Kobe Bryant 50 pontos napja, Charles Barkley karriercsúcsa

Victor Oladipo ma ünnepli 31. születésnapját. A korábbi All-Star hátvéd pszichológus és megyei egészségügyi vezető édesapja Sierra Leonéból, ápolónő édesanyja Nigériából vándorolt be, már az Egyesült Államokban kötöttek házasságot. Oladipo Marylandben nőtt fel, kosárlabda szempontjából teljesen radar alatt: az ötcsillagos skálán mindössze hármas osztályzatot kapott az elemző oldalaktól, az ESPN például 53. helyre tette - nem az évfolyamában, hanem azon belül a dobóhátvédek listáján... 

2010-ben az Indiana Egyetem ajánlatát fogadta el, mivel egyrészt Indiana a kosárlabda állama, a Hoosiers pedig az egyetemi kosárlabda egyik Mekkájának számít, ez pedig sokat nyomott a latban a sport és kommunikáció szakon tanulni kívánó Oladipo számára. Első két évében semmi különös nem történt vele a kosárpályán, kiegészítő emberként játszott, a 2012/13-as évadban viszont valósággal berobbant a köztudatba: a gárda abszolút alapembere lett, már ekkor kitűnt elképesztően kemény védekezésével, ugyanakkor 61.4%-os mezőnymutatója az egész NCAA negyedik legjobbja volt, 1996 óta hátvéd nem célzott ilyen pontosan az alapszakaszban. Egyik hónapról a másikra az összes komolyabb díjnál számoltak vele, néhányat be is gyűjtött, a 2013-as drafton pedig nem kellett sokáig várnia, az Orlando Magic már a második helyen lecsapott rá.

Újoncéve remekül sikerült, második lett az Év Újonca szavazáson Michael Carter-Williams mögött, természetesen bekerült az év első újoncötösébe. Második szezonjában már 71 meccsen volt kezdő, 17.9 pontot átlagolt, harmadik szezonjában pedig ugyan kicsit visszaesett, de ekkor is eljutott 16 egységig. A csapat azonban nagyon gyenge volt körülötte, és a Magic kissé érthetetlen módon le is mondott róla, 2016 nyarán Domantas Sabonisszal együtt elpostázták Oklahomába Serge Ibakáért cserébe - utólag kijelenthető, hogy az Orlando egyszerűen eldobta azt a játékost, aki a vezére lehetett volna.

A Thundernél mindössze egy évet töltött, több sérülés is hátráltatta, 2017 nyarán pedig ismét csak Sabonisszal párban cserélték el Paul George-ért Indianába. Kvázi hazatérhetett oda, ahol ismerték és szerették. A Pacersnél vezérszerepet szántak neki, a bizalmat pedig maradéktalanul megszolgálta: a 2017/18-as évadban 75 meccsen volt kezdő, 23.1 pontot átlagolt karrierje legjobb mezőnyszázalékaival, ligaelső 2.4 labdát szerzett, a rájátszásban pedig vezérletével hét meccsre kényszerítették a LeBron James vezette Cavalierst. A széria első meccsén 32 pontot szerzett, a hatodik meccsen tripla-duplával mentette meg csapatát, a hetediken pedig 30 pontot, 12 lepattanót, 6 gólpasszt és 3 szerzett labdát tett be a közösbe, nem rajta múlt a kiesés. A szezon végén kérdés nélkül meg is kapta a Legtöbbet Fejlődött Játékosnak járó díjat. 

A következő éve sérülésekkel telt: már ősszel is ki kellett hagynia 11 mérkőzést térdgondok miatt, 2019. január 23-án pedig nagyon súlyos térdsérülést szenvedett. Klasszisát mutatja, hogy amikor egészséges volt, olyan teljesítményt nyújtott, hogy karrierje során másodjára beválogatták az All-Starra. Egy évet hagyott ki, 2020. január 29-én tért vissza, és rögtön hosszabbításra mentett egy triplával, majd a dobást a három nappal korábban elhunyt Kobe Bryant és a többi nyolc áldozat emlékének ajánlotta. 

Sajnos ezt követően elég hamar az a döntés született, hogy Oladipo ne lépjen pályára a szezon hátralévő részében, de a pandémia miatt fel tudott rendesen épülni és a buborékban már a Pacers rendelkezésére állt. 2021. január 16-án cserélték el a Houstonhoz a Harden-csere keretében, majd a Rockets március 25-én továbbadta a Miami Heatnek. Itt csak néhány mérkőzést játszhatott, májusban meg kellett műteni, miután elszakadt a négyfejű csuklyásizma a jobb combjában. 2021 nyarán egyéves minimumot írt alá, de csak márciusban tudott visszatérni, és akkor sem játszott túl jól és túl sokat, bár az alapszakasz végén egy kiültetéses meccsen 40 pontot szórt.

A playoffban aztán Kyle Lowry sérülése miatt ismét előtérbe került, a Hawks elleni ötödik meccsen 23 ponttal és 3 szerzett labdával segítette továbbjutáshoz csapatát - ezzel a teljesítménnyel igazolta is, hogy van még benne. Végül 15 meccsen 10.6 ponttal zárta a rájátszást, és kétéves, 18.2 milliós szerződést írt alá a Heattel.

