Egy éve szórt 61 pontot Damian Lillard, 33 éves lett Patty Mills

A 2020-as alapszakaszt az orlandói buborékban zárták a csapatok, a Portland sztárja, Damian Lillard pedig alaposan odatette magát, a Dallas elleni összecsapáson karriercsúcs-beállítást jelentő 61 pontig jutott 17/32-es mezőnymutatóval, közte 9/17 triplával és 18/18 büntetővel, emellett még nyolc gólpasszt is kiosztott - csapata 134-131-re meg is nyerte az összecsapást. 

Lillard pár hónappal korábban, 2020 januárjában szintén 61 pontot hintett a Warriors elleni győztes meccsen, ugyanebben a szezonban pedig korábban már egy 60 pontos meccset is lerakott a Brooklyn ellen, ezzel pedig csatlakozott Wilt Chamberlainhez: ők ketten voltak képesek egy szezonon belül háromszor is legalább 60 pontos teljesítményre. 

Ugyanezen a napon a Brooklyn 108-96 arányban legyőzte a Magicet, de ehhez a kezdőben játszó Justin Anderson nem sokat tett hozzá: 1/15-ös mezőnymutatóval zárt. Az igazán "látványos" a 0/12-es triplamutatója volt, ezzel pedig a beállított egy NBA-rekordot, a legtöbb triplakísérlet számát találat nélkül. Korábban két játékos, Eric Gordon (2020 februárjában) és Brook Lopez (2018 novemberében) "tartotta" ezt a rekordot. Anderson 2020 decemberében még aláírt a Philadelphiához, de nemsokára felbontották a szerződését, azóta pedig nincs csapata. 

33 éves lett a mai napon Patty Mills, az ausztrál kosárlabda egyik legnagyobb legendája. Az irányító már 2007-ben, mindössze 19 évesen bemutatkozott az ausztrál válogatottban, a Boomers történetének harmadik bennszülött származású játékosaként - a második egyébként nagybátyja, Danny Morseu volt, aki az 1980-as és 1984-es olimpián is részt vett. 

Mills túlszárnyalta rokonát, az ausztrál válogatottal négy olimpián (2008, 2012, 2016 és 2021) vett részt, 2012-ben a torna gólkirálya lett, megelőzve Kevin Durantet, 2016-ban negyedik helyen végzett a csapattal, idén pedig Tokióban (ahol a megnyitón ő volt az egyik ausztrál zászlóvivő) végre felállhatott a dobogóra - a bronzmeccsen bődületes, 42 pontos, 9 gólpasszos teljesítménye még Luka Doncic-ot is elhomályosította. 

2008-as olimpiai szereplése felhívta rá a figyelmet az NBA-ben is, bár ekkor már az NCAA-ben játszott egy kisebb egyetemen. 2009-ben a Portland Trail Blazers a 2. kör 55. helyén választotta ki, és két évet játszott is Oregonban, második szezonjában már értékelhető perceket is kapott. A szerződése a 2011-es lockout előtt lejárt, szabadügynökként otthon, majd Kínában játszott, amikor pedig az NBA-ben visszaállt a rend, kisebb kínai ajtócsapkodás után visszatért a ligába - a Spurstől kapott egyéves (gyakorlatilag féléves) szerződést). Itt rögtön volt egy 30 pontos meccse, a Spurs pedig újraigazolta, innentől egészen 2021 júliusáig a texasiakat erősítette. Első teljes szezonjában a Spurs nagydöntőig menetelt, ebből Mills még sérülések miatt annyira nem tudta kivenni a részét, a 2014-es bajnoki címnél viszont már a San Antonio rotációjának fontos tagjaként vállalt részt, az alapszakaszban 10, a playoffban 7 pont felett átlagolt. 

A következő években is rendre hozni tudta megbízható játékát Tony Parker cseréjeként, a kispad vezéreként, és szépen lassan a Spurs történetének egyik fontos játékosává nőtte ki magát, aki több mint 650 alapszakasz és több mint 80 playoff-meccsen segítette a gárdát, és a legnehezebb időkben is kitartott a csapat mellett. Idén nyáron elkezdődött a Spursnél az elkerülhetetlen fiatalítás, Mills pedig a Brooklyn Netshez igazolt, 33 évesen megcéloz még egy bajnoki címet - az olimpiai formáját látva rajta nem fog múlni. 

Még egy születésnaposunk van ma, 1961-ben ezen a napon született Craig Ehlo. A neve leginkább onnan ismerős, hogy 1989-ben Michael Jordan róla dobta egyik legnagyobb kosarát a Cavaliers elleni párharc ötödik meccsének végén. Pedig Ehlo nem volt egy rossz játékos: 1983-ban draftolta a Rockets, akikkel 1986-ban már a nagydöntőt is megjárta, majd ezen a nyáron igazolt Clevelandbe, ahol pályafutása lényegi részét töltötte. Az első három évében fontos cserejátékosként, 1989 és 1993 között kezdőként szerepelt, utóbbi időszakban rendre 10 pont felett átlagolt. A Cavs sajnos ezekben az években rendre a Bullsszal találta magát szemközt a rájátszásban, ahol Ehlo sem tudott mit kezdeni MJ-vel - legtovább 1992-ben jutott a Cavsszel, akkor a főcsoportdöntő jelentette a végállomást. 1993 nyarán eligazolt, még három átlagos szezont hozott Atlantában, majd 1997-ben Seattle-ből vonult vissza. Visszavonulása óta szakkommentátorként, segédedzőként dolgozik. 

Ehlo 2015-ben egy interjúban elmondta, hogy soha nem heverte ki igazán a Dobást, ráadásul éppen az 1989-es playoffban játszott először kiválóan, ezen az ominózus meccsen is 24 pontot vert be fájós bokával. Egyébként a visszaemlékezések szerint kifejezetten jól védekezett ekkoriban Jordanen, ám a párharc harmadik meccséről hiányzott sérülés miatt - ha ott játszik, lehet, hogy 3-1-re nyeri a párharcot a Cavs és a Dobás meg sem történik. Ehlo egyébként arról is ismert, hogy háromszor dobottt 31 pontos karriercsúcsot, nem akárkik ellen: Michael Jordan, Dominique Wilkins és Ron Harper állt a túloldalon.