76-ban lehúzott egy évet az ABA-ban, majd visszatért az NBA-be. Kicsivel több mint egy szezont töltött a Boston ősi ellenfelénél, a Los Angeles Lakersnél, majd a híres-hírhedt Kermit Washingtonnal és egy 1978-as első körössel csomagban visszatért a Celticshez az 1977/78-as szezon közepén.

1980 nyarán vonult vissza az All-NBA második legjobb védőcsapatába ötször beválasztott Chaney. Érdekesség, hogy a liga történetének egyetlen játékosa, aki játszott egy csapatban Bill Russell-lel és Larry Birddel is.

22 szezont húzott le edzőként ezt követően, ebből 12-t vezetőedzőként. Irányította a Los Angeles Clipperst (1984-87), a Houston Rocketset (1988-92), a Detroit Pistonst (1993-95) és a New York Knickset is (2001-04). 1991-ben az év edzőjének választották, az 1994-es vb-n diadalmaskodó Dream Team II-ben pedig segédedzőként vállalt szerepet.

 

Pontosan 20 évvel később, 1966. március 22-én látta meg a napvilágot a Lakers háromszoros bajnoka, Brian Shaw. A hátvédet az 1988-as draft 24. helyén vitte el a Boston Celtics, és bár bekerült a második újonc ötösbe, óriási vándormadár lett belőle, lehúzott például egy évet Olaszországban is. Két és fél NBA-idény után Miamibe cserélték, ahonnan újabb két és fél szezon után szabadügynök lett. 1994 nyarán az Orlando Magicet választotta, akikkel döntőbe került 1995-ben, de itt is csak három idényt töltött.

Az 1997/98-as szezon kezdete előtt a Golden State Warriorshoz cserélték, akik még ebben az idényben, a deadline előtt Philadelphiába továbbították. Év végén lejárt a szerződése, és az 1998/99-es szezont majdnem teljesen kihagyta - csak áprilisban írt alá a Portland TrailBlazershez. Houstonba cserélték a következő idény kezdete előtt, de a Rockets kitette keretéből, és ekkor írt alá a Lakershez.

Ez volt az igazi telitalálat számára, hiszen a Lakers triplázásából ő is kivette a részét (2000, 2001, 2002), 2003 nyarán tehát úgy tudott visszavonulni, hogy pályafutása az állandó költözésektől függetlenül is teljes volt.

Kicsit több mint egy évig dolgozott ezután játékosmefigyelőként a csapatnak, majd a 2004/05-ös szezon közben kinevezték segédedzőnek. 2011-ig töltötte be ezt a posztot, majd miután nem őt nevezték ki Phil Jackson utódjának, az Indiana Pacershez távozott. 2012 nyarán is sokan akarták főedzőnek a hírek szerint, de erre csak 2013 nyarán került sor, a Denver Nuggets kispadjára került. Két negatív mutatót produkált az együttessel, így már a 2014/15-ös idény vége előtt menesztették.

2016-ban visszatért az aranysárga-lilákhoz, három éven keresztül Luke Walton szakmai stábjának tagja volt, jelenleg pedig a G-League saját csapatát, a fiatal tehetségeket NBA-re felkészítő Ignite-ot irányítja. 

 

Shaw-nál hat évvel később, 1972. március 22-én született minden idők egyik legmagasabb NBA-játékosa, Shawn Bradley. A 229 centis center egy év egyetem és két év "mormon-misszió" után, 1993-ban jelentkezett a draftra, ahol a Philadelphia 76ers Chris Webber után, Penny Hardaway előtt elvitte a második választási joggal.

Pontszerzése és lepattanózása egész karrierje során hullámzó volt, de blokkolásban a liga legjobbjai között volt. Első nyolc évében 2.5 prakker fölött átlagolt mindig - első hat évében 3.0 fölött -, egyszer nyerte is a kategóriát.

Két és fél év után azonban a Philly feladta a vele való kisérletezgetést, és Derrick Colemanért a New Jersey Netshez cserélték. Itt első fél szezonja pazarul sikerült, 1996 márciusában például a liga történetének első játékosa lett, aki kétszer is megcsinálta egy szezonon belül, hogy egymást követő két meccsen is legalább 10 blokkot jegyzett. Ettől függetlenül a következő idény közben továbbcserélték a Dallas Maverickshez, ahol pályafutása utolsó 8 és fél évét töltötte, itt hagyta abba a profi játékot 2005 nyarán.

