Jason Kidd 47 éves, Moses Malone 65 lenne

A Dallas Mavericks által 1994-ben az 1/2-s draftjoggal kiválasztott Jason Kidd 1995-ben megosztott Év Újonca díjat nyert (Grant Hillel együtt hódították el a trófeát), de alig több mint két évet töltött Dallasban, mielőtt Sam Cassellért, Michael Finley-ért és AC Greenért a Phoenix Sunshoz került volna. Igazi aranykora itt kezdődött el, hiszen 4 teljes arizonai szezonjából háromban meghívták az All-Star gálára, plusz az All-Defensive és az All-NBA első csapatoknak is állandó tagja lett. 2001 nyarán, a híres-hírhedt Stephon Marbury-féle cserében került New Jersey-be, ahol igazi vezére lett az addig kevés sikert felhalmozó franchise-nak. Kétszer járt velük nagydöntőben, igaz, egyszer sem sikerült begyűjtenie velük a gyűrűt.

Hat és fél szezon után, a 2008-as deadline előtt került vissza első profi klubjához, a Maverickshez, többek között Devin Harrisért és két első körös draftjogért cserébe. A Dallasnál hatalmas hullámzásokon ment keresztül a teljes csapattal együtt, ráadásul mivel lelassult, így a '90-es évek végének, 2000-es évek elejének legjobb irányítója átkerült sokszor a kettes posztra. 2011-ben aztán révbe ért, hiszen a Mavs elég nagy meglepetésre megverte a Miami Heat újonnan összeálló nagy trióját, így Kidd megszerezte első és egyetlen bajnoki címét. 2012 nyarán még aláírt a New York Knickshez, ám 2013 nyarán visszavonult, és szinte azonnal a Brooklyn Nets vezetőedzője lett.

Egy évig volt csak a brooklyniak trénere - elég felemásan alakult az idénye a Netsnél, így végül kenyértörésre került sor. A Milwaukee Bucks kispadjára került, ahol egy jó szezonra egy csalódást keltő évad jutott, majd még egy PO-ot (és egy újabb első körös kiesést) követően a 2017/18-as szezon közben menesztették. Tavaly nem volt csapata, 2019 nyarán azonban Frank Vogel szakmai stábjának tagja lett, jelenleg a Los Angeles Lakers segédedzője.

Az amerikai válogatottal kétszeres olimpiai bajnok: 2000-ben Sydney-ben, illetve 2008-ban Pekingben volt ott az aranyérmes Team USA-ben. Pályafutás során összesen 10-szer lett All-Star, 6-szor került az All-NBA első (5) vagy második (1) csapatába, 9-szer volt ott az első (4) vagy a második (5) legjobb védekezőcsapatban, és 5-ször volt a szezon legjobb gólpasszadója. A tripla-dupláiról híres Kidd az örökranglista harmadik helyén végzett a vonatkozó statisztikában az alapszakaszt nézve (107) és második helyen csak a PO-ban elért TD-ket számolva (11). Mindemellett a második az örökranglistán a gólpasszokat (12.091) és a szerzett labdákat (2684) tekintve John Stockton mögött, és bár fénykorában inkább fakezűnek tartották, karrierje végére a bedobott triplák számában is előkelő helyre került, jelenleg is a tizedik (1988). 5-ös mezszámát 2013-ban vonultatta vissza a Nets.

 

65 éves lenne ma a liga történetének legjobb támadópattanózója, Moses Malone. A center karrierje az ABA-ben kezdődött, majd 1976-ban, az ABA-NBA összeolvadás után érkezett a ligába. A Portland Trail Blazers vitte el, de még a szezon előtt elcserélték a Buffalo Braveshez (a mai Los Angeles Clippers) egy 1978-as első körös draftjogért. A Braves se tartotta meg túl sokáig, két meccs után továbbadtak rajta egy 1977-es és egy 1978-as első körös pickért.

