Jamal Crawford és Ty Lawson NBA rekordjai

92 esztendővel ezelőtt, 1928. április 9-én született a 10-szeres All-Star, a liga kétszeres pontkirálya, Paul Arizin, aki 2006 óta nincs már közöttünk. Arizinről két napja írtunk már a Philadelphia Warriors második bajnoki címekor. Isten nyugosztalja!

 

A Boston Celtics számára kedves nap április 9-e, hiszen 61 évvel ezelőtt, 1959. április 9-én nyerte meg a csapat második bajnoki címét, miután 118-113-ra legyőzte a Minneapolis Lakerst, így 4-0-ra kisöpörte későbbi nagy riválisát a fináléban.

A két évvel korábbi győztes, 1958-ban a St. Louis Hawks ellen vereséget szenvedő Celtics tükörsimán nyerte meg ezt a szezont. Az alapszakaszban 52-20-szal a keleti főcsoport első helyén végzett a Boston, és minden jel arra mutatott, hogy jön zsinórban a harmadik Celtics-Hawks döntő, hiszen nyugaton 49-23-mal a St. Louis is sima első lett. Bob Pettiték azonban (elég komoly meglepetésre) 4-2-re kikaptak a nyugati döntőben a Lakerstől, így a minneapolisi gárda került a fináléba.

Az Elgin Baylor mellett ekkor még Vern Mikkelsen, Larry Foust és Slick Leonard vezette Lakers másodjára nem tudott szenzációt okozni, ami nem volt meglepő: a Celticsnél John Havlicek ugyan még nem volt, de Bill Russell, Bob Cousy, Tom Heinsohn, Bill Sharman, Frank Ramsay, Sam Jones és KC Jones már igen (mind a heten Hall of Famerek lettek később). Ez volt egyébként a Celtics első bajnoki címe abból a nyolcból, amit zsinórban szerzett az együttes.

Egy évre rá, 1960. április 9-én jött a harmadik aranygyűrű is a zöldek számára. Az ellenfél ezúttal a St. Louis volt, ebben az évben tehát összejött az álomfinálé, amely nem okozott csalódást, hét meccsesre nyúlt. Pettit, Cliff Hagan és Clyde Lovelette vezetésével a Hawks a második meccsen elvette a Boston pályaelőnyét, amelyet Russellék azonnal visszavettek a harmadik találkozón. A hetedik meccsre 60 évvel ezelőtt került sor, és ezt a meccset simán, 122-103-ra nyerte végül Red Auerbach együttese.

 

1978. április 9-én az alapszakasz utolsó játéknapjára került sor. A szezon pontkirályi címe volt a tét, ahol annyit lehetett tudni, hogy George Gervinnek van némi előnye David Thompsonnal szemben.

Időrendben először a Denver Nuggets a Detroit Pistonshoz látogatott, amely utolsó mérkőzését játszotta a Cobo Arenában, és végül 139-137-re győzött is az autóvárosi alakulat. Thompsonnal azonban nem bírt a Pistons: a Nuggets ikonja 32 pontot dobott az első negyedben, amellyel megdöntötte Wilt Chamberlain 16 éves vonatkozó rekorjdát, a félidőben pedig 53 ponttal állt. A nagyszünetben védekezést váltott a Pistons, minden erejét Thompsonra fókuszálta, aki így is eljutott 73 pontig (28/38 mezőny, 17/20 büntető) - ez mind a mai napig a negyedik legtöbb pont egy meccsen Wilt 100 és 78 pontja, valamint Kobe Bryant 81 pontos mérkőzése után, holtversenyben Wilt másik két 73-as teljesítményével.

Ezt követően lehetett tudni, hogy Gervinnek 58 pont kellett ahhoz, hogy az élen maradjon. A San Antonio Spurs a New Orleans Jazz otthonában lépett pályára 7 órával később, és a Spurs scorere már a félidőben 53 pontnál járt - Thompson saját bevallása szerint senkitől nem tartott volna, hogy 58 pontot dob, ha nem "Icemanről" lett volna szó, ekkor pedig már tudta, hogy nem sokáig marad a pontlista élén. A Spurs végül 153-132-re kikapott, Gervin azonban 63 pontos karriercsúcsot szórt (23/49 mezőny, 17/20 büntető), így az élen maradt - 27.22-es átlagával hajszállal, de megelőzte a 27.15-tel végző Thompsont minden idők legszorosabb pontkirályi címért vívott csatájában.

Gervin a következő négy évben még három pontkirályi címet nyert, nem mellesleg Thompson 32 pontos "negyedcsúcsa" is feledésbe merült miatta, hiszen a Jazz elleni második felvonásban 33 pontot termelt a Spurs legendája, a 16 év után felállított új rekordot nagyjából 7 óra alatt adta át a múltnak.

 

Kilenc esztendeje a Denver Nuggets irányítója, Ty Lawson került a reflektorfénybe hármasainak köszönhetően. A Denver 2011. április 9-én fogadta a Minnnesota Timberwolvest, és simán, 130-106 arányban intézte el a vendégeket. A találkozó szenzációja a 37 pontig, 7 pattanóig és 6 gólpasszig jutó Lawson volt, aki első 10 triplakísérletét bedobta, mielőtt a 11-et kihagyta volna.

Ezzel is új csúcsot állított fel, egy meccsen soha senki nem kezdett korábban 10 bedobott hármassal - tavaly januárban Klay Thompson a Los Angeles Lakers ellen beállította ezt a rekordot. A hibával, ami ráadásul egy negyed végén egy lábról elengedett próbálkozás volt, azt a rekordot elbukta, hogy a hiba nélkül egy meccsen bedobott hármasok számában is ő legyen a csúcstartó, ez 9-cel még mindig Latrell Sprewell és Ben Gordon nevéhez fűződik.

 

Van két másik NBA rekordunk is a mai napra. Egy éve, 2019. április 9-én a Phoenix Suns a Dallas Mavericks otthonába látogatott. Ez volt Dirk Nowitzki utolsó hazai mérkőzése az NBA-ben, amelyet 120-109-re nyertek a texasiak. A főszerepet azonban nem csak a német legenda vitte, hanem Jamal Crawford is, aki 51 pontot szorgoskodott össze.

Ezzel Crawford az NBA történetének első kosarasa lett, aki négy különböző együttessel is elért félszáz pontig (korábban a Bullsszal, a Warriorsszal és a Knicksszel is sikerült ez neki). Ráadásul 39 évesen és 20 naposan a legidősebb játékos lett a liga történetében, aki elért 50 pontig - Michael Jordan rekordját adta át a múltnak. Érdekesség, hogy ez nemcsak Nowitzki utolsó hazai találkozója volt, hanem egyelőre Crawford utolsó meccse is a ligában - egyre nagyobb az esély arra, hogy minden idők egyik legjobb hatodik embere ezzel a teljesítménnyel és két rekorddal csengetett ki az NBA-ből.