Visszavonulása után egy veszélyeztetett gyerekekkel foglalkozó magániskola tanácsadója, edzője, tanára lett. 2010-ben republikánus jelöltként indult a Utah-i képviselőház egyik posztjáért, ám alulmaradt demokrata ellenfelével szemben. A nagy blokkok mellett óriási poszterekre is felkerült azért, és sokan a Space Jamből ismerik. Nemrég sajnos kiderült, hogy 2021. januárjában olyan súlyos biciklibalesetet szenvedett, hogy lebénult és kérdéses a felépülése. 

 

Bradley-nél mindössze két évvel fiatalabb, 1974. március 22-én született a 2007-es Év Védője, Marcus Camby. A centert az 1996-os draft 1/2-es pickjével választotta ki a Toronto Raptors - úgy, hogy 1996-ban minden nagyobb egyéni egyetemi elismerést besöpört -, második évében már meg is nyerte a blokklistát (3.7), de az idény végén a New York Knickshez cserélték Charles Oakley-ért cserébe. A Knicksszel azonnal döntőbe jutott 1998/99-ben, de a San Antonio Spurs ellenében nem tudott gyűrűt nyerni, Camby pedig 4 év után továbbállt - illetve "állították".

Nenével és Mark Jacksonnal együtt, Antonio McDyessért cserébe a Denver Nuggets játékosa lett 2002 nyarán, legjobb éveit a coloradóiaknál töltötte. Hat szezon húzott le a Nuggetsnél, amelyből kettőben az All-Defensive második csapatba (2004/05, 2005/06), kettőben pedig az elsőbe jelölték (2006/07, 2007/08). Háromszor nyerte ezekben az években a blokklistát, 2006/07-ben pedig az Év Védőjének választották. Sikerei ellenére 2008 nyarán mindössze egy második körös draftjogért a Los Angeles Clippershez került, itt pedig folytatódott "világjárása".

Másfél év múlva, a 2010-es deadline előtt a Portland TrailBlazershez cserélték. Két évet húzott le itt, a 2012-es deadline előtt küldték Houstonba, ahonnan egy fél szezon után távoznia kellett New Yorkba, onnan pedig egy év után Torontóba. Nyáron megmondta, hogy a kanadaiaknál nem játszik, ezért kivásárolták. Aláírt a Houston Rocketshez, de lesérült, ezért onnan kirakták. Bal lábfejével voltak egyébként gondok, meg is kellett műteni, és ebből a sérüléséből már nem tért vissza, 2013-ban láthattuk a pályán utoljára.

 

Az ünnepelteken kívül is van még miről beszélni március 22-e kapcsán. Wilt Chamberlainnek például különösen jó napja volt ez, hiszen 1960-ban egy 50 pontos, 35 pattanós meccset produkált a Boston Celtics elleni 128-107-es győzelem alkalmával, két évvel később, 1962-ben pedig a Syracuse Nationals elleni 121-104-es siker során 56 pontig és 35 pattanóig jutott.

A Memphis Grizzliesnek már kevésbé ízlik ez a nap. 14 évvel ezelőtt, 2007. március 22-én Kobe Bryant újabb nagy estéje jött el: zsinórban harmadik meccse érte el az 50 pontot, sőt, a Grizzliest egyenesen 60-nal szórta meg (20/37 mezőny, 3/7 tripla, 17/18 büntető) egy 121-119-es győztes meccs során. Három éve, 2018. március 22-én azonban még nagyobb pofont kapott a Memphis, hiszen a Charlotte Hornets 140-79 arányban, 61 ponttal győzte le a Grizzliest - ez volt minden idők hatodik legegyoldalúbb összecsapása az NBA-ben.

 

Két éve, 2019. március 22-én pedig a Houston Rockets sztárja, James Harden került a középpontba, hiszen a San Antonio Spurs ellen 115-111-re megnyert összecsapáson beállította 61 pontos (19/34 mezőny, 9/13 tripla, 14/17 büntető) karriercsúcsát, amelyet január 23-án, New Yorkban dobott majdnem két hónappal korábban. Harden ezzel Michael Jordan, Kobe Bryant és Wilt Chamberlain után a negyedik olyan játékos lett a liga történetében, aki egy szezon során legalább kétszer elérte a 60 pontot.