Kobe 61 pontos egykori MSG-rekordja, 55 éves a Spurs legnagyobb harcosa

Két évvel ezelőtt, 2021. február 2-án Fred VanVleet került a középpontba: a Toronto Raptors hátvédje 54 pontos franchise- és karriercsúccsal vezette 123-108-as győzelemre csapatát az Orlando Magic ellen - DeMar DeRozan 2018. január 1-én elért 52 pontos Raptors-csúcsát nyugdíjazta. Az 54 pont új NBA-rekord is: soha nem dobott ennyit egyetlen draftolatlan játékos sem.

VanVleet előző egyéni csúcsa 36 pont volt, ekkor viszont a szokottnál is jobban sült a keze: 11/14 triplát szórt, összességében 17/23-mal célzott mezőnyből, helyére küldte mind a kilenc büntetőjét. Ráadásul nem csak 3 lepattanót, 2 gólpasszt és 3 szerzett labdát jegyzett, de 185 centis magassága ellenére kiosztott 3 blokkot is - utóbbi érdekes módon nem karriercsúcs, korábban többször is 4 blokkig jutott. A Raptors ebben az évben Tampában játszotta a hazai meccseit, így tulajdonképpen lokális rangadónak számított az orlandói összecsapás. 

2009. február 2-án a Los Angeles Lakers volt a New York Knicks vendége, és Kobe Bryant vezetésével nyertek is az aranysárga-lilák 126-117 arányban. A Lakers ikonja karrierje egyik legjobb meccsét játszotta, 61 pontot szórt (19/31 mezőny, 3/6 tripla, 20/20 büntető) - soha korábban nem dobott ennyi pontot senki a Madison Square Gardenben. Kobe profi karrierje során ennél összesen háromszor volt ponterősebb egy meccsen - a 81 pont, illetve a Dallas Mavericks ellen három negyed alatt elért 62 egység mögött szokták ezt a találkozót emlegetni. Carmelo Anthony kilenc éve szárnyalta túl, amikor 62 pontos MSG- és karriercsúcsot szórt.

16 esztendővel korábban, 1993. február 2-án Dominique Wilkins véste kőbe nevét az Atlanta Hawks aranyoldalain. Csapata a Seattle Supersonicsot fogadta, és Wilkins 34 pontjának köszönhetően nyert is az Atlanta 118-109-re. Wilkins ezzel 20.885 pontot szerzett, mindet az Atlanta színeiben, így a Hawks-franchise örökranglistájának első helyére lépett - a Hírességek Csarnokába beválasztott Bob Pettit-t előzte meg.
 

Ha már klubrekordok, akkor még inkább vissza kell mennünk az időben: 1968. február 2-án az egyébként általában pontszerzéséről híres Wilt Chamberlain felállított egy újabb franchise-csúcsot a Philadelphia Sixersnél. Wilt a Detroit Pistons ellen 131-121-re megnyert összecsapáson nem kevesebb mint 21 gólpasszt osztott ki - ezt a szintet a Phillynél azóta is csak Maurice Cheeks tudta elérni, ő 1982. október 30-án, a New Jersey Nets ellen osztott ki ugyanennyit.

 

A végére pedig egy utolsó nagy találkozás. 1996. február 2-án a Los Angeles Lakers a Chicago Bullst fogadta, és a vendégek 99-84 arányban nyertek - ez volt a Bulls 18. sikere sorozatban, ezután álltak 41-3-as mérleggel, mielőtt elbukták volna a következő két találkozót. Az összecsapás Michael Jordan és Magic Johnson első egymás elleni mérkőzése volt az 1991-es döntő óta - mint ismert, Magic az 1991/92-es idény előtt bejelentette visszavonulását HIV-fertőzés miatt -, összességében pedig az utolsó ütközet a két legenda között és Magic második meccse visszatérése után. Akkor nézettségi rekordot jelentő 7.1-es mutatót ért el a TNT-n, átlag 4.75 millió néző látta a mérkőzést.

Egy születésnaposunk is van ma, méghozzá Sean Elliott, aki 1968-ban ezen a napon látta meg a napvilágot. Az arizonai kiscsatár a helyi egyetemen töltött négy évet (32-es mezét vissza is vonultatta az Arizona), ez idő alatt kétszer választották az All-American első ötösbe, végzősként pedig rengeteg díjat söpört be - 1986-ban tagja volt a világbajnoki címet szerző, 1988-ban pedig a szöuli olimpián végül bronzérmes Team USA-nek is. 1989-ben a harmadik helyen draftolta a San Antonio Spurs, így egyszerre kezdhette meg pályafutását a haditengerészeti szolgálata miatt két évet halasztó válogatott csapattársával,  az 1987-es 1/1-essel, David Robinsonnal. Újoncként hamar letette a névjegyét, bekerült a második újoncötösbe, megbízható, 15-18 pontos játékosként ismerték a ligában, 1993-ban pedig az All-Star Gálára is meghívták. 

A csapatsikerek viszont nem igazán jöttek, ezért 1993-ban a csapatnál úgy döntöttek, hogy megszerzik a liga lepattanókirályát, Dennis Rodmant - a fő ellenérték Elliott lett. A kiscsatár nem szeretett a Pistonsnál játszani, igazán nem is terveztek vele, ezért 1994 februárjában, amikor a Houston Rockets érdeklődött, elcserélték egy Robert Horryra épülő csomagért. A tranzakció viszont papíron maradt, ugyanis az orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy nincs rendben a veséje, így a Houston visszalépett. A szezon végén a Pistons végül visszacserélte San Antonióba. 

Itt ismét remekül játszott, rögtön főcsoportdöntőig menetelt a csapat David Robinson MVP-szezonjában, de a Rockets megállította őket. A következő év volt a legjobb karrierje során, 1995-96-ban 20 pontot átlagolt, másodszor is meghívták az All-Starra, de a csapatsikerek elkerülték, utána pedig Robinson sérülése miatt a Spurs letankolta az 1996-97-es évet Tim Duncanért. Elliott 1996 és 1998 között a meccsek felén sem lépett pályára, sok sérüléssel bajlódott, így jól jött neki, hogy az 1998-as lockout miatt a szezon csak januárban indult. 

Ez az évad aztán meghozta az igazi nagy sikert, hiszen a gárda története során először bajnoki címet szerzett - ehhez Elliott jó játékkal, illetve a Portland elleni főcsoportdöntőben egy legendás győztes dobással, a Memorial Day Miracle-lel járult hozzá. A legjobb év egyben a legrosszabb is volt számára, nyáron bejelentette, hogy vesetranszplantációra van szüksége - 1993 óta folyamatosan gondjai voltak vele, akkorra teljesen leromlott az állapota, végül testvére ajánlotta fel neki egyik veséjét. 

2000. március 13-a egyfajta újjászületés lehetett a számára, az NBA történetében első veseátültetettként visszatérhetett a pályára, 2001-ben pedig még főcsoportdöntőig jutott a csapattal, de egyre több sérülése akadt, így 2001 nyarán visszavonult. 2005 márciusában 32-es mezét visszavonultatta a Spurs - aktív évei után szinte azonnal szakkommentátornak állt, és szerencsére azóta sem érkeznek rossz hírek az egészségügyi állapotáról. Isten éltesse még nagyon sokáig!