CJ McCollum 28 éves, Dejounte Murray 23, Trae Young 21

Több aktív játékos is ma ünnepel, kezdjük velük, elsőként CJ McCollummal. 15 évesen nem úgy nézett ki, mint akiből valaha komoly játékos lehet, ekkoriban ugyanis 157 centiméter magas volt. Szerencsére aztán megindult a növésben, a következő két évben már elérte a 180 centi feletti magasságot (most 191), ám hiába remek ohiói gimnáziumi évei, a nagymértékű növekedés miatt szó szerint elfújta szél, mindössze 75 kilót nyomott, így csak egy kisebb Div-I-es magánegyetemre, a Lehighra került be sportösztöndíjjal 2009-ben. Itt azán ki is töltötte az idejét, négy év alatt pedig ritkán látható magasságokba emelte a programot: 2010-ben bejutottak a 64-es főtáblára, ahol pont a Kansas jött szembe (McCollum 26 pontot szórt), majd 2012-ben már kört is tudtak menni a March Madnessben, ráadásul nem akárkiket, a Duke Blue Devilst takarították el McCollum 30 pontjára támaszkodva. A csapat vezére már itt megvillantotta, milyen remek dobó, és amikor végre 2013-ban jelentkezett a draftra, a Portland meglátta benne Damian Lillard leendő hátvédtársát, és a 10. helyen be is húzta. 

Újoncszezonja előtt összeszedett egy lábsérülést, emiatt hamarabb mutatkozott be a D-Ligában, mint az NBA-ben, első két évében összesen 100 alapszakasz-meccsen játszott, 5.3 és 6.8 pontot átlagolt, azonban a 2015-ös playoffban már sikerült villannia, az egyik meccsen 33 pontot szórt a Grizzliesnek. 2015-16-tól már kiharcolta magának a kezdőpozíciót, pontátlaga hirtelen 20.8 pontra nőtt, meg is kapta a Legtöbbet Fejlődött Játékosnak járó díjat, és a rájátszásban is sikerült kört mennie a Blazersszel. 

McCollum az elmúlt négy évben a liga egyik legstabilabb, magas szinten teljesítő játékosának számít, 20 pont feletti átlaggal, bőven 80% feletti büntetőzéssel, 40% körüli triplázással, és ami abszolút kiemelendő: ezeket a számokat, sőt jobbakat hoz a rájátszásokban is – az idei, főcsoportdöntős menetelésből például 24.7 ponttal vette ki a részét. A liga egyik „legbecsületesebb” kosarasa, aki 2016 nyarán előre megkapta 2017-től induló 4 éves, 100 millió feletti hosszabbítását, ennek tudatában csinált egy karriercsúcs idényt 23 ponttal, 91.2%-os büntetőzéssel és 42.1%-os triplázással. Az évek óta remek alapszakaszokat eleddig nem honorálták All-Star meghívással, de ha idén is tartja számait és a Portland ott lesz a nyugati élmezőnyben, lassan már illene, pláne ezután…

McCollum egyébként a Lehighon művészetekből és újságírásból diplomázott, számos cikket publikált már és többek között meginterjúvolta Adam Silvert is. 

Az Atlanta Hawks jövőjének letéteményese, Trae Young számára még talán idén nem elérhető a Gála főmeccse, de újoncként mutatott játéka alapján ez már csak idő és a Hawks szereplésének függvénye. Az Oklahomában felnövő, és a helyi egyetemre kerülő Young mindössze egy évet töltött az NCAA-ben, de rögtön az egész egyetemi liga legjobb pontszerzője és gólpasszadója lett. Tavaly az ötödik helyen választotta a Dallas, de rögtön el is cserélték Luka Doncic-ért az Atlantába, ahol azonnal elképesztően jó meccseket láthattunk tőle, korát meghazudtoló módon vált vezérévé a fiatal gárdának, abszolút felnőtt a feladathoz – saját bevallása szerint a kinti dobásait Steph Curry, a játékszervezését Steve Nash ihlette. Újoncévében 19.1 pontot, 8.1 gólpasszt és 3.7 lepattanót rakott össze, ha a 32%-os triplázását feljavítja, a közeljövő egyik nagy sztárja válhat belőle. 