A 2022-23-as alapszakasz első 24 meccsét sajnos ki kellett hagynia, mivel a bal térdében makacs gyulladás alakult ki, de az All-Star szünet környékén és az alapszakasz végén is sokat mulasztott. Összesen 42 meccsen 10.7 pontot tudott felmutatni 3.5 pattanó és 1.4 labdaszerzés mellett, ugyanakkor elég gyenge dobáshatékonysággal. Sajnos ezúttal is egy súlyos sérülés vetett véget a szezonjának, április 22-én egy felugrásnál elszakadt a bal térdében elszakadt a patella (a térdkalácsot és a sípcsontot összekötő ín), így erősen kérdéses, hogy a következő szezonban látjuk-e játszani. Szinte biztosan marad a Heatben, mivel a 2023-24-es szezonra játékosopcióval rendelkezik. 

Isten éltesse sokáig!

Két nagyon komoly egyéni teljesítményre is emlékezhetünk ma. 2006-ban Kobe Bryant a Phoenix Suns elleni elsőkörös párharc hatodik meccsén szórt kerek 50 pontot, azonban hiába, mert a Phoenix hosszabbításban kiharcolta a hetedik meccs lehetőségét, amit aztán hazai pályán be is húzott.

 

A másik klasszikus performansz Charles Barkley nevéhez fűződik, aki az 1993-as, MVP-címet, illetve nagydöntős szereplést hozó álomszezon után rengeteg egészségügyi problémával küszködött az 1993/94-es évadban, az All-Star szereplést is le kellett mondania, még az is felmerült, hogy a teste nem bírja és vissza kell vonulnia.

A sok szenvedésért valamelyest kárpótolhatta a Warriors elleni elsőkörös párharc harmadik mérkőzése, amikor az erőcsatár 56 pontot szórva vezette sikerre csapatát - ez Barkley karriercsúcsa (az alapszakaszban csak 47-ig jutott), és azóta is (Michael Jordannel és Wilt Chamberlainnel, illetve 2023 óta Jimmy Butlerrel holtversenyben) az NBA történetének negyedik legjobb egyéni teljesítménye egy playoff-meccsen, csak Elgin Baylor (61) Jordan (63) és Donovan Mitchell (57, 2020-ban)) tudott ennél többet dobni. Barkley 38 pontot szerzett csak az első félidőben, ez a mai napig rekord a rájátszást tekintve az első félidőkben - a második félidei csúcs Sleepy Floyd nevéhez fűződik 39-cel.

 

A történelemkönyvekben már csak a bajnoki címek állnak reflektorfényben, de az oda vezető út sokszor igencsak rögös - erre példa a 2008-as Boston Celtics, illetve a 2014-es San Antonio Spurs is. A fantasztikus, 66-16-os szezont futó Boston a playoff első körében alaposan megszenvedett az Atlanta Hawksszal, csak a 2008. május 4-én rendezett hetedik meccsen tudta legyűrni ellenfelét - érdekesség, hogy a második körben szintén hetedik meccsen ment tovább a Cavaliers ellen, a főcsoportdöntőben hat meccsen a Pistons ellen, és a nagydöntőt is 4-2-re nyerte, összesen 10 vereséget szenvedett el Doc Rivers alakulata a playoffban az alapszakasz 16 buktája után.

A Spurs a 2013-as nagydöntő és Ray Allen legendás triplája után kellett, hogy talpra álljon, és úgy tűnt, hogy ezt egy 62-20-as alapszakasszal meg is oldotta. A playoff azonban más lelkiállapotot igényel, az első körben a Dallas Mavericks komoly erőpróba elé állította Duncanéket, ők is csak a 2014. május 4-én rendezett hetedik meccsen tudták abszolválni az első kört. A lelki teher itt aztán annyira le is került róluk, hogy a következő három párharcban összesen vesztettek el négy összecsapást. 

Május 4. a Raptors-drukkerek számára egy jó ideig nagyszerű emlékeket idézett fel, hiszen 2001. május 4-én a mindössze hatodik szezonját futó franchise története első playoff-párharcát nyerte meg. Egy évvel korábban, 2000-ben már bejutottak a playoffba, ahol viszont a rutinos New York Knicks 3-0-val kisöpörte őket - 2001-ben jött a revans, szintén az első körben. A 4. kiemelt Knicks nyerte az első meccset, aztán viszont a Raptors ellopta a pályaelőnyt - ezt a harmadik mérkőzésen visszaszerezte a Knicks, majd a negyediken kiegyenlítettek Vince Carterék. Az ötödik meccset az MSG-ben rendezték, ahol kőkemény csatában, Vince Carter 27 pontjára támaszkodva a Raptors 93-89-re nyert és továbbjutott. A Raptors a második körben kis híján a friss MVP, Allen Iverson Philly-jét is megviccelte, hetedik meccsig jutottak, ahol csak egyetlen ponttal, 88-87-re vesztettek. 

A 2001-es playoffot követően sokáig elkerülte a szerencse a Raptorst, a következő 12 évben háromszor jutottak be a rájátszásba és mindig kiestek az első körben. 2014-ben viszont keleti negyedik helyre értek oda, és az 5. kiemelt, csoportrivális Brooklyn Netsszel találkoztak. A párharc első meccsén a Nets leforrázta a kanadai drukkereket, Paul Pierce-ék ellopták a pályaelőnyt (a későbbi években rendszeressé vált a hazai nyitómeccsek elvesztése Kanadában), majd kalandos párharc végén hetedik meccs döntött. Torontóban ünnepre készültek, de a gárda elrontotta a körömrágós utolsó másodperceket, így 2014. május 4-én a Brooklyn nyert 104-103-ra és kiejtette Lowryékat.