Két éves a Mitchell-Murray dobópárbaj, 56 éves a Zsákoló Holland

A 2020-as rájátszás első körében a Jazz és a Nuggets fiatal hátvédjei alaposan kitettek magukért, hiszen a párharc első meccsén Donovan Mitchell ért el 57 pontot, ami minden idők harmadik legjobb egyéni teljesítménye a rájátszásban. 

A negyediken aztán olyat produkáltak, amire még nem volt példa az NBA igen hosszú playoff-históriájában, mindketten elérték az 50 pontos határt: Donovan Mitchell 51 pontot szerzett 15/27-es mezőnymutatóval (4/7 tripla), 17/18 büntetővel, ami mellett 7 gólpasszt is kiosztott, míg Jamal Murray 50-ig jutott 18/31-es mezőnnyel (9/15 tripla), 11 pattanóval és 7 gólpasszal spékelve. A meccset 129-127-re a Jazz nyerte, 3-1-es előnyre tett szert és úgy tűnt, be is húzza a szériát, de a Nuggets ezt követően zsinórban hármat nyert és továbbjutott a második körbe. 

A két játékos végül abszolút rekordot jelentő 475 pontot szerzett a sorozatban (az 1969-es nagydöntőben Jerry West és John Havlicek szerzett 463-at), 2-2 alkalommal jutottak el legalább 50 pontig, amire szintén nem volt még példa egy playoff-párharcban. 

Mitchell 36.2 pontot átlagolt 50 százalék feletti mezőnymutatóval és triplamutatóval, illetve 95%-os büntetőzéssel, a 35-50-50-90 statisztika soha senkinek nem jött még össze egy szériában. Jamal Murray kevesebbet, „csak” 31.5 pontot szállított, de cserébe 55%-kal dobott mezőnyből és tripláról, 92%-kal pedig a büntetővonalról. Murray ezen a mérkőzésen 50, a következőn 42, a rá következőn újra 50 pontot szerzett, összesen 142-t – ilyen hárommeccses sorozatnál csak Jerry West (1965-ben) és Michael Jordan (1988) tudott jobbat. 

56. születésnapját ünnepli Rik Smits, a The Dunking Dutchman becenévre hallgató kiváló csuklójú holland center. A 224 centiméterre nőtt magasember 14 évesen kezdett el kosarazni Eindhovenben, majd 18 évesen, 1984-ben került az NCAA-be egy New York melletti kis egyetem, a Marist csapatába, akiket 1986-ban történetük során először, majd 1987-ben másodszor is elvitt a March Madness 64-es főtáblájára – később 45-ös mezét vissza is vonultatta az egyetem. Eközben a holland válogatottal ott lehetett az 1986-os világbajnokságon és az 1987-es Európa-bajnokságon is. 

Bár az NCAA-ben remekelt, így is kisebb meglepetést keltett, hogy az Indiana Pacers az 1988-as draft második helyén csapott le rá, ezzel a Marist első (és mindmáig utolsó) NBA-játékosa lett. A holland óriást eleinte csak cserének szánták, de a kezdőcenter Steve Stipanovich a szezon elején olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy vissza kellett vonulnia, így Smits ölébe hullt a lehetőség – élt is vele, 11.7 pontot és 6.1 lepattanót átlagolt és az All-Rookie Első Ötösébe választották. 

Karrierje során csak a Pacersben játszott, 1988 és 2000 között minden évben legalább 10 pontos átlagot rakott össze, 1994-től kezdődően pedig Reggie Miller mögött a playoffan is sikeres gárda második számú opciójává vált annak ellenére, hogy nagyon sok lábsérüléssel bajlódott. 1995-ben emlékezetes, dobócsel utáni buzzer tempóval egyenlítette ki a Magic elleni főcsoportdöntős párharcot a negyedik meccsen, 1996-ban 18.5 pontot szállított a rájátszásban. 1998-ban karrierje során először és utoljára beválasztották az All-Star Gálára is, utolsó évében, 2000 nyarán pedig a nagydöntőben is szerepelhetett. 

Sajnos elég korán, mindössze 34 évesen vissza kellett vonulnia, mert bár minden nyáron hónapokat töltött rehabilitációval, a lábai már nem bírták tovább – fiatalkorában elég rossz minőségű sportcipőket hordott, emiatt a komoly súlyt hordozó lábaiban megsérültek az idegek. Visszavonulása után több komoly műtéten is átesett emiatt, sőt 2009-ben gerincműtétre is sor került. 

