Havlicek labdalopása, a Duncan-Crawford eset és Michael Cooper szülinapja

Tim Duncan legendás kiállításáról, John Havlicek történelmi labdaszerzéséről, Glen Rice karriercsúcsáról, illetve a többi érdekességről már korábban megemlékeztünk. 

Ma ünnepli 67. születésnapját Michael Cooper, akinek neve összeforrt Los Angelesszel. 1956. április 15-én LA-ben született, középiskola után két évet töltött a közeli Pasadena Főiskolán, ahonnan 1976-ban került a New Mexico Egyetemre - végül itt hívta fel magára figyelmet kosárlabdázóként. Három éves korában egy baleset következtében az egyik térdét 100 öltéssel kellett összevarrni, akkor úgy tűnt, hogy nem is tud majd rendesen járni, ehhez képest végül a Lakers a harmadik körben, a 60. helyen draftolta a kiscsatárt. Összesen 12 évet töltött az NBA-ben, végig a LAL-nál, a Showtime Lakers egyik kulcsjátékosaként öt bajnoki címet szerzett és további három nagydöntőben szerepelt. A csillogást meghagyta Magic Johnsonnak, Jabbarnak és James Worthy-nek, ő inkább a védekezésével tűnt ki: ötször az All-Defensive első, háromszor a második ötösébe választották be, 1987-ben pedig az Év Védője Díjat is megkapta. 

A 196 centis, mindössze 77 kilós Cooper nem tűnt egy tipikus Év Védője-alapanyagnak, de  gyorsasága, brutálisan hosszú karjai és megalkuvást nem tűrő stílusa miatt nyugodt szívvel rá lehetett tenni gyakorlatilag bármelyik sztárra kettes és hármas poszton - Larry Bird szerint a legjobb védő volt, aki ellen valaha játszott. Mivel mindig a sztárokat fogta, ezért pár igen emlékezetes jelenetnél a szenvedő fél szerepe jutott neki: Bird őt tette ki a nézők közé egy csípőmozdulattal, Julius Erving pedig karrierje egyik legnagyobb zsákolását éppen Cooperen mutatta be. 

A "nyakig felhúzott" zoknijú védőzseni óriási közönségkedvencnek számított, amikor nála volt a labda, a szurkolók a hangos "Cooop" rigmust kántálták, és Magic rendszeresen megkínálta alley-oopokkal, ez volt a "Coop-a-loop".

Emellett kifejezetten jó tripladobónak is számított, gyakorlatilag a 3-D játékosok egyik nagy előfutárának tekinthető - az 1987-es nagydöntő második meccsén hat hármast pörkölt be, ez akkor NBA-csúcs volt. 1986-ban a J. Walter Kennedy Díjat is megkapta a közösségért tett szolgálataiért. 

1990-ben kurtán-furcsán távozott a Lakerstől, nem találtak egymásra az anyagi elképzeléseik, így még egy évet játszott Olaszországban, majd visszavonult - 1991-ben még egy olasz All-Star MVP-t azért begyűjtött.

Jerry West 1991 nyarán azonnal visszahozta a Lakershez speciális tanácsadónak, majd 1994 és 1996 között segédedzőként dolgozott. 1996 tavaszán Kobe Bryant legendás, draft előtti bemutatkozó zárt kapus workoutján, folyamatosan edzésben lévő 40 évesként neki jutott a hálátlan feladat, hogy megpróbálja megállítani a szupertehetséges, tinédzser támadójátékost - mint közismert, nem sok sikerrel. 

1999-ben a Los Angeles Sparks WNBA-csapatának segédedzője, majd hamarosan vezetőedzője lett - első teljes évében elnyerte az Év Edzője Díjat, majd 2001-ben és 2002-ben back-to-back bajnoki címeket szerzett a csapattal. 2004-ben egy évre elment a Nuggetshoz, ahol átmeneti vezetőedző is volt néhány meccs erejéig. 2005-ben az Albuquerque Thunderbirds D-Ligás csapata szerződtette, ahol elsőre rögtön nyert egy D-Ligás bajnoki címet is. Később visszatért a Sparkshoz, edzette a USC Trojans női csapatát és az Atlanta Dream WNBA-s gárdáját is, a BIG3-ben is edzősködött, de a nagyobb sikerek már elkerülték. 2019-ben felkérték, hogy egy LA-beli középiskola, a Chadwick vezetőedzője legyen, Cooper pedig elfogadta a megbízást, azóta fiatalokkal foglalkozik.

A liga történetének egyik legjobb védőjét eddig mellőzték a Hírességek Csarnokánál, pedig karrierje és életútja alapján megérdemelné a tagságot - többször jelölték, de még nem került be jól megérdemelt helyére a Halhatatlanok közé.