Jerry West Dobása, a playoff blokk-királyai és a Grit&Grind születése
52 éves Mr. Clutch nagydöntős buzzere - Hakeem Olajuwon és Andrew Bynum csúcsbeállítása - négy éve lett James a rájátszások legjobb labdaszerzője - 18 éve indult a Rivers-korszak Bostonban - 11 éve született meg a Grit&Grind legendája a Spurs ellen.
Jerry West legendás, az 1970-es nagydöntő harmadik meccsének végén dobott háromnegyed pályás egyenlítő buzzeréről, Andy Phillip és Gus Johnson haláláról, illetve LeBron James előzéséről már két éve megemlékeztünk.
1985. április 26-án a Jazz védőklasszis centere, Mark Eaton 10 blokkal új playoff-rekordot állított fel, ezt azóta két játékos is beállította, mindkettő április 29-én. Hakeem Olajuwon (ekkor még Akeem Olajuwon, hivatalosan 1991. március 1-én változtatta meg, illetve pontosította a keresztneve írását) 1990. április 29-én a Los Angeles Lakers elleni elsőkörös párharc második összecsapásán osztott ki 43 perc alatt 10 blokkot (11 ponttal, 11 lepattanóval és 10 blokkal tripla-duplázott) - a meccset így sem sikerült megnyernie a Houstonnak, 104-100-ra kikaptak és nem sokkal később a párharcot is elbukták.
Azon nem sokan csodálkoztak, hogy Olajuwon beállította a rekordot, hiszen még ma is utcahosszal vezeti az örökranglistát, ráadásul 1989-90-ben fordult elő először, hogy ő blokkolta a legtöbbet egy adott szezonban (1991-ben és 1993-ban szintén megcsinálta), sőt egy hónappal korábban az alapszakaszban is összerakott egy 11 blokkos meccset első quadriple-duplája keretében.
Napra pontosan huszonkét évvel később, 2012. április 29-én Andrew Bynum lépett a nagy elődök nyomdokaiba, a Los Angeles Lakers centere a Nuggets elleni elsőkörös párharc nyitómeccsén próbálta meg elvenni az ellenfelek kedvét a közeli dobásoktól - Olajuwonhoz hasonlóan ő is tripla-duplázott (10 pont, 13 lepattanó, 10 blokk), neki erre elég volt bő 35 perc. A párharc végül hét meccsig ment el, a Lakers továbbjutott, de a második körben a Durant-Westbrook-Harden féle OKC 4-1-gyel búcsúztatta őket. A korábban súlyos térdsérüléseket szenvedő Bynumnak 2011-12-es csonkaszezon volt statisztikailag a legjobbja, ekkor hívták meg az All-Starra, ugyanakkor ebben a szezonban 1.9 blokkot átlagolt, a karrierátlaga is csak 1.6 blokk. Ez a meccs inkább egy "egyszer az életben" típusúnak mondható - pláne annak tükrében, hogy Bynumot pár hónappal később a Dwight Howard-cserében Philadelphiába küldték, és azt követően már csak mindössze 52 meccsen lépett pályára az NBA-ben.
2004. április 29-én kezdődött meg Doc Rivers "országlása" Bostonban. A korábbi kiváló irányító (1983 és 1996 között 864 alapszakasz-meccsen és 85 playoff-összecsapáson szerepelt, 1988-ban All-Starra is meghívták) 1999-ben kezdte vezetőedzői karrierjét Orlandóban, és rögtön az első évében elnyerte az Év Edzője Díjat, majd 2000 nyarán úton volt afelé, hogy összehozzon egy brutális Big Three-t McGradyvel, Grant Hill-lel és Tim Duncannel, de TD végül maradt San Antonióban, Hill pedig lábsérülése miatt évekig alig tudott pályára lépni. Bár Rivers többször be tudta vinni a csapatot a playoffba, 2003 őszén az 1-10-es szezonrajtot követően kirúgták Orlandóból. Néhány hónapot televíziós szakértőként, kommentátorként tevékenykedett, majd Danny Ainge nevezte ki a Boston Celtics élére 18 évvel ezelőtt. Mint ismert, nem indult könnyen bostoni pályafutása, a diehard Celtics-drukker szakíró, Bill Simmons még mozgalmat is indított a kirúgására, de 2007 nyarán kapott egy működőképes Big Three-t Rajon Rondóval kiegészítve, így 2008-ban bajnoki címig, 2010-ben nagydöntőig, 2012-ben konferencia-döntőig vezette a Celticset, mielőtt 2013-ban távozott a Los Angeles Clippershez.
2011. április 29-én a Memphis Grizzliestől volt hangos az NBA, hiszen a 8. helyen bejutó Macik megnyerték az első helyen rangsorolt San Antonio Spurs elleni párharcot, mindössze harmadik csapatként a liga történetében. A Spursben hiába volt ott a Duncan-Parker-Ginobili trió, a korábbi All-Star Antonio McDyess, a rutinos Richard Jefferson, nem bírtak a Marc Gasol-Zach Randolph-Mike Conley Jr. húzta Grizzlies-zel, amelyben szóhoz jutott Tony Allen, az egy évvel később már a bajnok Miami Heat védekezését összerántó Shane Battier, Sam Young, OJ Mayo, Darrell Arthur, Greivis Vasquez, Ish Smith, Leon Powe és Hamed Haddadi is.
A párharc első meccsét rögtön ellopták Randolph-ék, majd a Spurs ugyan kiegyenlített, de a következő két, Memphisben rendezett találkozót hozták Gasolék. A Spurs ugyan 3-2-re még szépített, de a hatodik meccset 99-91-re behúzta őrjöngő szurkolói előtt a Grizzlies. A mindent eldöntő találkozón Zach Randolph 31 pontot és 11 lepattanót jegyzett, a negyedik negyedben 17 (!) pontot szórt, de alapvetően a védekezés alapozta meg a sikert - ez a párharc tekinthető a Grit&Grind megszületésének.
A Grizzlies 2013-ban főcsoportdöntőt játszott és hosszú évekig folyamatosan a playoffban szerepelt és megszilárdította a franchise-t Memphisben, míg a Spursnél a kudarc komolyabb átalakításokat hozott. Nem sokkal később George Hillt elcserélték Indianába az újonc Kawhi Leonardért, draftolták Cory Josephet, megszerezték Boris Diaw-t, szezon közben leigazolták Patty Millst, illetve az addig kevesebb szerepet kapó Tiago Splitterre és Danny Greenre is egyre többet bíztak. A 2011-12-es évadban összeálló, felfrissített kisegítő személyzettel rendelkező, továbbra is a veterán sztártriójára támaszkodó gárda a 2011-es csalódást követően azonnal főcsoportdöntőbe jutott, 2013-ban egy félig megnyert nagydöntőt bukott el, 2014-ben pedig behúzta a franchise ötödik bajnoki címét.