Ma 23 éves egy másik reményteljes, fiatal irányító, Dejounte Murray is, aki nem a csillogásról, inkább a nagyon sokoldalú, elöl-hátul extrára képes játékáról ismert. A hátvéd Seattle-ben nőtt fel, több korábbi NBA-játékost (Jamal Crawford, Doug Christie, Nate Robinson) adó középiskoláját három állami bajnoki címig vezette, egyetlen NCAA-idényét pedig a helyi Washington Egyetemen töltötte, ahol már megvillantotta sokoldalúságát (16.1 pont, 6.0 lepattanó, 4.4 gólpassz, 1.8 labdaszerzés) – nem is csoda, hogy az ilyen játékosokra specializálódott Spurs elvitte a 2016-os draft 29. helyén. Első szezonjában keveset játszott, tavalyelőtt viszont szezon közben kapta meg a karmesteri pálcát, és annyira jól muzsikált, hogy egyrészt beválasztották az All-NBA Második Védőötösébe, másrészt őt szánták a San Antonio új, „teljes munkaidős” kezdőirányítójának. Ezt a tervet a 2018/19-es előszezonban összeszedett súlyos térdsérülése meghiúsította, az egész évadot ki kellett hagynia, most viszont már teljesen egészségesen az idei lehet a kiugró éve. 

Nemrég még az aktív játékosoknál számolhattunk volna Tyreke Evansszel, ám idén májusban a liga az anti-drog szabályzat megsértése miatt eltiltotta az NBA-től, leghamarabb 2021-ben kérheti, hogy engedélyezzék számára a játékot a ligában. Pedig nagyszerűen indult a hátvéd-kiscsatár karrierje, végzős középiskolásként több MVP-díjat is besöpört az év végi gálákon, egyetlen memphisi NCAA-szezonja pedig annyira jól sikerült, hogy a Sacramento a 2009-es draft 4. helyén el is vitte. Első éve alapján már azt lehetett hinni, hogy a Kings kifogta az aranyhalat, hiszen az Év Újoncaként 20 pont, 5-5 gólpassz és lepattanó felett átlagolt, erre rajta kívül csak Oscar Robertson, Michael Jordan és LeBron James volt képes. 

A folytatás azonban nem sikerült ilyen fényesen, második évétől kezdve folyamatosan sérülésekkel bajlódott, szépen lassan elfogyott körülötte a levegő Sacramentóban – 2013 nyarán el is cserélték New Orleansba. Itt ismét úgy tűnt, hogy magára talál, 2013-14-ben csereként remekelt, második évében pedig 79 meccsen 16.6 pontot, illetve karriercsúcsokat jelentő 5.3 pattanót és 6.6 gólpasszt hozott össze. Ezután azonban megint jöttek a sérülések, jobb térde nem bírta a terhelést, mindössze 25 meccsen játszhatott, majd 2017 februárjában vissza is cserélték Sacramentóba. 2017 nyarán úgy döntött, visszatér Memphisbe, ahol remekül helyettesítette a játékra képtelen Mike Conley-t, azonban a szezon közepén felmerült, hogy elcserélik, ezért több meccsen is kiültették, később pedig bordasérüléssel bajlódott – összességében így is nagyszerű számokat hozott (19.4 pont, 5.2 pattanó és ugyanannyi gólpassz). 2018 nyarán nem maradt, Indianába írt alá, ahol hatodik emberként számítottak rá és hozta is ezt a szerepkört, bár ekkor már mindössze átlag 20 percre fért be a csapatba – májusban aztán a liga eltiltotta, mivel keményebb drogot (nem marijuánát) fogyasztott. Két év múlva kérheti „visszafogadását” a ligába, meglátjuk, így történik-e. 

Még valakiről érdemes megemlékezni: ma lenne 94 éves Jake McCloskey, közismert becenevén Trader Jack, aki már sajnos két éve nincs közöttünk. Az egykori kiképző őrmester 28 évesen, 1953-ban egyetlen meccs erejéig belekóstolt az NBA-be játékosként, majd 1972 és 1974 között a Portland kevés sikert megélt vezetőedzőjeként, majd a Lakers segédedzőjeként is, ám végül Detroitban találta meg az igazi helyét. 1979-ben nevezték ki a Pistons GM-jének, és tevékenységével alaposan megkavarta a michigani állóvizet, 1979 és 1992 között nem kevesebb, mint 30 cserét rakott össze, ezért is ragadt rá beceneve. Az 1989-ben és 1990-ben bajnok Pistons tagjai közül Laimbeert, Mahornt, Vinnie Johnsont és Mark Aguirre-t is ő hozta a csapathoz, illetve ő draftolta Isiah Thomast, Joe Dumarst, Dennis Rodmant és John Salley-t is – no meg két további All-Start, Kelly Tripuckát és Ricky Pierce-t, összességében a liga történetének egyik legjobb GM-jeként emlékezhetünk rá.