LeBron 17 éve nyerte első playoff-párharcát, Russell 54 éve vonult vissza
James első playoff-továbbjutása Damon Jones szürreális kosarával - Bill Russell és Sam Jones az 1969-es bajnoki cím után fejezte be játékospályafutását - Jordan 1989-es, Cavs elleni győztes dobása közismert, de az kevésbé, hogy két nappal korábban 50 pontot szórt a Cavsnek - 52 éves Harold Miner, aki összesen négy évet töltött a ligában, de kétszer nyert zsákolóbajnokságot.
2006. május 5-én a playoff első körének hatodik meccsén látogatott el a Cavaliers a Wizards otthonába, és egy hosszabbításos összecsapáson 114-113-ra diadalmaskodva 4-2-re nyerte a párharcot. LeBron James harmadik szezonja volt ez, és először játszhatott a playoffban, miután a Cavs 50 győzelmet szerzett az alapszakaszban és a negyedik helyen zárt Keleten. A párharc négy meccs után 2-2-re állt, majd az ötödik meccset egyetlen ponttal, 121-120-ra behúzta a Cavs - az is körömrágós volt, a rendes játékidő végén James elrontotta a potenciális meccsnyerőt, majd a ráadás legvégén már nem hibázott.
A hatodik meccsen Gilbert Arenas 2.3 másodperccel az órán vágta be az egyenlítő triplát, a ráadásban pedig 113-112-nél két büntetőt dobhatott a Wizards sztárja. 15 másodperccel az órán viszont mindkettőt kihagyta, a Cleveland összeszedte a lepattanót (a legenda szerint ekkor mondta azt LeBron Arenasnak, hogy itt és most elvesztette a meccset), majd egy időkérést követően Damon Jones középtávolija azt jelentette, hogy a Cavs jutott tovább. Hihetetlen, de igaz: Jones az egész meccsen a kispadon ült, és csak erre az utolsó 14-15 másodpercre cserélték be... A végén még Caron Butlernek is volt egy majdnem üres hármasa, de ő is rontott.
54 évvel ezelőtt, 1969. május 5-én zárult le a liga történetének legdominánsabb korszaka: a Boston Celtics 108-106-ra győzött idegenben a Los Angeles Lakers ellen, így hét meccsen diadalmaskodott, és 13 év alatt 11. bajnoki címét szerezte meg.
A Celtics mindössze a keleti negyedik volt a 14 csapatos alapszakaszban 48-34-es mérleggel, míg a Lakers 55-27-tel nyerte nyugatot - az alapszakaszgyőztes a Baltimore Bullet lett (57-25) a Lakers és a Philadlephia Sixers (55-27) előtt. A PO-ban a Lakers 4-2-re verte a San Francisco Warriorst (az NBA történetének első csapataként jutottak tovább Westék úgy, hogy az első két hazai meccsüket elveszítették), majd 4-1-re az Atlanta Hawkst. A Boston nehezebb ágon is hozta ugyanezeket az eredményeket: 4-1-gyel búcsúztatta a Phillyt, majd 4-2-vel azt a New York Knickset, amely 4-0-val kisöpörte a ROY-MVP trófeákat besöprő Wes Unseld, valamint Gus Johnson és Earl Monroe vezette Baltimore-t. A fináléban minden meccsen érvényesült a pályaelőny... egészen a mindent eldöntő találkozóig. A Cetics ezzel az első franchise lett, amely 0-2-ről tudott fordítani a döntőben.
Ez a hetedik meccs egy, az egész ligát meghatározó korszak végét jelentette, hiszen a 11-szeres bajnok Bill Russell és 10-szeres végső győztes Sam Jones is visszavonultak - mind a mai napig ők ketten vezetik a ligát bajnoki címek számában. A bostoni mag egyébként megmaradt az előző idényből: a pontokat ekkor leginkább Jones, John Havlicek és Bailey Howell szállította, mellettük pedig a Don Nelson, Tom Sanders, Larry Siegried hármas volt a három kiemelkedő kiegészítő - Russell ebben az évben is játékosedzőként segítette a klubot, továbbra is a palánk alatti rész uraként (9.9 pont, 19.3 pattanó, 4.9 gólpassz). Az aranysárga-lilák hiába szerezték meg Jerry West és Elgin Baylor mellé Wilt Chamberlaint is a szezont megelőzően, ezúttal sem tudtak örök riválisuk fölé kerekedni.
34 évvel ezelőtt, 1989. május 5-én a Chicago Bulls a Cleveland Cavalierst fogadta a három győzelemig tartó elsőkörös párharc negyedik meccsén. Ha Pippenék nyertek volna, akkor továbbjutnak a második körbe, és közel is voltak hozzá, azonban végül hosszabbítás után 108-105-re kikaptak. Michael Jordan ezen az estén 43 perc alatt kerek 50 pontot termelt, 14/28-cal dobott mezőnyből, 27 büntetőt harcolt ki, azonban csak 22-t dobott be - volt még 4 gólpassza, 3-3 szerzett labdája és lepattanója, azonban a végjátékban nem tudott segíteni, mert kipontozódott. Érdekesség, hogy a mérkőzés egyik játékvezetője az a Steve Javie volt, akivel manapság sűrűn talákozhatunk a közvetítésekben, mint az ESPN szabályértelmező szakértője.
1971-ben ezen a napon született Harold Miner, aki arról ismert, hogy mindössze négy szezont töltött az NBA-ben 1992 és 1996 között, de ennyi idő alatt is kétszer (1993, 1995) nyert zsákolóbajnokságot, sőt triplázhatott is volna, de az 1994-es All-Star Gála idején térdsérüléssel bajlódott. A Kaliforniában nevelkedő Miner már középiskolás korában megkapta a "Baby Jordan" becenevet, a helyi USC egyetemen pedig három évet töltött, 1992-ben az első kör 12. helyén húzta ki a Miami Heat. Bár nem hozott rossz számokat, három éven keresztül képtelen volt komolyabban beverekedni magát a csapatba, egyetemi edzője szerint egyébként a legrosszabb, ami vele történhetett, a Baby Jordan becenév ráaggatása volt - szerinte ha ez nincs, akkor egy szolid karriert futhatott volna be a ligában.
Így viszont 1995 őszén elcserélték Clevelandbe, akik még az alapszakasz vége előtt el is engedték. Még egyet próbálkozott a Torontónál, de az edzőtábor alatt elcsúszott egy vizes folton, megsérült az addig is problémás térde, másodjára is meg kellett műteni, így a Raptors a szezon előtt kitette a keretből. Az egykori hátvéd-kiscsatár azóta szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, 2010 körül adott egy interjút a Yahoo!-nak, illetve 2023-ban elfogadta a felkérést és beült a zsákolóbajnokság zsűrijébe - két gyermek édesapja, a megkeresett 20 millió dollárját pedig jól fektette be Las Vegasban ingatlanokba, jó körülmények között él.