A Pacers-szurkolók között mindig nagy népszerűségnek örvendett, a franchise alapításának 40 éves évfordulójára összeállított csapatba is bekerült, csak Reggie Miller, Mel Daniels és Jermaine O’Neal kapott nála több szurkolói voksot. 2017-ig élt Indianában, utána költözött el Arizonába – visszavonulása után régi versenymotorokat kezdett el gyűjteni és versenyzett is velük, saját kis versenypályát is építtetett. 1996-ban született fia, Derrik Smits örökölte apja magasságát, a 218 centis center három évig játszott a Valparaiso Egyetemen, egy évet pedig a Butleren, majd a spanyol másodosztályú Valladolidban töltött el pár hónapot 2020-ban, de apja karrierjének közelébe sem került. 

2014. augusztus 23-án szerezte meg a Cleveland Cavaliers a pár héttel korábban visszatérő LeBron James, illetve Kyrie Irving mellé a harmadik All-Starját, Kevin Love-ot. A világ- és olimpiai bajnok, ekkor már háromszoros All-Star és 2011-ben a Legtöbbet Fejlődött Játékosnak választott erőcsatár ekkor már nagyon elvágyódott Minnesotából, ahol hat év alatt egyszer sem léphetett pályára a rájátszásban. Love ekkoriban a liga elitjébe tartozott, 2012-ben és 2014-ben is All-NBA Második Ötösbe szavazták be, a 2013-14-es évadban 26 pont felett áltagolt, ami a negyedik legjobb volt abban a szezonban. 

A Cavaliers két 1/1-est adott érte, közülük Andrew Wiggins volt az értékesebb, Anthony Bennett inkább csak tölteléknek kellett. Harmadik csapatra is szükség volt a tranzakcióhoz, a Cavs egy 2016-os elsőköröst (belőle lett Timothe Luwawu-Cabarrot), a Wolves Luc Mbah a Moute-t és Alex Shvedet küldte Philadelphiába, a 76ers pedig Thaddeus Youngot postázta Minnybe. 

Love szereplése felemásan alakult Clevelandben, hiszen a 2015-ös playoff első körében súlyos vállsérülést szenvedett, így az első nagydöntős menetelésből kimaradt, 2016-ban pedig az első két körben ugyan dupla-duplát átlagolt, de a főcsoportdöntőben már visszaestek a számai, a győztes nagydöntőben pedig mindössze 8.5 pontot és 6.8 lepattanót átlagolt. 2017-ben és 2018-ban visszatért az All-Star Gálára, a 2017-es keleti döntőben 22.6 pontot átlagolt a Boston ellen és a döntőben is dupla-duplázott, 2018-ban pedig már small-ball centerként is egészen jól helyt állt. James távozása óta viszont nem nagyon találja a helyét, sokat volt sérült, az elmúlt években folyamatosan pletykálnak az elcseréléséről, de mivel a fizetése és a teljesítménye között ég és föld a különbség, maradt Clevelandben az utóbbi időszakban a mentális egészség egyik fő szószólójának számító játékos. Talán a 2021-22-es szezonban sikerült valamit megvillantania a régiből, csereként kifejezetten jól teljesített.

Egy apró érdekesség: napra pontosan 41 évvel korábban, 1973. augusztus 23-án az édesapja, Stan Love is bekerült egy cserébe: a Capital Bullets egy 1974-es második körös pickért a Los Angeles Lakershez cserélte az elsősorban csereként alkalmazott erőcsatárt. Az idősebbik Love így hazatérhetett LA-be, ahol közelebb került testvéréhez, Mike-hoz, illetve három unokatestvéréhez, Wilsonékhoz, akik együtt a legendás rockbandát, a Beach Boys-t alkották. Love 1975-ben vissza is vonult, és másik testvére, a bandát menedzselő Stephen Love felkérésére a súlyos mentális és drogproblémákkal küzdő zenekarvezető unokatestvérük, Brian Wilson testőre, asszisztense és személyi edzője lett. 

Rik Smits mellett néhány mostani és korábbi játékos is ünnepel. A korábban Spursszel bajnok, azóta a Brooklyn Netset irányító új-zélandi Sean Marks 1975-ben, a korábban vallási okok miatt visszavonult Darren Collison 1987-ben, Jeremy Lin 1988-ban, Seth Curry 1990-ben, Jusuf Nurkic 1994-ben, PJ Washington 1998-ban, Devin Vassell 2000-ben született ezen a napon. Isten éltesse mindannyiukat!