Emlékezzünk meg a dinasztiáról, ami soha nem vált dinasztiává

Az NBA története tele van olyan sikertörténetekkel, ahol a csapatok saját draftoltjaik sztárrá felépítésével érnek el óriási sikereket - gondoljunk csak a Bill Russell-féle Bostonra, a Jordan-Pippen-Grant féle első Bulls-triplázásra, a Spurs Duncan-Parker-Ginobili agytrösztjére, de akár a Warriors 2015-ös gárdájára, ahol Curry, Thompson, Green és Barnes is a saját draftolt játékos volt. 

Vannak azonban olyan draftról építkező projektek, amelyek papíron hibátlanul néznek ki, ám a végén csak a kérdőjelek maradnak - ennek tankönyvbe illő példája az elmúlt 10 év Thunderének villámgyors felemelkedése, majd lassú, fájdalmas kimúlása. Három későbbi MVP, mellettük a liga egyik legjobb palánk alatti védője (fantasy trivia: évekig az nyerte a fantasy ligákban a blokkokat, akinél Serge Ibaka játszott, annyira kiemelkedett a mezőnyből...), de elég volt egy apró hiba - Harden 2012-es elcserélése -, amin jó eséllyel múlt az OKC bajnoki címe. Sose tudjuk meg, hogy tényleg ezen múlt-e, de érdemes röviden visszatekinteni a Thunder nagy korszakára, amelynek a napokban lett (hivatalosan is) vége. 

Kevin Durantet 2007-ben a második helyen, Russell Westbrookot 2008-ban a negyedik helyen húzta a Sonics, majd nem sokkal később a franchise el is költözött Oklahomába, ahol a 2009-es drafton a 3. helyen érkezett James Harden. A nagy hármas mindössze három szezont töltött együtt, utolsó közös évükben, 2012-ben nagydöntőt játszhattak a Miami Heattel, majd 2012 nyarán a klub megtartotta Serge Ibakát, míg Harden elmondása szerint kapott ugyan egy négyéves hosszabbítási ajánlatot a Thundertől, de nagyon kevés időt hagytak neki átgondolni, így végül nem fogadta el - 2012 őszén az OKC el is postázta Houstonba.

A történet további része közismert, a Thunder a következő négy évben is ligaelit gárda maradt, Kevin Durant 2014-ben MVP lett, azonban vagy Russell Westbrook, illetve Kevin Durant sérülése akadályozta meg őket a komolyabb eredmény elérésében, vagy a saját chokerkedésük - utóbbira jó példa a 2016-os, 3-1-ről elbukott főcsoportdöntő. 2016 júniusában Serge Ibaka volt a következő dominó, elcserélték Orlandóba, majd pár nappal később a szabadügynök Kevin Durant nyitott új fejezetet a Warriorsnál. Russell Westbrookot ekkor még megtartotta a GM Sam Presti, egy évvel később megkapta maga mellé Paul George-ot (majd Carmelo Anthonyt, de őt csak a tények kedvéért említjük, inkább hátráltatta már az OKC-t), ám hiába átlagolt három egymást követő évben tripla-duplát és kapta meg a 2017-es MVP-címet, a playoffban nem termett már babér. Paul George cserét kért idén nyáron, majd a legendás Thunder utolsó sztárja, Westbrook is a csere sorsára jutott. 

Kevin Durant 2017-ben és 2018-ban gyűjtött be bajnoki címeket a Golden State-tel, Serge Ibaka idén a Raptorsszal győzött - ez Westbrook és a 2018-ban MVP-t nyerő Harden tarsolyából hiányzik, most Houstonban kaptak esélyt, hogy közösen kaparják ki a gesztenyét.

Az OKC nagy hármasa (Ibakával együtt négyese) az NBA történetének egyik legnagyobb "Mi lett volna, ha?" projektje - emlékezzünk a szépre: