Jordan és Barkley egymás ellen, a Knicks nagy menetelése

27 évvel ezelőtt játszották az 1993-as döntő második meccsét a Chicago Bulls és a Phoenix Suns között. A pályaelőnyben lévő arizonai együttes 100-92-re elvesztette az első meccset, majd még nagyobb bajba került, a második találkozón is vereséget szenvedett 111-108-ra. Az összecsapás arról híres - amellett, hogy a Sunst a szakadék szélére küldte azonnal a párharc elején -, hogy Michael Jordan és Charles Barkley is 42-42 ponttal zártak, így a finálék történetében először jutott egy meccsen 40 pont fölé mindkét mérkőző fél 1-1 játékosa.

A Phoenix hatalmasat küzdött ezt követően, a 3. és az 5. meccset is elhozta Chicagóból, a hatodikon azonban harmadjára is kapitulált hazai parketten, így 4-2-re elvesztette a nagydöntőt.

 

Hat évvel később, az 1998/99-es, lockouttal tarkított idényben a New York Knicks történelmet írt. A Nagy Alma együttese mindössze 27-23-at futott az 50 meccses alapszakaszban, ami a keleti 8. helyre volt elég - a dolog szépsége, hogy 33-17-tel végzett a keleti első három (Miami Heat, Indiana Pacers, Orlando Magic), itt azért látszik, hogy rövidebb alapszakasz esetében élet-halál harc minden meccs. Az első kiemelt, Tim Hardaway és Alonzo Mourning vezette Miami volt a Patrick Ewing, Larry Johnson, Latrell Spreewell, Allan Houston fémjelezte Knicks ellenfele. A New York úgy jutott tovább 3-2-vel, hogy az első meccsen elvette a Miami pályaelőnyét, a negyediken viszont hiába fejezhette volna be a sorozatot, 15 ponttal kikapott hazai pályán. Ezt követően nyert egy ponttal, 78-77-re az ötödik mérkőzésen idegenben.

A második körben tükörsimán mentek túl a negyedik kiemelt Atlanta Hawkson, kisöpörték a Steve Smith, Mookie Blaylock, Dikembe Mutombo-féle társaságot.

A keleti döntőben a második kiemelt Indiana Pacers jött szembe, akikkel szemben egyébként is nagyon komoly múltja volt a csapatnak, hiszen hét PO alatt ez volt az ötödik találkozójuk (1993, 1994, 1995, 1998, 1999). Az első két alkalommal még a Knicks ment tovább, ezt követően azonban kétszer az Indiana nyerte a párharcot - az ezt megelőző évben a Pacers a keleti második körben verte ki a New Yorkot. Az előző két körhöz hasonlóan most is megnyerte a Knicks az első meccset, a Pacers azonban a negyediken visszavette a pályaelőnyt. A New York összeszedte magát, újra idegenben tudott nyerni, így következett a hatodik összecsapás a Madison Square Gardenben napra pontosan 21 évvel ezelőtt.

A találkozó végig izgalmas volt, a negyedik negyedre még egállal fordultak a csapatok, ám ott robbantott a Knicks, és a 32 pontos Allan Houston vezetésével 90-82-re behúzta a meccset és a sorozatot is. Ezzel a New York lett az első és mindmáig az egyetlen olyan csapat, amely nyolcadik kiemeltként döntőbe jutott - pedig a csapat a keleti konferencia fináléjának második meccsén elvesztette Patrick Ewingot.

 

33 éve az 1987-es döntő ötödik meccsét játszották - a fináléban négy éven belül harmadjára találkozott egymással a korszak két kiemelkedő csapata, a Boston Celtics és a Los Angeles Lakers.

A döntő első két találkozóját simán nyerte a pályaelőnyben kezdő Lakers, amely a harmadik összecsapást elvesztette, a negyediket azonban Magic Johnson híres horogdobásával megnyerte Bostonban. Az ötödik találkozóra június 11-én került sor, ahol a Celtics az életben maradásért játszott. A Boston végül 123-108 arányban nyert, és öt játékosa (Larry Bird, Kevin McHale, Robert Parish, Dennis Johnson, Danny Ainge) is elért legalább 20 pontig, ami csúcsbeállítás volt a döntők történetében. Egy héttel korábban éppen a Lakersnek sikerült ugyanez ellenük, 1965-ben pedig a Boston kezdte a sort, szintén a Lakers ellen.

 

Még egy eseményre emlékezhetünk vissza június 11-éről. 11 évvel ezelőtt a döntő negyedik meccsét játszották ezen a napon, a Los Angeles Lakers és az Orlando Magic Floridában csaptak össze 2-1-es Los Angeles-i vezetésnél.

Ez a találkozó is szorosan alakult, akárcsak az előző kettő - 5, illetve 4 pont döntött a két együttes között egy 25 pontos blowoutot követően. Érkezett a szoros meccsek, a clutch szituációk egyik nagymestere, Derek Fisher, aki két dobásával is főszerepet játszott a végjátékban - előbb a rendes játékidő végén egyenlített, majd a hosszabbítás végén szerzett 3 pontos előnyt csapatának. A Lakers ezen a mérkőzésen 99-91-re győzött ráadás után, a következő összecsapást is megnyerte, és végül bajnok lett.