Hogy milyen nagy butaságot csinált mindkét csapat, az utána fényesen bebizonyosodott. Malone a következő 12 All-Star gálán ott volt, 6-szor nyerte meg a pattanózási listát, kora és az egész NBA történetének legjobb támadólepattanózója volt, és szinte konstans hozta brutális, magas szintű teljesítményét 1990-ig. Öt évet lehúzott a Rocketsnél, ahol kétszer, 1978/79-ben és 1981/82-ben az alapszakasz legértékesebb játékosának választották, kétszer volt All-NBA első és kétszer második csapattag, egyszer pedig a legjobb védekezőötösbe is nevezték.

1982 nyarán, regnáló MVP-ként írt alá a Philadelphiához, ahol felért a csúcsra is. Megismételte alapszakasz MVP címét, ő lett a döntő legértékesebb játékosa is, és bajnoki címet is ünnepelhetett a Dr. J-féle Sixersszel amellett, hogy az All-NBA és az All-Defensive első csapatokba is beválasztották. Még három idényt töltött Phillyben, de egy All-NBA első és egy második csapattagság mellett egyéni és csapatsikerek sem jutottak már neki.

1986 nyarán cserélték a Washington Bulletshez, ahol egyszer volt még All-NBA második csapattag. Itt két évet töltött, Atlantában hármat, Milwaukee-ban megint kettőt, Philly-ben 1993/94-ben egyet, majd a San Antonio Spursnél fejezte be a rá következő évben. 1995 nyarán ő volt az utolsó játékos, aki egykori ABA-sként vonult vissza. 2001-ben természetesen bekerült a Hírességek Csarnokába, előtte 1996-ban pedig az NBA történetének 50 legjobb játékosa közé választották.

Nyolc alkalommal szedte ő a legtöbb támadópattanót a ligában, 6731-gyel pedig a mai napig tartja a rekordot - itt (is) hozzá kell tenni, hogy Wilt Chamberlainék korában még nem számolták külön a támadó- és a védőpattanókat, ha már nem is, Wilt szinte biztosan megelőzné ezen a listán, de hivatalosan ő az első. 9481 védőpattanója a 6. helyre jó, összesítve pedig 16212-vel áll, amivel a lista ötödik helyén tanyázik jelenleg. Büntetőzésben is ott van a neve a listák elején, hiszen Karl Malone mögött a második a rádobott (11.864) és a bedobott (9018) egypontosokat tekintve, ha ABA-ből hozott statisztikáit is nézzük. A pontlistán is előkelő helyen áll, hiszen 27.409 pontjával a kilencedik.

Több rekordot is tart. 21 szezont húzott le az ABA-ben és az NBA-ben, ezzel ő volt a csúcstartó Dirk Nowitzkivel, Kevin Garnett-tel és Robert Parish-sel társbérletben - egészen az idei szezonig, amikor Vince Carter megdöntötte ezt a rekordot. Az NBA történetének egyetlen játékosa, aki négy különböző csapatban is 20 pont és 10 pattanó fölött átlagolt legalább egy szezon során. Az első játékos volt, aki öt egymást követő idényben lepattanókirály lett (1980-84). Az utolsó 1212 meccsén nem pontozódott ki, ez a leghosszabb ilyen jellegű sorozat a liga történetében. Sajnos 2015 szeptemberében álmában érte a halál egy norfolki golftornán, Isten nyugosztalja!

 

Kyrie Irving 28 éves lett a mai napon. Az amerikai-ausztrál kettős állampolgársággal rendelkező irányítónak nem volt egyszerű gyerekkora, hiszen Ausztráliában, Melbourne-ben született, mivel édesapja ott volt profi kosaras, kétévesen visszaköltöztek az Egyesült Államokba, négyévesen pedig elvesztette édesanyját. Tehetsége már korán megmutatkozott, 2010-ben megosztott MVP volt Harrison Barnesszal a Jordan Brand Classicen, illetve U18-as világbajnokságot nyert a Team USA-jel. Egy évet töltött a Duke-on Mike Krzyzewski kezei alatt, majd a LeBron James utáni korszak franchise playerét kereső Cleveland Cavaliers első helyen draftolta 2011-ben.

