Michael Jordan 58 pontos meccse és két chicagói legenda halála

33 évvel ezelőtt, 1987. február 26-án a Chicago Bulls a New Jersey Netset fogadta, és nyert is a Bulls 128-113 arányban. A találkozó természetesen Michael Jordanről marad igazán emlékezetes, aki 58 pontot gurított 16/25-ös mezőny, illetve 26/27-es büntetőmutatóval. Ez akkor Jordan alapszakaszcsúcsának számított, de nem sokáig - márciusban és áprilisban is volt egy-egy 61 pontos mérkőzése, és mint ismert, a rájátszásban már dobott 63 pontot az ezt megelőző idényben a Boston Celticsnek.

 

Ugyanezen a napon a Washington Bullets az Indiana Pacerst fogadta, és 100-94-re győzött a fővárosi alakulat. A találkozó főhőse a 10 pontos, 19 pattanós, 15 blokkos tripla-duplát jegyző Manute Bol volt, aki ezzel a 15 blokkal beállította karriercsúcsát, minden idők második legjobb teljesítményét - 1986 januárjában, a Hawks ellen hozta ugyanezt a produkciót.

A rekorder 1973-ból Elmore Smith 17 sapkával, 1993 novemberében pedig Shaqnek sikerült még 15-ig eljutnia egyszer, de senki másnak.

 

Két évvel később, 1989. február 26-án a Los Angeles Lakers és a Phoenix Suns mérkőzése került középpontba. A kétszeres címvédő Showtime Lakers 134-122 arányban legyőzte az arizonai alakulatot többek között a 25 pontot és 19 gólpasszt jegyző Magic Johnson vezetésével. Egészen kiváló irányító-párharcot láthatott azonban a nagyérdemű, a túloldalon ugyanis Kevin Johnson 30 pontig (11/16 mezőny, 8/11 büntető) és 21 gólpasszig jutott - ez utóbbi a volt sacramentói polgármester karriercsúcsa.

A Suns feltörekvő hátvédjének ez volt a harmadik szezonja a ligában, az első teljes idénye Phoenixben és a kiugró éve is: a legtöbbet fejlődött játékosnak válaszották, 20/10-et átlagolt (20.4 pont, 12.2 gólpassz), és az All-NBA második csapatba került az idény végén.

 

Egy egykori kiválóság született, kettő viszont elhunyt február 26-án. A Dallas Mavericks négyszeres All-Starja, az 1982-től 1992-ig végig 20 pont környékén átlagoló Rolando Blackman 61. születésnapját ünnepli.

A Chicago számára fekete nap volt 2009. február 26-a - előbb Norm Van Lier, majd még ugyanezen a napon Johnny "Red" Kerr is életét vesztette. Van Lier az 1970-es években játszott a csapatnál: 1969-ben a Bulls draftolta, azonnal elcserélte a Cincinnati Royalshoz, de az 1971/72-es idény közben visszaszerezte egy újabb tranzakcióval. A korszak egyik legsokoldalúbb kosarasa volt: bár a pontszerzés nem volt az erőssége, legjobb idényében is "csak" 16.0 pontot átlagolt, 1971-ben, még a Cincinnati színeiben megnyerte a gólpasszkategóriát (10.1), 6-8 asszisztjai mellett 4-5 pattanós mutatói voltak, és 10 profi idényéből nyolcszor beválaszották az All-Defensive első vagy második csapatba.

1979-ben, a Milwaukee Buckstól vonult vissza, 1980-tól 82-ig rádiós szakkommentátor volt, majd 1992-től haláláig stúdiószakértőként dolgozott a Bulls meccsein. Érdekesség, hogy a mai napig nem ismerjük a halála okát - legalábbis nem hozták nyilvánosságra azt.

Red Kerr játékospályafutásának döntő többségét a Syracuse Nationalsnél, majd jogutódjánál, a Philadelphia Sixersnél töltötte - utolsó idényében, 1965/66-ban a Baltimore Bulletsnél kosarazott. Első NBA-ben töltött szezonjában, 1954/55-ben rögtön bajnok is lett, majd háromszor választották All-Starnak a 13.8 pontos, 11.2 pattanós karrierátlaggal rendelkező Kerrt. 1966-ban, az expanziós drafton elvitte őt a ligába akkor bekerülő Bulls, ám ő visszavonult, hogy szülővárosa új csapatának edzője lehessen - zsinórban 844 mérkőzésen lépett pályára, ami akkoriban rekordnak minősült, azóta ezt megdöntötték.

Az első bullsos évében az Év Edzőjének választották, miután a PO-ba vezette az együttest - mindmáig az egyetlen tréner, aki negatív rekorddal is megkapta a trófeát (33-48). Még egy évet töltött Chicagóban, majd két évet a szintén akkor alakuló Phoenix Sunsnál, de ezt követően befejezte trénerként. Két évnyi ABA-kitérő után visszatért a Bullshoz vezetőségi tagként. 1975-től kezdve kommentátorkodott, és egészen a 2007/08-as idény végéig dolgozott a Chicagónál. Prosztatarákban hunyt el alig pár órával kollégája, Van Lier után.