Miért kezdődött az NBA-alapszakasz pontzuhatagos mérkőzésekkel?

A BBALLBREAKDOWN YouTube-csatorna készített erről egy elemzést, íme a főbb észrevételek.

A csapatok Offensive ratingje évek, szinte évtizedek óta folyamatosan emelkedik, idén eddig 1.5-tel haladja meg az előző alapszakasz átlagát. Ha ebben a ritmusban maradnak a csapatok, akkor a szezon végére új rekord születik az OR mutatóban. A játék sebességét tekintve a labdabirtoklások száma közel 4.5-del nőtt csapatonként, ami plusz 9 labdabirtoklás meccsenként. Érdekesség azonban, hogy a három leggyorsabban játszó csapat (Hawks, Wizards, Kings) nincs a Top10-ben az Offensive Ratinget tekintve, vagyis a több támadási lehetőség nem feltétlenül jelent több pontot. 

Amióta feltalálták a kosárlabdát, minden edző próbálja egyre jobban gyorsítani a csapatot a tranzíciós játékban, hiszen rendezetlen védelem ellen jóval könnyebben lehet üresebb/jobb dobóhelyzetet kialakítani. A gyorsindításban vezetett támadások az összes támadás arányában eddig brutális emelkedést mutatnak: tavaly egyetlen csapat sem lépte át a 19.5%-os küszöböt, 2018/19-ben eddig viszont nyolc csapatnak van ennél magasabb mutatója, a Lakers már 26% felett jár.

A pontszámok növekedésében az is szerepet játszik, hogy még több lett az olyan támadás, amelyet gyors dobással fejeznek be, és ez nem csak a gyorsindításos játékokra vonatkozik. A támadásokból hátralévő időt tekintve a 22-18 másodperc közötti tartományban tavaly a támadások 14.87, idén 16.21%-át fejezték be dobással. A csapatok a felállt védelem elleni játékot is hamarabb kezdik, egyre gyakoribbak az egy gyors elzárás után elengedett hármasok. Egyre több csapat adoptálja játékába a Spurs által kifejlesztett, majd a Warriors által tovább csiszolt motion offense-t, amelyben nagy szerepet kap 1 vagy 2 gyengeoldali elzárás, amellyel egy labda nélküli tripladobót játszanak üresre. Érdekesség, hogy bár a 22-18 másodperc közötti tartományban egyre több ilyen kinti dobás van, a hatékonyság csak minimálisan csökkent ezeknél a kísérleteknél 37.21-ről 37.17%-ra.

A 22-18 másodperc között születő kétpontos kosarak aránya is emelkedik, elsősorban a megnövekedett sebességnek, és a sok könnyű dobóhelyzetnek (zsákolás, ziccer) köszönhetően. 

Fontos megemlíteni egy szabályváltozást is, de nem a támadólepattanó utáni változást (az eddigi 24 másodperc helyett csak 14 másodperce van a támadó csapatnak), hanem a testi kontakt megítélését. A játékvezetők idén már nagyon szigorúan büntetik, ha a palánk közelében pozíciót fogó támadót a védője elkezdi fizikálisan "gyötörni" - emiatt egyrészt emelkedik a befújt szabálytalanságok, másrészt a megítélt büntetődobások száma. A több fault és több büntető önmagában nem jelent igazán nagy emelkedést a pontokban, viszont a védőjátékosoknak sokkal óvatosabban kell játszaniuk, ami a végén gyengébb csapatvédekezésben csapódik le.

A puzzle utolsó darabkája a labdaeladások százalékos mutatója, ami csökken, elsősorban a gyors dobásoknak köszönhetően, hiszen sokszor egy passz után rá is emelik a játékosok. A statisztika egyébként meg is mutatja, hogy kevesebb passz (tavaly 299.8, idén eddig 290.9) van átlagban, holott a támadások száma nő. Külön tanulmányt érdemelne a Golden State Warriors, akik tavaly negyedikek voltak ebben a mutatóban (322.7 passz/meccs), idén viszont csak 18-ak (288.9).