Bár a Cavaliers gyenge csapat volt, az egyéni sikerek nem kerülték el 2011 és 2014 között, hiszen 2012-ben az Év Újonca, 2013-ban már All-Star, 2014-ben All-Star MVP lett, 2014 nyarán pedig világbajnoki címet szerzett a felnőtt válogatottal is.

2014 sorsfordító volt a karrierjében, hiszen LeBron James visszatért Miamiból, leigazolták Kevin Love-ot, így egyik pillanatról a másikra egy bajnokesélyes csapat irányítója lett – nem vallott szégyent, három egymást követő évben nagydöntőbe segítette a csapatot. 2015-ben sérülése akadályozta meg, hogy pályára léphessen a fináléban, 2016-ban viszont a hetedik meccsen ő szerezte a győztes kosarat. 2015-ben 57 pontos Cavs franchise-rekordot dobott, 2016-ban olimpiai bajnoki címet is szerzett, 2017 nyarán viszont váratlanul, saját kérésre szakított a Cavaliersszel, a menedzsment pedig a nagy rivális Boston Celticshez cserélte.

Ez is egy sorsfordító pillanat volt pályafutásában, azóta ugyanis meredek leszállóágban van. Bostonban rengeteg egészségügyi gondja volt, de még ennél is nagyobb problémának bizonyult, hogy a Celtics akkor volt igazán jó, amikor Irving nem játszott, amikor pedig visszatért sérüléseiből, általában esett a többiek teljesítménye.

Egyéni számaival nem volt probléma, de mégsem volt nagy szenzáció, hogy tavaly nyáron a Brooklyn Netshez igazolt, ahol a tavalyi gondjai megismétlődtek, lényegében minden szinten - itt dőlt el nagyjából, hogy nem a Bostonnal, hanem vele voltak gondok. Most nem a térdével, hanem a vállával van krónikus probléma, és a Netsről szintén elmondható, hogy jottányival sem rosszabb csapat, amikor Irving nem bevethető. Elhíresült "lapos föld hívő", emellett saját csapattársait rendszeresen kritizálja, így nem meglepő, hogy megítélése rengeteget romlott az elmúlt időszakban. Megpróbált kilépni LeBron árnyékából, hogy megmutassa, milyen vezér, de egyelőre egyértelműen megbukott ebben a szerepkörben.

 

A Bostonnál két évig csapattársa volt Gordon Hayward, aki szintén ma születésnapos, szám szerint a 30-at töltötte be. A kiscsatár szülei egyaránt 180 centi alatti magasságúak, ezért édesapja fiatalkorában arra ösztönözte, hogy mindent megtanuljon, amit egy hátvédnek tudnia kell – Hayward azonban végül 203 centi magasra nőtt, így egy igazán különleges képességű játékos vált belőle. Két évet húzott le a Butleren jelenlegi edzője, Brad Stevens keze alatt, 2010-ben az NCAA-döntőig menetelt, és ott csak a Duke-tól kapott ki csapatával. 2010-ben jelentkezett a draftra, ahol a Utah Jazz csapott le rá.

Nem mondható, hogy berobbant volna a ligába, első évében mindössze 5.4 pontot átlagolt, de egy nagyon rossz időszakban érkezett a mormonokhoz - a szezon vége felé már megvillantotta tehetségét, és végül 47 százalékos triplamutatóval zárt. Második szezonjától kezdve egyre nagyobb szerepet kapott az újjáépülő csapatban, pontátlaga 2017-ig minden egyes szezonban emelkedett, utolsó Utah-i évadjában 21.9 pontot termelt, és meg is hívták az All-Star csapatba. Jó kezű, sokoldalú, nagyon jó mentalitású játékosként nem is csoda, hogy sorban álltak érte a kérők 2017 nyarán, amikor korlátozás nélküli szabadügynökké vált.

Végül volt edzője, Stevens csapatát választotta, de a 2017/18-as idény legelső mérkőzésén egy borzalmas lábtörést szenvedett a Cavaliers elleni idénynyitón. Most már szerencsére jobban van, visszatért a pályára, igaz, korábbi önmagát még mindig csak keresi! Isten éltesse őt, Kiddet és Irvinget is!

 

Az ünnepelteken kívül is van mit megemlíteni március 23-ával kapcsolatban. 1974-ben ezen a napon a Seattle Supersonics későbbi bajnokcsapatának oszlopos tagja, Fred Brown került a középpontba, miután 58 pontot szórt (24/37 mezőny, 10/13 büntető) a Golden State Warriors 139-137-es legyőzésének alkalmával. Ez az 58 pont mindmáig a Sonics franchise-rekordja - később Russell Westbrook állította be ezt a csúcsot már az Oklahoma City Thunder színeiben.

2001. március 23-án, tehát 19 évvel ezelőtt a Toronto Raptors az Atlanta Hawkst fogadta, és 112-86-os győzelmet aratott a kanadai együttes. A találkozó érdekessége az volt, hogy a Raptors 23 blokkolt dobást jegyzett, amivel a New Jersey 10 évvel korábbi 22-es rekordját adta át a múltnak. Nem sokáig maradt ez a csúcs, hiszen 2001. november 7-én a torontói gárda még ezt a teljesítményét is felülmúlta, a Warriors ellen 24 sapkát jegyeztek fel a nevük mellé a statisztikusok. Ezen a márciusi találkozón egyébként Keon Clark volt az úr a palánk alatt, egymaga 12 blokkot osztott ki.

 

Egy történelmi pillanat pedig szintén ide kívánkozik még. 41 évvel ezelőtt, 1979. március 23-án fejezték be azt a találkozót a New Jersey Nets és a Philadelphia Sixers között, amely még 1978. november 8-án kezdődött el. Az eredeti összecsapást két hosszabbítás után nyerte meg a Philly 137-133-ra, de a Nets óvást nyújtott be.

Történt ugyanis, hogy a harmadik negyed közepén a szárnyait még csak bontogató, második profi évét töltő későbbi pontkirályra, Bernard Kingre ráfújtak egy támadóhibát, amin King kiakadt. Elkezdett reklamálni, amiért kapott egy technikait (a már meglévő egy mellé), majd lefelé menet még belepancsolt egyet az egyik székbe, amiért Richie Powers játékvezetőtől megkapta a harmadik technikaiját is. Az egyébként is a játékvezetők folyamatos terrorizálásáról híres Nets edzőnek, Kevin Loughery-nek nem kellett több, ő is kapott két technikait, így összesen neki is három volt ezt követően - a liga szabályai azonban akkor is azt írták elő, hogy meccsenként egy embernek maximum kettő tekó adható.

A Nets fellebbezett, az akkori commish, Larry O'Brien pedig helyt adott az óvásnak amellett, hogy eltiltotta Powerst. O'Brien elrendelte, hogy a balhé pillanatától kezdve újra kell játszani az összecsapást, ami azt jelentette, hogy a harmadik negyedből hátra lévő 5:50-et és a negyedik negyed 12 percét kellett megismételni. Erre azonban a menetrend miatt március 23-ig nem volt lehetőség, és akkor is csak úgy, hogy a két együttesnek aznapra volt egy kiírt mérkőzése, előtte pedig lejátszották ennek a találkozónak a végét. Igen ám, de a két időpont között volt egy deadline is, a két csapat pedig cserélt: Harvey Catchings, Ralph Simpson és készpénz ment Jersey-be Eric Money-ért és Al Skinnerért.

A kérdés az volt, mi lesz ezekkel a játékosokkal az újrajátszott összecsapáson, és O'Brien úgy ítélkezett, hogy az érintettek játszhatnak, de már új csapataikban. Catchings, Simpson és Money pályára is léptek (Skinner mindkét meccsrészletnél, mindkét együttesben a padon ült), közülük Money pontot is dobott, a Sixers pedig újfent nyert, ezúttal 123-117-re. Soha korábban és azóta sem fordult elő olyan eset a profi sportok történetében, hogy egy játékos egy mérkőzésen mindkét együttesnél szerepeljen - ebben a speciális helyzetben volt aznap Money, Simpson és Catchings.